A székelyek számára például rövid távon ha nem is a teljes autonómia – mellyel szemben a román politika nagyon komoly ellenállást mutat –, de az autonómia bizonyos elemeinek megvalósítása igenis cél lehet, ezek a törekvések pedig elérhetők, ebből a szempontból fontos a társadalom megerősítése. „Így kerülünk lépésről lépésre közelebb a tényleges célhoz, az autonómiához” – véli az NPKI igazgatója.
Szerinte térségünkben többségi és kisebbségi nemzetépítés áll egymással szemben. Ha kemény nem is, de puha asszimilizációs politika ma is tapasztalható. A külhoni magyar nyelvű egyetemek segítik a kisebbségi elit újratermelődését, éppen ezért van hatalmas vita az állami finanszírozásukról.
A székelyföldi autonómia esélyeit csökkenti, hogy nincs európai szintű kötelező érvényű dokumentum, amely kötelezne egy országot az autonómiára, csak ajánlás van, amely pozitív példának állítja be. „Gondolatok vannak ennek az elvnek a magasabb szintre emeléséről, de ez idáig komoly előrelépés nem tapasztalható. A magyar nemzetpolitika egyik célja és tevékenységi területe is egyben ennek ösztönzése” – tette hozzá Kántor Zoltán.
Az NPKI igazgatója mindazonáltal úgy látja, hogy az autonómia témájának fenntartására akkor is szükség van, ha román részről erre nincsen fogadókészség, egy román párt sincs, mely támogatná.
