A gratulációk mellett természetesen elkezdődött a b tatás kívülről is. Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph elnevezésű brit konzervatív napilap újságírója például arra a következtetésre jutott, hogy – most figyeljenek! – Magyarország az egyik legfőbb oka annak, hogy Nagy-Britanniának ki kell lépnie az Európai Unióból. A hagyományos ellenségek, a németek és a franciák fellélegezhetnek, a brit oroszlán beszart a magyar pumától. Aztán persze kiderül, hogy a lánglelkű szerző szerint hazájának azért nem szabad az EU-ban maradnia, mert ottan autoriter rendszerek is garázdálkodnak, főként Magyarországon, amely ma már nem teljesen működőképes demokrácia. Mert ugye a Fideszre és a Jobbikra, a „revansista nacionalistákra” hatvanöt százalék szavazott. Aztán megszaladhatott a tömény, mert a Krím félszigethez hasonlította a magyar-szlovák határt, mert az ötszázezres magyar diaszpóra, amely a „trianoni szerződés után a határ rossz oldalán találta magát”, magyar útlevélhez jutott.
Egy másik jópofa, Ian King – aki a The Times üzleti rovatának vezető szerkesztője – pedig egyenesen a magyar gazdaság elkerülését javasolta a külföldi befektetőknek. Most már még jobban értem a Gyalog galoppot. Hülye angolok, angol hülyék. A Samsung persze még nyilván nem emiatt dobta be a törölközőt nem sokkal azután, hogy stratégiai szerződést kötött a magyar állammal. Multibecsület, betyár világ.
Amint az várható volt, beindultak brüsszeli barátaink is. Belgium kellemes hely, néhány százezer kongói (ők is valahogy a határ rossz oldalára kerültek) lemészárlása árán nagy a jólét, nem véletlen, hogy imádják a bürokraták, a rendre pedig ügyelni kell. Mert nem úgy van az, hogy mindenki össze-vissza főzőcskézik, ha rátör az ihatnék, így aztán ki is mondatott a verdikt: nem egyeztethető össze az uniós joggal az a magyar szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy évente legfeljebb ötven liter gyümölcspárlatot saját felhasználásra jövedékiadó-mentesen lehessen főzni, illetve főzetni. Na most, velem az van, hogy sátoros ünnepeken néha felhajtok egy pálinkát, igaz akkor semmi esetre sem két centet (lásd még kettős mérce), mert azt meg minek. Viszont ezentúl főzni fogok és főzetni. Éppen ötven litert. És pont leszarom Brüsszelt, az egyenes uborkájával együtt. Sőt, sört is fogok főzni. Szőkét, barnát, belgát. Mert most megint éppen elég. Mielőtt nagyon felhúznám magam, ki is pukkantok egy szekszárdit. Addig is.




