Április 8.
A magyarok az európai országok polgáraihoz képest sokkal több készpénzt tartanak otthon, ráadásul nemhogy nőne, de inkább csökken a bankkártyák száma. Előbbi megállapítás nyilván csak relatíve állja meg a helyét, ugyanis a magyarok kilencven százaléka képtelen akár egy huncut vasat is félretenni, napról napra, hónapról hónapra él, tervek, perspektíva, jövőkép nélkül. Kényszerű carpe diem. És nem azért tartják a cihában a pénzt, mert csököttek, vagy megrendült a bizalmuk Ciprusban, éppen ellenkezőleg. Egyszerre veszik fel a fizetésüket a bankból, mert tudják, hogy hó végén már úgyis csak a falat nézik, és minek fizetnének még többet a banknak a többszöri pénzfelvételért.
Egyébként meg a bankár szimpla szitokszó lett a magyar nyelvben, mint a mediterrán ciklon, és akit egyszer (értsd élete végéig és még azon is túl) jól meguzsoráztattak a svájci frankkal a bankok, az a továbbiakban kerüli őket, mint gyújtogató a vizes szalmát. A kártyás fizetéssel kapcsolatban pedig a magyarok egyszerűen rájöttek, hogy az egy egészen más pszichés állapot, és arra van kitalálva, hogy könnyebb szívvel fogyasszanak minél többet. A magyarok tehát nem hülyék és maradiak, hanem szegények és elegük van. Egyébként meg nem emlékszem, hogy valaha valaki felhatalmazott volna arra bárkit is, hogy a fizetését egyszer csak egy bankba kapja boríték helyett.
A Magyar Gasztronómiai Egyesület és a Gault & Millau Magyarország étteremkalauz megalapította az Aranyszalag minőségtanúsítványt a francia Label Rouge-rendszer mintájára. Bravó és hurrá, ugyanis egészen meghökkentő produktumokra is rákerül a kiváló magyar termék felirat, ami nem biztos, hogy fokozza az önbecsülésünket. Nem elég, hogy magyar vagy, tehetségesnek is kell lenned.
Április 9.
Mint például a meggyilkolt Király Tamásnak. És ami még fontosabb, kevés jobb embert hordott a hátán a Föld. Megvolt benne az igazi együttérzés és figyelem csodálatos képessége.
Meghalt Margaret Thatcher. Belőle mindezek alighanem hiányoztak. Argentína, Wales és Észak-Írország gyásza nem túl mély, volt, ahol meg azt hitték, Meryl Streep halt meg.
Április 10.
Az elmúlt évben is emelkedett a Magyarországon eladott ásványvíz mennyisége. Azon a korszakon szerencsére már túl vagyunk, amikor az utcán eszközölt palacklóbálás „trendinek” számított, a víz márkája pedig a társadalmi helyzetre engedett következtetni, de ez akkor is döbbenetes. Magyarországon kiváló a csapvíz minősége, az ára benne van a vízdíjban, a fröccs szódával jó, a soha el nem pusztuló „nejlon” meg itt marad velünk a világ végezetéig.
Április 11.
Budapesten tartott előadást Stefano Zamagni olasz közgazdász abból az alkalomból, hogy magyarul is megjelent az a kötete, amelyben Luigino Brunóval közösen a jelenlegi válság egyik lehetségesnek tartott megoldásáról, a civil gazdaság megteremtéséről írtak. Zamagni ugyanazt mondja, amit egyre többen ismernek fel: a kapitalizmus legitimációja alapjaiban kérdőjeleződött meg, az önközpontú, önző és amorális neoliberális rendszer mohósága és a vagyoni különbségek kiéleződése forradalmi eseményekhez vezet.
Az új, civil gazdaságtan alapvetéseiben megtaláljuk a GDP-mantrát felváltó boldogságindexet, a katolikus egyház társadalmi tanításait és a reneszánsz humanisták felfogását az egymás iránti kölcsönös jóindulatról, nagylelkűségről, az ember méltóságának tiszteletéről. A rablókapitalizmust pedig el lehet helyezni vidáman oda, ahová való. Az államszocializmus mellé, a történelem szemétdombjára.
Április 12.
Jogosulatlannak ítélte a banki egyoldalú szerződésmódosítást a Debreceni Törvényszék. A kamatemeléseket tisztességtelennek tartó bírósági határozat még nem jogerős, de valami talán elkezdődött.
Április 13.
Virágoznak a mandulafák a Káli-medencében. Újabb ünnep a lélekben.
Április 15.
Egy börtönbüntetését töltő, civilben író és fegyveres rabló francia elítélt előbb berobbantott öt ajtót, majd túszul ejtett négy börtönőrt és távozott. A túszokat egymás után szabadon engedte, az utolsót akkor, amikor autót váltott egy sztráda pihenőjénél. Az akcióban senki sem sérült meg. Jean-Paul Belmondo visszatért.
