Fellélegezhetnek az Erdély – egyúttal pedig Magyarország – élővizeiért, valamint épített örökségéért aggódók, Romániában ugyanis jó időre lekerült a napirendről a sokat vitatott verespataki színesfémbánya megnyitásának ügye. Vlad Alexandrescu román művelődésügyi miniszter a napokban közösségi oldalán jelentette be, rendelete nyomán az Erdélyi-érchegységben fekvő település felkerült az A kategóriás műemlékvédelmi listára. A kulturális minisztérium illetékesei szerint a műemlékké nyilvánítás egyúttal megnyithatja az utat Verespataknak az UNESCO világörökségi listájára való, régóta szorgalmazott felkerülése előtt is.
A szaktárca lépése annak nyomán történt, hogy Ioan Piso történész, kolozsvári egyetemi tanár – Verespatak természeti kincseinek és épített örökségének nagy pártfogója – nemrég újfent szorgalmazta a település műemlékké nyilvánítását. Az erről szóló miniszteri rendelet kiadásával egy időben Klaus Johannis román államfő magas állami kitüntetésben részesítette a bányaprojektet mindig is hevesen ellenző kincses városi szakembert. Ami arra utal, hogy a jelenlegi bukaresti politikai vezetés az örökségvédelmet és nem a gazdasági érdekeket tartja szem előtt Verespatak esetében.
Ez nem mindig volt így. A román állam a dévai Minvest bányatársaság révén a mai napig tisztázatlan körülmények között társult a kilencvenes évek közepén a kanadai Gabriel Resources céggel a Fehér megyei település alatt nyugvó altalajkincsek kiaknázására. A Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vegyesvállalat (amelyben a Gabriel birtokolja a részvények 80 százalékát) 1999-ben a hatályos bányászati törvény áthágásával, versenytárgyalás nélkül kapott kutatási és kitermelési engedélyt a román Altalajkincsek Országos Ügynökségétől, majd kormányhatározattal titkosították a jóváhagyás rendelkezéseit. A verespataki lelőhely koncesszióba vétele nyomán a kanadaiak azt tervezték, hogy ciántechnológiás módszerrel, Európa legnagyobb külszíni színesfémbányájának létrehozásával termelik ki az itt rejlő 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt.
A gigantikus bányaprojekt alapján a Fehér megyei települést körülvevő négy hegyet robbantásokkal és külszíni fejtéssel teljesen eltüntetnék, helyükön 200 hektár felületű kráterek maradnának. Kiirtanának több mint kétszáz hektár erdőt is, a tizenöt évesre tervezett üzemeltetés során pedig 215 millió tonna ércet dolgoznának fel mintegy 200 ezer tonna nátrium-cianid felhasználásával. A technológiai folyamat során hátramaradt, nehézfémekkel és ciánkomponensekkel terhelt hulladékot egy 180 méter magas kőgáttal elzárt völgyben helyeznék el, s ezért az itt fekvő Szarvaspatak falut kilakoltatnák.
A kitermelés elpusztítaná az ősi bányásztelepülés több ezer éves történelmi, kulturális és építészeti örökségét is. Az ókorban Alburnus Maiornak nevezett Verespatakon már csaknem kétezer éve is aranyat és ezüstöt bányásztak. A rómaiak labirintusszerű, 150 kilométernyi bányafolyosó-rendszere egyedülálló Európában, és a mai napig látogatható. Itt található továbbá több római települési egység és temetkezési hely, közel félszáz műemlék épület, köztük az unitárius, katolikus és református templom, amelyet a kanadai társaság számos ingatlannal együtt meg akart vásárolni. A mindenkori román kormányok kitermeléspárti politikáját kihasználva azonban több tucat lakóházat így is sikerült megszereznie az RMGC-nek, számos családot pedig Gyulafehérvárra költöztettek.
Mindig is komoly akadályt jelentett viszont a tervezett beruházás számára a romániai civil szféra, az ortodox egyház, a román tudományos akadémia és nemzetközi környezetvédő szervezetek ellenállása. Három évvel ezelőtt országos tiltakozó akciók indultak, s ennek hatására a bukaresti parlament 2014 júniusában elutasította a bányanyitást célzó törvénytervezetet. Hallani fogunk azonban még Verespatakról annak apropóján, hogy a román kulturális minisztérium a település védetté nyilvánításával párhuzamosan bűnvádi feljelentést tett a korrupcióellenes ügyészségen a település épített örökségének megcsonkítása miatt. A tárca szerint az elmúlt tizenöt év során a hatóságok – a bányatársaság nyomására – folyamatosan kevesebb műemléket és régészeti lelőhelyet vettek lajstromba.
