Agyban nagyok

Ha valami érdekel ebben a huszonegyedik században, az az agykutatás.

Például, hogy miért vezetnek jobban helikoptert a nők, mint a férfiak.

Ezt nemrég hallottam, hogy a nők jobban vezetnek helikoptert, mint a férfiak, a férfiak ellenben jobban vezetnek repülőgépet, mint a nők. És persze mint helikoptert. Míg ezt írom, az agyam aktuális terméke az agyról szól. Na, ezek a csodák.

Mert minden ott dől el, még a focipályán is, pedig nem az a legmegfelelőbb terep.

Azt meg nemrég olvastam, hogy Pécsett megtartották a Nemzeti agykutatási program első tudományos rendezvényét. Ezen Freund Tamás akadémikus, a program igazgatótanácsának elnöke azt mondta, hogy halaszthatatlan feladat az agybetegségek kutatásának és gyógyításának támogatása, mivel azok a legsúlyosabb gazdasági és társadalmi terhet jelentik az európai lakosságnak. És még azt is, hogy az Európai Agytanács (szerintem nekik kellene vezetni az uniót – H. Z. ) 2010-es adatai alapján az idegrendszeri betegségek – mint például a depresszió, az Alzheimer-kór – kezelése évente 798 milliárd euróba kerül, és a kiadások a várható élettartam emelkedésével a következő évtizedekben tovább nőnek.

A professzor úr hozzátette, hogy az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése alapján a 2020-2030-as években egészséggazdasági szempontból a világon szempontból a világon a depresszió, a szorongás, a szomatikus betegségek jelentik majd a legnagyobb próbatételt.

Ez már most is jól látszik. Mint ahogy az is, hogy az agykutatás előtt elképesztő távlatok sejlenek, ráadásul még az sem igaz, hogy az agyunknak csak néhány százalékát használjuk. Ez lesz a század legnagyobb utazása és szellemi kalandja, mert az ember nem csupán gazdasági lény.

A Nemzeti agykutatási program célja ugyanakkor egyebek mellett a felfedező kutatások, a megelőzés, a gyógyszerfejlesztés, a hazai tudományos eredmények ösztönzése, a jobb diagnosztika, a színvonalasabb betegellátás megteremtése. Jó helyre kerül az a tizenkétmilliárdos kormányzati támogatás.

Pontosan egy hónappal az agykutatás hete után rendezik meg Siófokon a harmadik civil csoport hétvégét. Az április 11–13. között zajló esemény célja az egyéni és társadalmi önreflexió kultúrájának fejlesztése, megtanulni jelen lenni, érdemben szót váltani egymással, képviselni az egymástól eltérő értékeinket, megvizsgálni a hatalomhoz fűződő mindenkori viszonyunkat. A résztvevőket Erős Ferenc szociálpszichológus és Pál Feri atya előadásai is segítik a megértésben.

A szervezők várják mindazokat, akik hisznek abban, hogy a társadalom demokratikus működésének alapja a demokratikus működésre képes egyén, és abban is, hogy ezt a képességet bizony fejleszteni kell. A hétvége azoknak kínál biztonságos, önismereti fókuszú, tapasztalati tanulásra alkalmas közeget, akik kíváncsiak arra, hogyan hatnak az egyénre és egymásra a bennünket körülvevő csoportok, és nekünk milyen eszközeink vannak arra, hogy alakítsuk ezeket a viszonyokat. A csoportozás eszköztárát használva, elsősorban saját tapasztalataink által vizsgálja közéleti énünket. A rendezvény módszertanát, szerkezetét elsősorban a már jól működő pszichoterápiás hétvége mintája szolgáltatta, kis- és középcsoportok, valamint a nagycsoport adják a működés keretét, ezek a csoportozás tapasztalatát és kellő biztonságát nyújtják, mindezt adaptálva a felvetett témához, a bennünk és általunk teremtett demokráciához. A kiscsoportok különféle módszerekkel dolgoznak, úgy mint csoportanalízis, pszichodráma, szociodráma, mozgáscsoport, családi történeteket feldolgozó dramatikus csoport. A módszer szakmaiságát a Magyar Csoport-pszichoterápiás Egyesület biztosítja, a hétvége nem kötődik politikai pártokhoz.

