Az Ukrajna függetlenné válása óta eltelt negyedszázad alatt még soha nem volt olyan ellentmondásos helyzetben a kárpátaljai magyarság, mint éppen most. Egyfelől ugyanis a legutóbbi önkormányzati választások nyomán kialakult politikai környezet végre valóban kedvező feltételeket teremtett a megye magyarsága érdekeinek érvényesítéséhez. Másfelől viszont reális veszéllyé vált az anyanyelvi oktatás, az évtizedek alatt kiépített és az utóbbi néhány évben – elsősorban az anyaország kormánya hathatós támogatásának köszönhetően – igen jelentősen megerősített oktatási rendszer felszámolása. Sőt, amennyiben elfogadják a rövidesen a parlament elé kerülő új nyelvtörvényt, akár az is megtörténhet, hogy az ukránon kívül minden más, köztük a magyar nyelv használatát is betiltják. Nem csupán a közéletben, hanem a nyilvános helyeken is.
De vegyük sorjában a tényeket! A két éve tartott helyhatósági választások gyökeresen megváltoztatták a megyében a hosszú éveken át domináló politikai erőviszonyokat. Ennek háttere, hogy a magát Kárpátalja gazdájának tekintő Baloga-klán elvesztette befolyását az eseményekre. Ez pedig a megyében zajló folyamatok megkerülhetetlen tényezőjévé tette a magyarság politikai képviseletét ellátó érdekvédelmi szervezeteket, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget (UMDSZ). A két szervezet, felülemelkedve a közöttük levő ellentéteken, összefogott, és közös választási listán mérették meg magukat.
Elégedettségről azonban egyelőre korai lenne beszélni, hiszen a súlyos gazdasági és politikai válság, a növekvő létbizonytalanság, a háborús fenyegetettség, a nacionalista kilengések rendkívüli módon megnehezítik a kárpátaljai magyar közösség életét is. Mi több, a megyében megkezdődő kedvező politikai folyamatokat, amelyeket jó eséllyel tovább erősíthetnének a közigazgatási reformok felgyorsulásával bekövetkező változások és nem utolsósorban a magyar kormány által a múlt év tavaszán beindított nagyszabású gazdaságfejlesztési programok, könnyen felülírhatja az egyre mélyülő ukrán–orosz ellentét.
Erre utal az oroszfóbia által kreált új nyelvtörvénytervezet is, amely szerint az ukrán nyelv használata kötelező lenne minden államigazgatási és önkormányzati szerv, így például óvodák, bölcsődék, iskolák, iskolán kívüli tanintézmények és felsőoktatási intézmények számára. Az ukrán nyelvet kellene használni a szolgáltatásokban, a médiában, a könyvkiadásban és a kulturális tömegrendezvényeken is. Az orosz és más nemzetiségi nyelvek használóira pedig nemcsak büntetéseket szabhatnának ki, de büntetőjogi felelősségre is vonhatnák őket. A törvény betartatásán ugyanis – a sajtóban és a köznyelvben – nyelvi rendőrségként emlegetett felügyelők őrködnének.
A fenyegető előjelek ellenére egyelőre korai lenne mélyreható következtetéseket levonni a kárpátaljai magyarok jövőjét illetően. Annak ellenére, hogy a parlament oktatási bizottságának egyik legutóbbi ülésén többen is éles kirohanásokat intéztek a jelen lévő KMKSZ-elnök, parlamenti képviselő Brenzovics László és általában a kárpátaljai magyarság ellen, egyenlőségjelet téve az ukrán nyelv nem tudása és a szeparatizmus közé.
Az ukrán állam jövője azonban aligha a nyelvről szóló jogszabályon áll vagy bukik. A közelmúltban Kijevbe látogató litván elnök, Dalia Grybauskaite is úgy látja, ma Ukrajnára nem Vlagyimir Putyin, illetve az orosz agresszió jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem a korrupció. Számos elemző is úgy véli, a hatalom csak azért vette elő újra a mindig komoly vitákat gerjesztő nyelvkérdést, hogy elterelje a figyelmet a reális problémákról.
