Az Ady Endre Líceum volt már zárdaiskolától kezdve tanítóképzőn át ipari iskoláig több minden.
Elődje az 1771-ben alapított Szent Orsolya-rendi zárdaiskola volt, amelynek alapjait Szentzi István kanonok tette le. Működése az orsolya rend vezetése alatt álló elemi iskolával kezdődött, ahol leánygyermekek nevelése és oktatása folyt.
1856-tól tanítóképző létesült, ahonnan százával kerültek ki a keresztény hitet és szeretetet hirdető, és azt tanítványaiknak továbbadó pedagógusok. A XIX. század végétől az intézmény polgári leányiskolával bővült. Az első világháború és az azt követő impériumváltás megakasztotta az intézmény fejlődését. Az 1920-as évek derekától az iskola sorvadásának indult, alig tudott fennmaradni.
A második világháború idején, amikor Nagyvárad ismét Magyarország része lett, a szűkös esztendők ellenére újra virágzásnak indult, ismét elkezdődött a tanítóképzés a régi hagyományokat folytatva, és a leánylíceum is megnyitotta a kapuit. 1944 után az ateista-kommunista rendszer térnyerésével a régi katolikus iskolának fel kellett hagynia hagyományos nevelési módszereivel.
Az új korszakban, a nevelés hivatásában bízva, az új, immár államosított iskola a diktatúra szorításában is igyekezett a hivatás erejével a hitet és az erkölcsöt megőrizni, eredményeket elérni, nemzedékek jövőjét formálni.
Az iskola 1971-től 1982-ig Alexandru Moghioros nevét viselte (vagyis Mogyorós Sándor kommunista pártfunkcionárius románosított nevét). 1982 és 1989 között 5-ös számú Ipari Líceumnak hívták, majd 1990-től viseli mai nevét.
1989-től kezdve az iskolát új lendülettel szervezték át, így válhatott az egyik legjobb romániai magyar középiskolává.
