Mindez onnan jutott eszembe, hogy megjelent Jordán Tamás Hátrametszés című, Az életem – tétre, helyre, befutóra alcímű könyve. A hátrametszés a geodéziában az egyik fontos művelet elnevezése. Arról van szó, hogy minden pontnak van koordinátája. Ezek egy részét ismerjük, másokat nem. Ha egy addig ismeretlen pont koordinátáját szeretnénk megállapítani, akkor használjuk az említett műveletet. Ehhez látnunk kell három, már ismert koordinátával rendelkező pontot. Az azokhoz való viszony alapján lehet megtudni a meghatározásra váró pont koordinátáját. Ha valaki, hát Jordán Tamás tudja ezt remekül, elvégre diplomás mérnök (ezért az elején a mérnök urazás, Latinovits meg építésznek indult), telekkitűzőként sem vallott szégyent. Viszont azt mondja még, hogy az életben is az egyes emberekhez, eseményekhez, ügyekhez való viszonyunk alapján lesz ismert a koordinátánk, vagyis hogy kik vagyunk valójában. És hát ez a Hátrametszés önéletírás, azaz visszatekintés is, ezért a cím.
Nos, Jordán Tamásnak van mire néznie a hátrapillantó tükörből. Mi meg egy játékos és játéktérteremtő embert látunk. Amikor adatokat közöl, az is izgalmas, amikor a családról és az elszúrásairól beszél, egyenesen drámai, de érezhetően akkor van leginkább elemében, amikor sztorizik. Egyetemi Színpad, 25. Színház, Kaposvár, Merlin. A legszebb talán mégis az ebben a történetben, amikor ott van, ahonnan látszólag már nincs feljebb (a Nemzeti Színház igazgatása), lelécel Szombathelyre agorát csinálni egy lepukkant helyőrségi művházból. Mert nem nyugszik az istennek se.
