Szellemiség

Nemrég Bagdy Emőke előadásán esett le az állam. Mint egy popsztár. Vagy egy karizmatikus lelkész.

Kideríthetetlen, mikor vesz levegőt, és hogy bírja víz nélkül. Nyomja a t-ket, mint egy zalai, holott Tiszafüreden született, megnéztem. Azt is, hogy hány éves. Kétszer. A végén visszatapsoljuk. És van ráadás. Őrület. Mert a profizmuson, a tapasztalaton átüt, hogy ez az egész alighanem a szívügye. Jó szó ez, onnan is tudom, hogy Bagdy Emőke írt egy parádés tanulmányt testünk szimbólumairól, amelyben külön passzusokat szentelt a nyelvi szimbólumoknak. Hazafelé a vadak között azon szöszöltem még, hogy jól el vagyunk mi itten bizonytalanodva ebben a katyvaszban a kóklerek, celebek és nejlonguruk eldorádójában, de ez most egyfajta bizonyosság volt. Hogy Bagdy hiteles gyógyító. És volt az egészben valami törzsi, összefogó és katartikus. Amikor a szellem szelíden legyőzi a szkepticizmust, az hatalmas diadal, jöhet a jól megérdemelt flow, a bizsergető áramlás.