Máramaros megyében, Szaploncán mosolyogva búcsúznak a halottaktól. Arrafelé úgy tartják, a nevetéssel könnyebben múlik a bánat, enyhül a gyász. A falu UNESCO védelem alatt álló vidám temetőjében – eredeti nevén Cimitirul Vesel – 1935 óta a helyi fafaragó mester, Stan Ion Patras kezdeményezésére új arculatot kaptak a sírkeresztek.
Mára már nyolcszáz mívesen faragott keresztfákon tréfás versek idézik fel az elhunytak életét, legyen szó akár még gyilkosról vagy áldozatról. Az egyiken egy parasztember búcsúzik, akinek az ivás lett a végzete, valamelyiken egy román pásztor panaszolja el, hogyan ölte meg őt egy magyar, majd vágta le fejét. Akad, ahol egy autóbalesete áldozata pihen, máshol pedig egy munkás, akibe a villám csapott bele a réten. Egyetlen pillanatba sűrítve ábrázolják az elhunyt életét, nem szépítik a jellemét. A temető nemcsak egyfajta szabadtéri múzeumként funkcionál, de helytörténeti lexikonként is tekinthetünk rá: keresztfáiról leolvasható a falu egész története, rétegződése, foglalkoztatottsága. Kaszálók, kovácsolók, disznót ölők, traktorvezetők élete nyitott könyvként sejlik fel.
Cukorkoponyákat falatozni a sír szélén
Mexikóban, de ha úgy vesszük egész Latin-Amerikában november első két napján a día de los difuntos, azaz a cukorkoponyák éjszakáján vigadnak az emberek. Karneváli hangulat jellemzi az azték, maja és katolikus gyökerekből kinőtt ünnepet. Ilyenkor a halott gyerekeknek játékokat, a felnőtteknek tequilát visznek a sírokhoz, ők maguk itt költik el az elhunyt kedvenc ételeiből álló vacsorájukat, majd cukor és csokoládé koponyákat nassolnak, táncolnak, mulatnak a halottaikra emlékezve.
A menüsorból persze nem hiányozhat a pan de muerto, vagyis a halottak kenyere, amelyet még a megelőző napokon készítenek szorgosan. A cipó formájú édes kenyeret csont formájú tésztarelifek díszítik, tetején egy könnycsepp alakú csúcsdísszel. E mellé kortyolgatják el a champurradost, egy bizarrnak tűnő italt, amelyet csokoládéból, vízből és kukoricaalapú kelt tésztából készítenek el fahéjjal és ánizzsal ízesítve. A mexikóiak amúgy szívesen használják dekorelemként a halálfejeket és a csontvázakat, de ilyenkor az utcára kitelepült árusok nemcsak bábukat, hanem ilyen formájú édességeket, italokat is kínálnak az ünneplőknek.
Tapsorkán a sír szélén
