Győztünk

Méghozzá nem is akárhogyan. De mi történt utána?

Úgy tűnik, hogy az agykutatás – mint a huszonegyedik század egyik legizgalmasabb szellemi kalandja – kevésbé hozza lázba az olvasókat, mint a pszeudobal mentális sérülései, pedig rendkívül tanulságos ismeretekkel szolgálhat bizonyos politikusi reakciók jobb megértéséhez. Ott volt például azon a balzsamos áprilisi éjszakán az a különös mellékszereplő, aki a televíziós felvételek tanúsága szerint néhány pillanatig azt sem tudta, hol van. De mi történhetett vele, amennyiben feltételezzük, hogy nem gombázott be borzalmasan?

Prefrontális kérgünkben megtalálhatók morális hálózatunk fontos összetevői is. A prefrontális kéreg felel azért, hogy az érzékelt érzéseket morális felfogásainkhoz kapcsoljuk. Ez az agyi terület reagál a szociális jelzésekre, egyúttal gátolja az impulzív, egoista reakciókat. Abban is elengedhetetlen szerepet játszik, hogy tisztességes „egyezségeket” tudjunk kötni. Ha valakinek a prefrontális kérge fiatal korában károsodik, az illetőnek sérülnek a morális értelmezései, s olyan viselkedést tanúsíthat, amely a pszichopatákra jellemző.

Na ugye.

Az Attila meg nem gratulált, mert nem bírt. Igaza van Jenő barátomnak, aki szerint a felemelt fejjel kivitelezett veszítést, a vereség feldolgozását gyermekkorban kell elsajátítani, hogy büszkén távozhassunk a placcról, sportban, magánéletben, közszereplőként. Már amennyiben van mire büszkének lennünk.

Néhány hete felfestettem az ördögöt a falra, na persze csak szimbolice, a Hiszékeny Dezsővel. Agyon is nyerte magát Angyalföldön. Ez van. Budapest egyébként is változatlanul kemény dió a Fidesz–KDNP-nek. Behozták az LMP-t is, ami egyáltalán nem baj, sőt. Egy tisztességes ökopárt úgy kell, mint egy falat kenyér, ellenzék, kontroll dettó.

No meg végre egy valódi baloldal is, hagyományos baloldali értékek mentén. Mert az aztán a totális skizofrénia, a dupla pszeudó és a tripla csavar, hogy egy baloldali érzelmű szavazó milliárdosokra, multikra, bankokra, rezsiemelésre, munkanélküliségre, megszorításokra szavaz. Nyomorult érzés lehet.

A gratulációk mellett természetesen elkezdődött a b tatás kívülről is. Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph elnevezésű brit konzervatív napilap újságírója például arra a következtetésre jutott, hogy – most figyeljenek! – Magyarország az egyik legfőbb oka annak, hogy Nagy-Britanniának ki kell lépnie az Európai Unióból. A hagyományos ellenségek, a németek és a franciák fellélegezhetnek, a brit oroszlán beszart a magyar pumától. Aztán persze kiderül, hogy a lánglelkű szerző szerint hazájának azért nem szabad az EU-ban maradnia, mert ottan autoriter rendszerek is garázdálkodnak, főként Magyarországon, amely ma már nem teljesen működőképes demokrácia. Mert ugye a Fideszre és a Jobbikra, a „revansista nacionalistákra” hatvanöt százalék szavazott. Aztán megszaladhatott a tömény, mert a Krím félszigethez hasonlította a magyar-szlovák határt, mert az ötszázezres magyar diaszpóra, amely a „trianoni szerződés után a határ rossz oldalán találta magát”, magyar útlevélhez jutott.

Egy másik jópofa, Ian King – aki a The Times üzleti rovatának vezető szerkesztője – pedig egyenesen a magyar gazdaság elkerülését javasolta a külföldi befektetőknek. Most már még jobban értem a Gyalog galoppot. Hülye angolok, angol hülyék. A Samsung persze még nyilván nem emiatt dobta be a törölközőt nem sokkal azután, hogy stratégiai szerződést kötött a magyar állammal. Multibecsület, betyár világ.