Na, ha valami ránk férne még, akkor ez az. Kilábalni a kényszeres anyázásba forduló sutyerák kommunikációból. A képtelenségből.

Hippokratész már vagy négyszáz évvel Krisztus előtt leírta, hogy: tudnunk kell, hogy egyes-egyedül az agyból erednek az örömök, az élvezetek és a tréfák, ahogy a bánataink, a fájdalmaink, a szorongásaink és a félelmeink is. Mindenekelőtt vele gondolkodunk, látunk, hallunk, és tudjuk megkülönböztetni a csúfot a széptől, a rosszat a jótól, a kellemest a kellemetlentől. Itt fészkel az őrület és a téboly, mindaz a rettegés és iszonyat, amely megrohanja az embert, főképp éjszaka, de olykor még fényes nappal is, itt gyökerezik az álmatlanság és az alvajárás, itt az eszünkbe nem jutó gondolatok, az elfeledett kötelességek, és minden különös jelenség.

Krisztus után 2014-ben meg úgy állunk, hogy a két legnagyobb kérdés, hogy miként keletkezett a világegyetem és hogyan működik az emberi agy.

Lélegzetelállító könyvet olvasok, Dick Swaab írta, a címe Az agyunk mi vagyunk (Libri Kiadó, 2013), munkatársunk, Wekerle Szabolcs fordította hollandból, olyan pazarul, hogy pörög, mint egy jó pikareszkregény. Dick Swaab az amszterdami egyetem professzor emeritusa, harminc évig vezette a Holland Nemzeti Agykutató Intézetet. Nemzetközi elismertségét az Alzheimer-kór, a depresszió és a nemi különbségek kutatásában elért eredményeinek köszönheti, cikkeit többek között a Nature-ben és a Science-ben publikálja. Nem kevesebbet állít, mint hogy az, hogy kiből milyen ember válik, nem neveltetés és társadalmi környezet kérdése, hanem már születésünk előtt minden jelen van az agyunkban.

Swaab 1966 óta foglalkozik agykutatással, a rossz nyelvek szerint azért, mert édesapja nőgyógyász volt, és ő a szakterületétől lehető legtávolabb eső szervet választotta. Ennél persze jóval többet nyomott a latban, hogy gyerekkorában professzor dr. Dries Queridóval, a rotterdami orvostudományi tanszék későbbi megalapítójával sétáltatott kutyát, és amikor az eb felemelte a hátsó lábát, Querido elmagyarázta neki, hogy a nemi hormonok az agyra kifejtett hatásukkal idézik elő ezt a viselkedést. Jó kis lecke endokrinológiából, és kitartott rendesen, mert ugyanez a lenyűgöző előadásmód, világos és közérthető magyarázat jellemző Swaab könyvére is.

A magzati léttől kezdve az időskoron át a halálig, sőt még azon is túl ismerteti az agy működését, megtudhatjuk, hogyan alakulnak ki a nemi különbségek az embrió (!) fejében, mi jár a kamaszok és a bűnözők eszében, hogyan fejlődik ki az erkölcsös viselkedés, mit lehet tudni a memória működéséről, hogyan befolyásolja agyunk a párválasztást, és teszi mindezt szerényen, szelíden és játszi könnyedséggel. Tabuk pedig nincsenek. Eutanázia, igazságszolgáltatás, homoszexualitás, pedofília, alkohol, kábítószerek, vallás, politika egyaránt terítékre kerül. Van viszont tisztelet, humor, műveltség. Egyszerűen lenyűgöző olvasmány, megdobva azzal a semmihez sem hasonlítható élménnyel, hogy nem vagyunk tökhülyék, csak érthetően kell velünk beszélni.

Egy huszonöt éves férfi, miután nyakon szúrták, teljesen lebénult gerincvelő sérülés következtében. Orvosai egy 4x4 milliméteres, 96 elektródával ellátott lapocskát ültettek az agykérgébe. Azzal, hogy mozdulatokra gondol, képes irányítani egy számítógépegeret, elolvasni az e-mailjeit és számítógépes játékokat is játszik.

A határ tényleg a csillagos ég.