Ahol felesleges pénzkidobás az ötvenes tábla, nincs szükség fekvőrendőrre, és senkit nem büntetnek meg gyorshajtásért, mivel haladni is csak lépésben lehetséges. Aki még nem járta meg a kárpátaljai utak poklát, nincs valós tapasztalata a kátyús aszfalt fogalmáról. Nehezen tudja elképzelni a szituációt, amikor az autósok kilométereken keresztül nem tudnak lehagyni egy biciklist – és nem a kerékpáros kapcsolt fénysebességre –, a földutat választják az aszfaltozott kráterrengeteg helyett, vagy, hogy egy-egy óriáskátyú fekete lyukakat megszégyenítve tüntet el személygépkocsikat. A kárpátaljai sofőrök közül már senki sem lepődik meg azon, ha a saját sávjában szemből közlekedő autók szlalomoznak előtte az úton, hogy állami jelentőségű autóutakon, nagyobb csomópontokon is hiányoznak a közlekedési táblák, s a képzelőerejükre van bízva, hogy megközelítőleg hol kellene lenniük az aszfaltra festett jelzéseknek. Ha gyakran vezetnek egy adott útszakaszon, már csukott szemmel is tudják, hol, melyik kanyarban, kereszteződésben lapulnak a legszorgosabb defektkészítők. Ám ha ismeretlen terepre tévednek, aligha ússzák meg kerék-, rosszabb esetben futóműcsere nélkül, vagy búcsút mondhatnak a felfüggesztésnek.
Ukrajna mindeközben halad a fejlődés útján. Január 1-jétől az európai normákhoz közeledvén az eddigi 60 helyett 50 kilométer per órás sebességkorlátozást léptettek életbe a lakott területeken, ami persze egyenesen nonszensz azokon a településeken, ahol harminccal sem lehet keresztülzötykölődni.
Kárpátalja legtöbb útján közel három évtizede várat magára a felújítás. A karbantartók – akiket leginkább esőben, fagyban küldenek terepre – maguk is beismerik, hogy munkájukkal csak ideiglenes tűzoltást végeznek, már ha egyáltalán. Emellett nincs megfelelő minőségű technikai berendezésük, sem alapanyaguk. Általános jelenség, hogy belekezdenek egy adott útszakasz foldozásába, majd hetekig félbehagyják a munkálatokat, mert elfogyott az aszfalt, és az arra járók csak a kátyúk körbeszurkozott széleiből sejtik, hogy még számíthatnak némi útplasztikára.
A tarthatatlan állapotot megelégelő lakosok az elmúlt években több településen összefogtak, és útlezárással fejezték ki elégedetlenségüket. Van, ahol tessék-lássék útjavítással csillapították le az embereket, máshol ennyi sem jutott. Több helyen maguk kezdtek aszfaltozásba a civilek. A kezdeményezés mintapéldája az ungvári járási Nagydobrony, melynek mellékutcáit saját kezűleg s jelentős önrészből újították fel a nagyközség lakosai. A kárpátaljai állapotok tragikomikus görbe tükre a település főútja és mellékutcái közötti kontraszt – mivel a főutak javítását csak a közútkezelő vállalat munkatársai végezhetik, a hivatalos szervek által, jelentős összegért renovált útszakasz hemzseg a kátyúktól, míg a mellékutakon egy repedés sem látható.
Hennagyij Moszkal kárpátaljai kormányzó közlése szerint a következő két évben negyvenhat területi jelentőségű út teljes felújítását tervezik Kárpátalján. Az ígéretek szerint az állami jelentőségű autóutak javítását és karbantartását az Ukrán Autóutak Szolgálata finanszírozza majd. A megyei és járási jelentőségű autóutakat a Megyei Állami Adminisztráció, a városi, községi és vidéki utakat pedig a városi és a községi tanácsoknak kell fizetnie, amelyek kasszája – a kátyúkhoz hasonlóan – tátong az ürességtől, így a legtöbb helyen csak álmodhatnak a teljes burkolatcseréről. A katasztrofális helyzetet elégedettséggel egyedül az autószerelők konstatálhatják.
