– Egyszerűen felüdülés volt ezt a könyvet átolvasni, nagyságrendekkel jobb, mint a Magyarországon használt tankönyvek – mondta a Magyar Nemzetnek Arató László. A Magyartanárok Egyesületének elnökét azután kerestük meg, hogy több online közösségi fórumon is élénk diskurzust váltott ki a román oktatási minisztérium gondozásában megjelent új, ötödik osztályosok számára készült magyar nyelv és irodalom tankönyv. A
Bartalis Boróka, Köllő Zsófia, Orbán Zsuzsa-Lilla, Pápai Barna, Szőcs Hedviga, Tamás Adél által készített kötet (amit bárki megnézhet) pedagógusok szerint sokkal jobb és korszerűbb, mint amiből Magyarországon tanítanak. Tény, hogy az idén kiadott könyvnek már az első oldalain látszik, hogy a gyerekeket partnerként kezeli, ennek tökéletes illusztrációja a svéd költőnő, Siv Widerberg Mónáéknál című verse, ami arról szól, hogy Mónáéknál a szülők nem egyszerűen csak utasítgatják a gyerekeket, hanem kikérik az őket érintő döntésekben a véleményüket (versben ez sokkal frappánsabb), majd utána egy olyan képről kéri ki a diákok véleményét, ahol egy négytagú család beszélget, és láthatóan senki nincs autoriter szerepben.
Arató László szerint „több szempontból is példamutató” a kiadvány pedagógiai szemlélete. – A könyv elején közölt tanterv is sokkal jobb, mint a Nemzeti Alaptanterv, ugyanis egy alapvetően kompetenciaalapú megközelítést tartalmaz, ellentétben a mi tantervünkkel, amelyik a 2012-es átdolgozása óta inkább a lexikális tudás átadását tartja a legfontosabbnak. Ezenkívül a román kiadású könyv integráltan tartalmazza a nyelvtan, az irodalom és a kommunikáció oktatását, ami szintén nagyon korszerű, előremutató – fogalmazott a Magyartanárok Egyesületének elnöke.
Nézzünk egy konkrét példát a nyelvi-irodalmi-kommunikációs ismeretek integrált fejlesztésére: a könyv a hangutánzó szavakat többek között az állathangokon keresztül mutatja be. Ennek kapcsán a szerzők kitérnek az állati kommunikációra, majd bemutatják, hogy ugyanazon állatok hangját (például a kutyaugatást) más-más nyelvekben milyen hangsorral jelenítik meg. Ezután rátérnek egyéb hangutánzó szavak bemutatására más nyelvekben, széles kitekintést adva (például, hogy a „reccs”, vagy a „loccs” szavaknak mik a megfelelői a lengyel vagy a japán nyelvben).
Arató László szerint a könyv a régi és a modern irodalmat is nagyon jól használja fel, a kortárs mesék is megfelelő arányban szerepelnek benne (például Békés Pál: A kétbalkezes varázsló című gyermekregénye), de ezenfelül is bőven vannak olyan szövegek, amikkel a gyerekek hétköznapi helyzetekben találkoznak. – Az egész nagyon gyakorlatias, aki ebből a könyvből tanul, az biztosan jól fog szerepelni a PISA-teszten – mondta az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájának vezetőtanára, és hozzáteszi: A tankönyv leginkább a Sulinova 2003 és 2008 között fejlesztett, jelenleg nyomtatott formában nem elérhető Kompetenciaalapú integrált szövegértési-szövegalkotási programcsomagjára (5-12. évfolyam) emlékeztet. A román kiadvány feladatközpontú, kevés bebiflázandó definíciót és táblázatot tartalmaz – ellentétben a Magyarországon kötelezően használttal.
A tankönyv nagy teret szentel annak is, hogy bemutassa a diákoknak, milyen beszédhelyzetekben milyen szókincset kell mozgósítanunk, milyen kifejezéseket használunk. – Ennek a korosztálynak ilyen jól szerintem még senki nem foglalta össze a kommunikáció sajátosságait, mint a szerzők – mondta Arató László, aki szerint a könyv a nyelvészeti és a kommunikációs ismereteket is remekül hangolja össze néhány egyszerű példán keresztül (például: mi a különbség aközött, hogy „Peti bejött a szobába”, illetve aközött, hogy „Peti jött be a szobába”).
– A szerzőket látva a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkara lehet az egyik szakmai műhely, ahol a tankönyv készült, meg kell mondjam, hogy ott már régóta sokkal modernebb szellemben állnak hozzá a magyar nyelv és irodalom tanításához, mint minálunk – mondta Arató László egy – nem a mostani tankönyvhöz kapcsolódó – példával is illusztrálva a helyzetet: míg idehaza az irodalomtanítás tanterve 9. osztálytól mereven ragaszkodik a kronologikus szemlélethez, addig Romániában ezen már régen túlléptek.
Egészen más megközelítéssel dolgozik ez a tankönyv, mint a magyarországiak – mondta lapunknak Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke, maga is gyakorló magyar nyelv és irodalom tanár. Mendrey László szerint míg a romániai tankönyv elsősorban beszélni, kommunikálni tanít meg, Magyarországon a nyelvészeti szempont sokkal erősebb. – Mi egy kicsit inkább nyelvészkedni tanítjuk meg a gyerekeket – fogalmazott.
Arató Lászlóhoz hasonlóan a fő különbségeket Mendrey László is abban látja, hogy egyrészt a romániai tankönyv alapvetően kompetenciákat próbál átadni, szemben a lexikális tudásra alapuló magyarországi gyakorlattal; másrészt a romániai tankönyvben szereplő szövegek befogadhatóbbak az ötödikes korosztálynak azoknál, amikkel jellemzően Magyarországon találkoznak a gyerekek. – Ezek a szövegek, idézetek is értékesek, de nem minden esetben a gyerekek korosztályának megfelelőek – mondta, hozzátéve, hogy – egyszeri átolvasás után – az a benyomása, a romániai könyv jobban készíti fel a gyerekeket, mint a magyarországi. Arra a kérdésünkre, hogy szívesen tanítana-e ebből a könyvből, Mendrey László azt válaszolta, hogy ezt csak tüzetes áttanulmányozás és szakmai konzultációk után lehetne felelősséggel kijelenteni, de kollégái számára mindenképpen érdekes lehet, ha ezzel a kiadvánnyal is megismerkednek.
