Erre utal az oroszfóbia által kreált új nyelvtörvénytervezet is, amely szerint az ukrán nyelv használata kötelező lenne minden államigazgatási és önkormányzati szerv, így például óvodák, bölcsődék, iskolák, iskolán kívüli tanintézmények és felsőoktatási intézmények számára. Az ukrán nyelvet kellene használni a szolgáltatásokban, a médiában, a könyvkiadásban és a kulturális tömegrendezvényeken is. Az orosz és más nemzetiségi nyelvek használóira pedig nemcsak büntetéseket szabhatnának ki, de büntetőjogi felelősségre is vonhatnák őket. A törvény betartatásán ugyanis – a sajtóban és a köznyelvben – nyelvi rendőrségként emlegetett felügyelők őrködnének.
A fenyegető előjelek ellenére egyelőre korai lenne mélyreható következtetéseket levonni a kárpátaljai magyarok jövőjét illetően. Annak ellenére, hogy a parlament oktatási bizottságának egyik legutóbbi ülésén többen is éles kirohanásokat intéztek a jelen lévő KMKSZ-elnök, parlamenti képviselő Brenzovics László és általában a kárpátaljai magyarság ellen, egyenlőségjelet téve az ukrán nyelv nem tudása és a szeparatizmus közé.
Az ukrán állam jövője azonban aligha a nyelvről szóló jogszabályon áll vagy bukik. A közelmúltban Kijevbe látogató litván elnök, Dalia Grybauskaite is úgy látja, ma Ukrajnára nem Vlagyimir Putyin, illetve az orosz agresszió jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem a korrupció. Számos elemző is úgy véli, a hatalom csak azért vette elő újra a mindig komoly vitákat gerjesztő nyelvkérdést, hogy elterelje a figyelmet a reális problémákról.
