Másfél évtized után így lett ismét kampányeszköz a határon túliakból

Megvizsgálták, miként hat az online térben a DK határon túliak ellenében felépített kampánya.

Megállapításuk szerint a témában 130 713 bejegyzés született az egyes felületeken, ezek közül 22 169 olyan autentikus, egyéni felhasználói komment, amelyben a netezők elsősorban a megjelenő hírekre reflektáltak és fejtették ki a véleményüket.

Az online bejegyzések fele online híroldalakon jelent meg, 31 százalékuk blogokon, a maradék 20 százalék pedig a közösségi média egyes felületein. Ezek közül – Magyarországra jellemző módon – kiemelkedő a Facebook jelentősége. Míg az összes, a témában született bejegyzésnek csak a 16 százaléka köthető a legnépszerűbb közösségi oldalhoz, addig a nyilvános kommentek, felhasználói beszélgetések túlnyomó többsége, 85 százaléka a Facebookon zajlik.

A vizsgálatokból kiderül, hogy a magyar kommentelőket egyértelműen jobban foglalkoztatja a határon túli magyarok szavazati joga, mint a külföldre költözött magyarokat érintő szavazási procedúra. A vizsgált időszakban született 22 ezer felhasználói komment közül 18 345 foglalkozik a Magyarországon lakcímmel nem rendelkező külhoni magyarok szavazati jogával, míg csak 3855 a külföldön – elsősorban Nyugat-Európában – élőkével.

Az online diskurzusban az egyszerűsített honosítás révén állampolgárságot nyerő, így a választáson listás szavazat leadására jogosult magyarok körét lényegében az erdélyi magyarokkal azonosítják a felhasználók. Ők a főszereplői az összes felhasználói komment 33 százalékának, a határon túliak szavazati jogát érintő kommenteknek pedig a 43 százalékában külön kiemelik őket a netezők.

A kutatás azon részéből, amely azt vizsgálta, hogy az egyes időszakokban miként erősödött fel vagy halkult el a téma, kitűnt, hogy a külföldön élő magyarok szavazati jogával kapcsolatos diskurzus a végletekig elitvezérelt: az emberek maguktól keveset beszélnek róla, viszont egy-egy tematizáló kampány vagy médiaesemény hatására intenzív diskurzus, vita alakul ki.

Ilyen aktivizáló hatása volt annak, amikor 2017. október 31-én a Demokratikus Koalíció Gyurcsány Ferenc vezetésével elindította kampányát a külhoni magyarok („akik soha nem éltek Magyarországon”) szavazati jogának visszavonásáról.

A határon túliak szavazati jogával kapcsolatos online diskurzust egyértelműen felkorbácsolta a Demokratikus Koalíció kampánya, azonban az idősoros adatokból jól látható, hogy a témával kapcsolatos diskurzus volumene két hét alatt visszaállt a kampány beindítása előtti szintre, hogy aztán a Ne szavazhasson, aki soha nem élt itt elnevezésű – a felhasználók egy része által szintén a DK-nak tulajdonított – Facebook-oldal tevékenysége, valamint a DK újabb – az ukrán nyugdíjasokat célpontba vevő – kampánya újra tematizálja a kérdést.

Az említett, azóta törölt Facebook-oldal a DK szavazatmegvonó retorikáját erősítette olyan tartalmak közzétételével, amelyek a választók indulataira és félelmeire építettek. Közöttük megjelent álhír, sértő és kirekesztő poszt, illetve felmerült a személyiségi jogokkal való visszaélés gyanúja is.

A DK a magyar állampolgárságukat az egyszerűsített honosítás révén megszerző – elsősorban Kárpát-medencei – magyarok szavazati joga elleni kampánya után január közepén az Ukrajnából Magyarországra átjelentkezőket vette célkeresztbe. Ők, állításuk szerint a jobb nyugdíjért, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei falvakba jelentkeznek be, és a juttatásért cserébe a Fideszre szavaznak. Bár ez a téma közvetlenül nem a határon túli magyarok választójogáról szól, a DK üzenete több szempontból összemosódott a felhasználók reakcióiban a Ne szavazhasson, aki soha nem élt itt kampánnyal. A kontinuitás eszköze a „soha nem élt itt”, „nem itt él”, „nem fizet adót”, „nem itt dolgozott” kifejezések permanens használata, illetve a fideszes szavazatvásárlásra való folyamatos utalás. A retorikai szinten túl mindkét kampány ugyanazokra az érzelmekre és asszociációkra épít: „kívülről jönnek valakik, akik a mi kemény munkánkból előállított javakból részesülnek, elvesznek tőlünk, és közben beleszólnak az életünkbe”.

Azt is kimutatták, hogy a huzamosabb ideig külföldön tartózkodó, de magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgárok szavazási lehetőségeivel kapcsolatos diskurzus sokkal kevésbé indulatos az online térben. Az őket érintő szavazati procedúrákról azonban gyakran tematikus, helyszínorientált zárt csoportokban folyik a vita. Ezekben a beszélgetésekben több racionális szempont és érvelő szerkezet jelenik meg, amely alapján a felhasználókat alapvetően három csoportba oszthatjuk.

Az első – és a beszélgetéseket domináló – csoport szerint igazságtalan, hogy a külföldön élő magyarok nem szavazhatnak a határon túliakhoz hasonlóan levélben. Akik ezt kifogásolják, rendszeresen beszélnek tudatos választási manipulációról, arról, hogy a Fidesz direkt nehezíti meg végletesen a külföldön élők szavazását, hiszen azok túlnyomó többsége vélhetőleg nem őt választaná. Ugyanakkor akik erről beszélnek, jellemzően nem agitálnak a határon túliak szavazati joga ellen, csupán a levélszavazási lehetőség kiterjesztését kívánják.

Az elemzés azzal a megállapítással zárul, hogy elmondható, a külföldi szavazásról szóló internetes diskurzus teljesen átpolitizált. A mélyen meglévő, pártpolitikai irányultságra épülő ellentétek, a kérdésben való indulatos, esetenként gyűlölködő megnyilvánulások fokozzák a megosztottságot, és újabb, politikai szándékból mesterségesen generált társadalmi törésvonalakat hoznak létre.

Így sikerült megtennünk egy nagy kört, és visszaérni a 2004-es rajtmezőre, ami – valljuk be – komoly teljesítmény.