Kódolva van Robert Fico totális bukása?

Két nagy pofonon már túl van Szlovákia kormányfője, a harmadik az őszi önkormányzati választáson jöhet.

Senki által sem várt fordulatokat hozott a szlovákiai belpolitikai életben az idei év, mivel a 2012 tavaszi előre hozott választásokat követően úgy tűnt, a Robert Fico vezette Smer-SD (Irány-Szociáldemokrácia) párt pozíciója hosszú ideig megingathatatlan lesz. Mindezt ráadásul alátámasztották a 2013 novemberében megtartott megyei választások is, amikor bár a kormányzó szociáldemokraták pozíciója némileg romlott, így is ők szerezték meg a legtöbb posztot, míg a megosztott jobbközép ellenzék Pozsonyt leszámítva nem tudott felmutatni komoly eredményt.

Talán éppen emiatt vált annyira magabiztossá Fico, hogy ringbe szálljon az idei év márciusában tartott elnökválasztáson. Helyzetét elsőre jól mérte föl, mivel a látóhatáron nem volt olyan jelölt, akinek esélye lett volna akár megszorongatni őt. A felmérések többsége alapján még az is elképzelhető volt, hogy nem lesz szükség második fordulóra. A szocdemek számára aggasztó jelek a kampány hajrájában kezdtek körvonalazódni, mivel a miniszterelnök támogatottsága elkezdett olvadni, míg a független politikusok jöttek föl, kiváltképp Andrej Kiska.

Az igazi sokk március 15-e éjjelén érte a magát verhetetlennek gondoló kormánypártot, amikor kiderült, hogy Fico csak 28 százalékot ért el, az ország több részén pedig csupán a második helyre szorult Kiska mögött. Kampányával a független jelölt a következő két hétben fel tudta sorakoztatni maga mögött a Smerből kiábrándultak tömegét, akik végül nagyon csúfos vereséget mértek Ficóra március 29-én.

Az óriási pofon nem rendítette meg a kormányfőt, a helyén maradt, és az európai parlamenti választáson készült visszavágásra. Május 25-én bár az Irány szerezte meg a legtöbb voksot, ez csupán 24 százalékos eredményt jelent, ami a Szlovákiának járó 13 EP-mandátumból csak négy megszerzéséhez volt elegendő. Fico elnökjelölti buktája, valamint az EP-választáson elért pirruszi győzelem után az első dolog, ami az elemzőknek feltűnt, hogy a közvélemény-kutatások milyen nagy mértékben mérik fölül a Smer támogatottságát. Ennek egyik oka minden bizonnyal az lehet, hogy a megkérdezettek szívesebben vallnak színt a kormány mellett egy kérdezőbiztos előtt, mint a szavazófülke magányában.

A baloldali kormány mélyrepülését persze az is magyarázza, hogy 2012-es hatalomra kerülése óta folyamatosan megszorításokat kénytelen hozni a költségvetési hiány csökkentése érdekében. Szintén ronthatja a kabinet helyzetét az a napokban napvilágot látott tanulmány, amely a nyugdíjkorhatár drasztikus emelésével számol, így például egy 2014-ben születő fiúcsecsemő nagy valószínűséggel egyetlen eurócentre sem számíthat majd. Ami a későbbiekben segítheti majd a Smer választási esélyeit, az az egyre jobb formában lévő gazdaság, mivel a legutóbbi negyedévben már 2,4 százalékos bővülést sikerült felmutatni.

Bár a 2016-os parlamenti választás még messze van, a pártrendszer elmúlt hónapokban látható átalakulása miatt is egyre inkább fájhat a feje Ficónak. Korábbi sikereit nagyrészt annak köszönhette, hogy a szlovákiai jobboldal meglehetősen megosztott volt minden egyes választáson, amit a tisztán listás voksolási szisztéma is elősegített. A márciusi elnökválasztáson több mint 20 százalékos eredményt elérő Radoslav Procházka a sikerét követően megalapította a Siet (Háló) nevezetű pártját, amely a legújabb felmérések szerint már a szavazók több mint 15 százalékának a bizalmát élvezi.

A Siet felemelkedése egyben azt is jelenti a jelenlegi erőviszonyok mellett, hogy egy esetleges előre hozott voksoláson a kormányerő mindenképpen kisebbségben lenne a parlamenten belül. Az ellenzék számára a legnagyobb feladvány, hogyan lenne képes hatékony együttműködésre, mivel már Iveta Radicová 2010–12 közötti többpárti kormányzása is inkább a vitákról szólt, s végül szét is esett a kabinet. Procházka jól láthatóan a többi ellenzéki párt mögül próbálja meg kihúzni a szavazókat, így könnyen lehet, hogy 2016-ban csupán elég lesz egy-két alakulatot bevonnia a kormányzáshoz, feltéve hogy képes lesz addig a jelenlegi lendületét megőrizni.

A nyári szünet ellenére a politikai erők már az őszi önkormányzati választásra készülnek, amely az utolsó országos erőfelmérő lesz a 2016-os törvényhozási voksolás előtt. A megosztottság természetesen a helyhatósági megmérettetésen is a Smernek kedvezhet, de még korai lenne kijelenteni, hogy az ellenzék ismét külön-külön indul. Fico stabilan tartja a posztját, de ha alakulata adott esetben 20 százalék alatt szerepelne, akkor minden bizonnyal sokakban fölmerülne, hogy nem érdemes ennyi bukás után a miniszterelnökkel nekimenni a következő voksolásnak.