A történetdíler és áldozata
Forrás: Vertigo Média
Erre nem csupán saját kíváncsisága és íráskényszere ösztökélik, hanem történetfüggővé vált tanárának unszolása is, akit egyre inkább magával ragad ennek a történetnek az alakulása, és egy idő után egyre többet hajlandó áldozni azért, hogy a történet tovább alakuljon – ha kell, még az iskolai szabályokat is megszegi. Közben azt sem veszi észre, ahogy házassága szétesik.
Emelkedik a tét, az ártatlan történetmesélés egyre inkább egy vészterhes végkifejlet felé kezd mutatni. Egyre inkább úgy tűnik: ha mindaz igaz, amit Claude leír, akkor elkerülhetetlen, hogy tragédia történjen. Ami be is következik, csak éppen nem feltétlenül a ház lakói szenvedik el a legnagyobb veszteséget. Ozon mesterien adagolja a feszültséget, ráadásul az akaratgyenge irodalomtanárhoz hasonlóan a néző sem lehet mindig biztos abban, hogy hol válnak el élesen és egyértelműen a valós események a fiktív mozzanatoktól, mi az, ami csak vágykép, és mi az, ami ténylegesen is megtörtént. Ezt a lebegtetést Ozon olyan finom eleganciával éri el, hogy a néző maga is hatása alá kerül a történetmesélés delejes mákonyának, és nincs más dolga, mint élvezni ezt a többféle hangulati összetevőből – a rendező a finom társadalombírálatnak és fanyar iróniának is teret enged, és ha kell, a melodrámai mellékzöngéktől sem riad meg – gyúrt, okosan szórakoztató filmet.
(A házban. Színes, feliratos, francia thriller, 105 perc, 2012. Rendező: Francois Ozon. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.)
