A világ meg nézi a tévében, hogy mi van, ezt már ismerjük Szarajevóból, vagy Srebrenicából a beszari hollandokkal, akiknek legközelebb Hágában nőtt meg az arcuk. Szíria és a bankok között persze létezik kapcsolat, csak azt nehezebb kiszámolni, hány millió halálos áldozata van már a bankok tevékenységének szerte a világon. Ugyanakkor folytatódik a tolongás a damaszkuszi úton.
Peter Doyle, az IMF volt csúcsközgazdásza (ilyen foglalkozás is létezik) például most már megvetéssel gondol saját vezető szerepére, megbánta és szégyelli, hogy valaha a valutaalapnál dolgozott. Jobb későn, mint soha Peter, tényleg nem volt egy szép meló, mehettél volna végrehajtónak is. Doyle a szervezet európai részlegének vezetője volt és búcsúlevelében inkompetenciáról, hiányosságokról és katasztrofális megállapodásokról írt, ami azt jelenti, hogy már náluk is feketedik a legendás szürkeállomány, nem csak a hazai haverjaiknál. Hamarosan annyi lesz az összeesküvés-elméleteknek, a végén még kiderül, hogy ezek nem arra szerződtek, hogy tönkretegyék, rabszolgasorsba süllyesszék az államokat és az embereket, hanem egyszerűen segghülyék. Volt persze olyan kor is, amelyben ezeket a leveleket egy durranás követte a dolgozószobában.
Közben kiderült, hogy a londoni Barclays bank befektetési ágazatának kereskedői éveken keresztül manipulálták a globális és az euróövezeti bankközi kamatlábat. Amelyek hatást gyakorolnak például a lakossági jelzálogkamatokra, a hitelkártya használati díjakra, vagy a gépjármű hitelek kamataira. Tehát nem csak arról van szó, hogy három szarházi viccel egy negyedikkel, és közben hazudnak, lopnak, csalnak büntetlenül, hanem még ki is rabolnak bennünket.
Hozzánk közben valami görög csávó érkezett az orosz asszonnyal tárgyalni az IMF-től. Az is szép, hogy visszajöttek az oroszok, de a görög se rossz. Még jó, hogy nem haza ment, bár ezektől minden kitelik. Egy svájci intézet elemzése szerint létezik egy 147 cégből álló klikk, amelynek „aránytalanul nagy a befolyása a világgazdaságra”. Ajjaj, már a svájciak is. A kutatók szerint köztük van a Goldman Sachs, a Barclays, a JP Morgan, az AXA és az ING is.
Közben mozgolódnak a devizahitelesek a környező országokban. Horvátországban nemrég beperelték az adósok a bankokat, Szerbiában már meg is nyerték az első pereket és az eljárásokat kezdeményező szervezetek regionális érdekszövetséget hoznak létre, hogy kicseréljék tapasztalataikat. Úgy tűnik megvan az a közös ellenség, amiért még ők is.
Magyarországon is elindultak már a keresetek, akad megnyert per is. Nincs mese, a végsőkig el kell menni, minden eszköz megengedett. A tét a házunk, a családunk, a jövőnk, a sorsunk, a hazánk. Ilyen egyszerű.
Előbb-utóbb ugyanis egyre többen felteszik majd a kérdést, hogy egyáltalán mit keresnek ezek itt? Sétál az ember egy tízezres kisváros főterén és ott figyel hat bank. Közöttük üres kirakatok, mert senkinek nincs pénze sem kibérelni az üzletet, sem vásárolni belőle. Menjenek szépen haza a leányok, boldogítsák otthon anyukát. Magyarországnak untig elég egy (valóban) Nemzeti Bank, az OTP, egy tisztességes szociális bank és a takarékszövetkezetek.
