Itt a tavasz, kimegyek a házból

Ideje hát újjászületni, feltámadni bizonyos értelemben, kifelé legelni, ahogy Thoreau mondta a Waldenben.

Röhrig Géza verseskötetének bemutatója Budapesten a Károlyi-palotában, a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében. Táblás ház. Kortárs magyar költő esetében sajnos ez korántsem természetes, de Röhrig, akárcsak a Saul fia, most mindent visz, megérdemelten. Fantasztikus fickó, már a Huckleberry zenekarban is bírtam mint punkot, kitalálta a Fidesz legfrappánsabb, azóta is aktuális szlogenjét (Olyan országban szeretnék élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi), és bon mot-ban változatlanul otthon van (15 millió magyar Saulja). Zseniális színész, ez sem kétséges. Őstehetség. Istenkórász, mondja magáról és ez is rendben van. Azt is mondja még, hogy műveletlen proligyerek volt hajdanán. Nos ebben az esetben valószínűleg nem unatkozott az elmúlt évtizedekben, a műveltség, ez az egyre fájóbb hiánycikk, árad belőle. Újra jó helyre került egy Kossuth-díj. Volt idő, amikor Magyarországon a költő, a költészet rendkívül fontos szerepet játszott és töltött be mintegy a társadalom életében, aztán egy ideje ez már nincs így, ami borzasztó nagy baj, látszik is rajtunk (csak hát a baj hülyít is – írja egy helyen Esterházy pontosan). Röhrig Géza személyében is alkalmas arra, hogy megállítsa általános elhülyülésünket, Az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit című kötete dettó. Egy világsztár, aki jó verseket ír, csak feltűnik már. Jó magas eladott példányszám, ami húzná magával a költőtársakat, de szép lenne.

De ha már Kossuth-díj. Néhány éve, amikor a Muzsikás együttes nagy örömömre megkapta, egy írásban bátorkodtam felhívni a kedves döntéshozók szíves figyelmét, hogy két alapembert ki tetszettek felejteni a szórásból. Ifj. Csoóri Sándort néhány napja ki is tüntették a díjjal. Én igazán örülök a részsikereknek is, és jobb későn, mint soha, meg minden, de egy valaki még mindig hátravan a bandából. Jelesül a jelenlegi prímás, egy másik őszseni, Porteleki László. Állítólag jövőre is lesz március, kezdjük újra és zárjuk már le ezt a hercehurcát. Mert méltatlan, és mert drága barátomnak, Sanyi bácsinak mélységesen igaza volt, amikor azt hajtogatta még kőbányász korszakában, hogy a hozzá nem értés nagyban elősegíti a munka elb.szását.

Eszkalálódik az izmozás az FBI és az Apple között. A hír szerint az almások mérnökeinek egy része komolyan fontolgatja, hogy tiltakozásul felmond, amennyiben a Szövetségi Nyomozó Irodának sikerül bírósági úton rákényszerítenie a vállalatot, hogy technológiai segítséget adjanak az iPhone védelmének megkerüléséhez. Egyelőre úgy állnak a dolgok, hogy az Apple nem hajlandó végrehajtani azt a bírósági határozatot, amelynek értelmében fel kellene törniük egy terroristától lefoglalt iPhone-t, hogy a hatóságok hozzáférhessenek a rajta tárolt adatokhoz. Hogy most kinek van inkább „igaza”, azt bajos lendületből véleményezni, de az bizonyos, hogy az eset messze túlmutat önmagán. Mert ugye semmi sem garantálja, hogy a hatalom, a legnagyobb kukkoló és fülelő kizárólag ebben az egy esetben használná a követelt szoftvert, ugyanakkor nagy valószínűséggel állítható, hogy segítségével ártatlan emberek életét lehetne megóvni a degeneráltaktól. Íme a technokrácia korának egyik komoly erkölcsi, filozófiai problémája.

Szabadság, biztonság, e kettő kell nekem.