Mr. Chinaski előkerült

Már megint. Nem nyugszik. Egy éppen húsz éve halott írótól ez szép teljesítmény.

Az évforduló kapcsán február 27-én tisztelői és rajongói megemlékezést tartanak Budapesten is, méghozzá a Katona József Színházban. Emlékezés, iszogatás, verselés, közreműködik többek között Bán János, Pritz Péter (a fordító), Barangó (a sorozat szerkesztője) és kollégánk, Pion István, a főszerepben pedig Charles Bukowski.

„Breaking news”: a minap ismét megnéztem a Dunán Jirí Menzel egyik remekművét, Az én kis falumat. Ahogy kezdődik, azt, remélem, a világ összes filmművészeti egyetemén tanítják, különben csukják be a boltot. A hajnali ködben feltűnik egy valószínűtlenül köpcös alak (Marián Labuda), füttyent egyet, mire csatlakozik hozzá egy cingár égimeszelő (Bán János), aki lépést igazít, és együtt mennek tovább. A köpcös közben gyorsan megjavítja a doktor úr (Rudolf Hrusínsky) Skodáját, a cingár meg tényleg úgy néz ki, mintha lónak készült volna, csak az Isten közben meggondolta magát. Ezek után felpattannak egy platós Tatrára, és elhúznak homokért a Tüzép-telepre. Semmi nincs túldumálva, mégis minden világos.

De vissza Bukowskihoz, mert most aztán bekeretezhetjük. Az életművét bemutató sorozat a Cartaphilusnál kezdődött, és a Trubadúr Kiadónál folytatódott, de szerencsére ugyanazok a Bukowski-bolondok kezelik a matériát. Nemrég gyors egymásutánban két kötet is megjelent, a Posta és a Vegyes felvágott. Az első regény és az utolsó évtizedekben született novellák és versek válogatása. Bukowski hetvennégy évet élt, ami azt az attitűdöt tekintve, ahogyan mindezt tette, ellentmond az orvostudomány összes eddigi észrevételének. Na de ahogy Hrabal úr mondta, a máj már odavan, de azok a gyönyörű vesék

A Posta elején a következő olvasható: „Ez a mű a képzelet szüleménye, fikció, és senkinek sem dedikálom.” Ennek persze csak a fele igaz. Vérbeli önéletrajzi regényt kapunk, a szerző ugyanis éveket húzott le postásként, a mondat végét viszont készséggel elhisszük. Bukowski magasról tett mindenkire, beleértve a masszív és lelkes rajongókat is, kivéve ha nem nő volt az illető, a kezében egy hatos karton sörrel. Ha rajta múlik, valószínűleg a hivatalnál öregszik meg (postán maradó, he-he), de egyszer csak egy kis kiadó vezetője havi száz dollár jövedelmet ígért neki egész hátralévő életére, ha minden idejét az írásnak szenteli. Ez azért akkoriban a lóversenyről befolyt összeggel együtt már rendes megélhetést biztosított – plusz még az írásokért kapott honoráriumok. Az ötvenes években Amerikában például a magazinok egészen meghökkentő összegeket fizettek egy zónaadag irodalomért, lásd Vonnegut visszaemlékezéseit.

A Posta olyan első könyv, amelyen egyáltalán nem látszik a rutintalanság, de a rutin sem, igaz ez a későbbiekben is így volt. Bukowski ösztönből írt, ezért lehet nagyon szeretni. A műben színre lép Henry Chinaski, a szerző alkesz alteregója és végigpiál, -káromkodik és -csajozik vagy kétszázötven oldalt, miközben a permanens másnaposság állapotában gyakorló elmebetegeknek kézbesít. Nagyjából ennyi. A mondatok röviden, kíméletlenül és ellenállhatatlanul viccesen kopognak. Egy máris kész író meg az amerikai irodalom vizeletszagú hátsó ajtaján, ahol a biztonságiak szokták kidobálni az utcára a részegeket.

A Vegyes felvágott meg egy jó kis válogatás a végéről, összegzés vagy mi, gazdagon bélelve versekkel. Utóbbiakkal a magyar olvasó eddig nem nagyon volt elkényeztetve, bár a Shakespeare ilyet nem csinált című albumszerű rendhagyó kötetbe beleszorult néhány, azért a fátyol csak most lebben fel igazán. Bukowskit a versei alapján szokás a beatköltők közé sorolni, nem is alaptalanul, de azért ebből a sorból is kilógott rendesen. Viszont volt miből válogatni, tekintve hogy 1994-ben bekövetkezett halála előtt is adott ki versesköteteket. Ezek természetesen még személyesebbek, mint a regényei, A jó öreg gép című költeményében például nemcsak a százdolcsis sztorit ismerteti, de kitér arra is, hogy a visszautasíthatatlan ajánlat mellékletként egy írógépet is tartalmazott.

Az én kedvencem persze a Berúgva Buddhával. Esszencia. Legyen itt még egy röpke párbeszéd az Akció című novellából, ha már beatköltők:

– Én csak egy hazárdjátékos vagyok.

– Egyike a kedvenc íróimnak.

– Igen? És kik a többiek?

– Borroughs, Ginsberg, Genet, Bowles

– Akkor tűnj el innen.

És egy jó tanács a Mestertől: „Ne fogadj olyan lóra, amelyik beszarik, amikor a startkapuhoz vezetik.”

Charles Bukowski sírján ez áll: „Don’t try”, azaz ne próbáld, tedd meg.

Na, ezt mondta Yoda is Luke Skywalkernek a mocsárban.