Közösségi izgatás

Új virágkort élünk, ez most már egy percig sem kétséges. A magyar filmét, természetesen.

Az én előképeim közben Huszárik, Tarkovszkij, Szőts István, Bodor Ádám, Zsigmond Dezső. Villanások csupán. A Szeretföld bizonyos értelemben tipikus első nagyjátékfilm, annyi minden van benne. De lehetne akár összegzés is, annyi minden van benne. Lehetne aktuális is, hiszen nyakunkon a menekültáradat, de inkább egyetemes. És persze közösségi izgatás. Mindenesetre ha én döntéshozó lennék, elegánsan, ám határozottan tapsolnék egyet a vetítés után, majd átnyújtanék egy képzeletbeli, de ugyanakkor nagyon is valóságos csekket Buvári Tamásnak, amelyen jól láthatóan szerepelne még két nulla a négymillió mögött. Aztán kezet nyújtanék. Szabad kezet. Csupán annyit demonstrálnék a gesztussal, hogy közösséget vállalok vele. Jó kis üzenet lenne ez a mindenen átgázoló individuumok korában, egy élhetőbb világ felé vezető úton.

A dolog, maga a Dolog egyébként nem reménytelen, ahogy azt a Szeretföld is sugallja. Meg egyébként az idei magyar sajtófotó-pályázat és -kiállítás is, amelyen a kollégáim is szépen arattak. Sorssorozatok, közösségekben. Emberek. Barátság mint az etikai, filozófiai diskurzusokból kölcsönzött fogalom manifesztációja, vagy mi. Még éppen látható a Pesti Vigadóban a Kép/Társak, a Magyar Művészeti Akadémia film- és fotóművészeti tagozatának első közös fotókiállítása. A koncepció egyszerű, mint egy faék, viszont ugyanolyan hasznos és örvendetes. Középpontban az együttműködés, a barátság, a szellemi közösség. A tárlatra a tagozat minden tagja felkérést kapott azzal a kis megkötéssel, hogy válasszanak maguknak egy „nem akadémikus” társat, és beszélgessenek egy jót vizuálisan.

Ez nem feltétlenül jelenti a „szerző halálát”, inkább a kiterjesztést szolgálja, az oly sok jót hozó átjárást gyakran különféle művészeti ágak között. A meglátás, a felfedezés boldogságát. Úgyhogy most ki is megyek kapálni. Csontváry írja: „Ha te szereted a földet, ember, s Istenre gondolsz, amikor kapálsz, a palánta téged felismer – szeretettel gondol reád, mert őbenne is él az Isten.”