Amint az várható volt, beindultak brüsszeli barátaink is. Belgium kellemes hely, néhány százezer kongói (ők is valahogy a határ rossz oldalára kerültek) lemészárlása árán nagy a jólét, nem véletlen, hogy imádják a bürokraták, a rendre pedig ügyelni kell. Mert nem úgy van az, hogy mindenki össze-vissza főzőcskézik, ha rátör az ihatnék, így aztán ki is mondatott a verdikt: nem egyeztethető össze az uniós joggal az a magyar szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy évente legfeljebb ötven liter gyümölcspárlatot saját felhasználásra jövedékiadó-mentesen lehessen főzni, illetve főzetni. Na most, velem az van, hogy sátoros ünnepeken néha felhajtok egy pálinkát, igaz akkor semmi esetre sem két centet (lásd még kettős mérce), mert azt meg minek. Viszont ezentúl főzni fogok és főzetni. Éppen ötven litert. És pont leszarom Brüsszelt, az egyenes uborkájával együtt. Sőt, sört is fogok főzni. Szőkét, barnát, belgát. Mert most megint éppen elég. Mielőtt nagyon felhúznám magam, ki is pukkantok egy szekszárdit. Addig is.

A levélben leadott listás szavazatok alapján a Fidesz 95-1-re verte az öt pártból álló izét. Volt már ilyen eredmény egyszer, a nigériai megyei kettőben. Foci.

Mindeközben az ötök egyike, az MSZP kirúgta az öngyűlölő Ron Werbert. Vagy fordítva. Mindegy is. Egy gyönyörű kapcsolat vége.

Aztán meg meglett a kétharmad.

Egy bolgár politológus azt írta a Financial Timesban, hogy Orbán Viktor Angela Merkelt nem számítva a legbefolyásosabb európai politikus. Vannak, akik csodálják, akik meg nem szeretik, utánozzák. És könnyen az Occupy Wall Street hőse is lehet. (Lásd a Hegyibeszéd régebbi bejegyzéseit a kapitalizmusellenes szervezetről és arról, hogy hol találhatók Magyarországon a valódi baloldali értékek.) Nem mi változtunk, kedves testvéreim.

Konrád György azt mondja, hogy Kuncze Gábor vagy esetleg Bokros Lajos is ultrafrankó lenne főpolgármesternek Budapesten, még Horváth Csabánál is jobbak. Szóval én ezt már tényleg nem értem. Most az van, hogy direkt felszeletelik magukat? Alig merem leírni, hogy a Hiszékeny Dezsővel többre mennének.

Közben, csak hogy teljes legyen a kép, Schiffer Andrást lenácizták. Ez persze a politikai paranoia és pornográfia minősített esete, de így történt. A hivatásos nácizó Szabó Zoltán volt (ezúttal, éppen), az önmagát Demokratikus Koalíciónak definiáló törpepárt tagja. Egy nyugalmazott legfelsőbb bírósági bíró, volt bírósági szóvivő ráadásul görénynek, aljas sunyi kis mocsoknak nevezte az LMP politikusát (ez egy ilyen igazi jogállami nyugger lehet, akiért Brüsszel oly látványosan aggódott, ne feledjük ezt sem), egy nyelvész leköpné (ez is milyen már anatómiailag), mások inkább meglincselnék rögvest. És az Olga is széttépte volna legszívesebben, mint egy demokratikus nőstényoroszlán. Talán nem véletlenül. Ha Orbán Viktornak 2018-ban egyáltalán lesz komolyan vehető kihívója, az a jelen állás szerint Schiffer. Aki viszont nem az Ági néniék mikrofonállványa.

Az van András, hogy biztos voltál Te már büdös zsidó is. Meg b*zi. Most meg náci vagy. Amikor egyszerre vagy mind a három, akkor tudd, hogy jó úton jársz.

Erről viszont Orbán Viktor jut még eszembe egy kicsit, meg az, hogy tényleg nem mi változtunk. Nézegetem egy ideje. Tinódi mozi, Jurta Színház, parlament, az SZDSZ halálra ítéli, finn hokimeccs, első kormány, nagy menetelés a második fordulóban, de bukta, jön a horror, második kormány, kétharmad, a fél világ ellene, harmadik kormány, kétharmad. Amit közben kapott családostul a „demokratáktól”, abba egy sörösló is belerokkant volna.

A végére egy kis ajándék, hogy jobb legyen a léleknek, és mert hatalmas az Úr. Ray Kelly atya, az Isten méltatlan, ám mégiscsak elhívott szolgája (Írország, jut eszembe Evans-Pritchard, adjátok vissza Írországot az íreknek!) így indít el egy ifjú párt a rögvalóságba. Leonard Cohen meg nyilván szelíden mosolyog.