Egyébként már a Why Can’t I Be You záró taktusai alatt vegyesek voltak az érzéseim a koncert kapcsán: a remek hangulatot és a profi megszólalást mindenképpen kiemelném, az elmúlt évek alatt joviális nagybácsivá cseperedett Robert Smith alakváltozása sem gyengített semmit a produkción, de az elhangzott dalokkal kapcsolatban maradt némi hiányérzetem.
Abban biztos vagyok, hogy nem utoljára láttuk a The Cure-t, talán majd egy újabb találkozás alkalmával eljátsszák azt is, ami most kimaradt: én most ezt a békát még valahogy lenyelem, aztán egy egész underground-nemzedék nevében köszönöm a The Cure-nak a felejthetetlen csütörtök estét.
