A magyar–szerb határon felépített határvédelmi kerítéstől gyalogoltunk vissza Horgos felé a sínek mentén, mikor a távolban különös látványra lettünk figyelmesek. Egy idős néni nézelődött a közeli gazban, egy szőke kisfiú pedig le-föl szaladgált körülötte. Aligha lehetnek migránsok – gondoltuk, hiszen távolodnak a kerítéstől. Mikor közelebb értünk, hallottuk, magyarul beszélnek.
Beszédbe elegyedtünk velük, amiből megtudtuk: Zolika – mert így hívják a kisfiút – nyolcéves, iskola után a nagymamájával szedi össze a migránsok által hátrahagyott ruhákat, takarókat, szerb dinár érméket. De most csak szemetet találtak.
Miközben a migránsokról kérdeztük, el-elszaladgál, mikor figyelmes lesz valamire a szemétben. Elmondja, gyakran talál eldobott dinárt, amit hátrahagynak a menekültek. Majd megszólítja a nagyanyja: „szedd fel azt a paplant, jó lesz a kicsi alá!” Miután Zolika megnézte a rongyot, ellenkezik, azt mondja, nagyon piszkos, nem hozza el.
Kérjük őket, ne turkáljanak a szemétben, az eldobált borotvák veszélyesek lehetnek. A kisfiú a 35 fokos hőség ellenére is nagyon eleven. Megkérdeztük, szomjas-e. Zolika azt mondja: ha lenne vize, akkor biztosan szomjas lenne – így adtunk neki egy üveg ásványvizet. Közben pedig örömmel nyilatkozott nekünk: tűzoltó szeretne lenni, esetleg határőr.
Magyarországra visszatérve fotóriporter kollégánk feltette a Facebookra a horgosi kisfiú fényképeit. Azóta több ezren osztották meg a bejegyzést és levelekkel árasztották el kollégánk postaládáját: pénzzel szeretnék segíteni Zolikát. Elérhetőségét azonban nem kértük el, mert magunk sem számítottunk a rendkívüli érdeklődésre.
A megosztó oldalak is azonnal lecsaptak a kisfiú történetére. Ugyan ehhez hozzá-hozzáköltenek, kollégánkat már számos újságtól keresték, hogy írhassanak Zolikáról, aki ma már bizonyosan a legismertebb horgosi kisfiú.
