Felirat: Hat évvel később.
Cusi mögött becsukódik a börtön kapuja. Az utca kihalt, sehol egy lélek.
„A kurva anyátokat!” – mormolja maga elé.
Cusi a lakásában ül egy kanapén, és a televízió távirányítóját nyomkodja. A képernyőn feltűnik Féreg, egy másik volt főnöke, Attila társaságában.
„Na, most volt elég” – mondja, feláll, és belerúg egy viszkisüvegbe.
Cusit látjuk az írónővel.
„Csak egy kis pénzt kértem és egy rendes autót. Mondjuk egy A8-ast, de átvertek. A hat évemért. Jó, nem az ároktői srácokkal húztam le, de akkor sem volt egy leányálom. Kiborítom a bilit.”
És itt bejön egy mellékszál, amely majd kapcsolódik, Robert Altman modorában. Mindenki magát játssza, mint Julia Roberts.
Felirat: Bissau-Guinea, napjainkban.
Narrátorhang, miközben durva arcok lézengenek kimustrált monitorok között, focistamezekben: „A Bissau-guineai Köztársaság területe 36 125 négyzetkilométer, lakosainak száma 966 000 fő, a népsűrűség 26,7 fő/négyzetkilométer, fővárosa Bissau. Pénzneme az afrikai valutaközösségi frank, hivatalos nyelv a portugál, ezenkívül beszélik a kriolt (ez a kreol portugál) és a mande nyelveket is. Főként bantu néger népcsoportok lakják, balanték, fulbék, mandingók. 69 százalékban törzsi vallásúak, 30 százalékban mohamedánok, 1 százalékban keresztények. Az ország erősen tagolt partvidékét mocsaras, mangroveerdős síkság kíséri, amelyet a belső részekben alacsony dombvidék vált fel. Legmagasabb pontja 210 méter. Legjelentősebb folyói a Géba, a Corubal és a Kayanga. Bissau-Guinea agrárország, az egy főre jutó GNP 210 dollár. A mezőgazdaság részesedése a nemzeti össztermékből több mint 50 százalék. A legfontosabb termesztett növények a rizs, a gumósok, a földimogyoró, a kakaóbab, a banánfélék és az olajpálma. Jelentős még a halászat. Ásványkincse a bauxit és a foszfát. A közutak hossza 3500 kilométer, ebből 540 kilométer burkolt.
Egy ilyen burkolt út mellett egy kunyhóban két férfi ül, egy fekete és egy fehér. Előttük orosz hússaláta.
