Állatok, emberek, élet, halál

Minden és mindenki a reprodukcióra hajt, történjen bármi a világban.

Emberekről most. Miskolc. Beleszerelmesedtem, van így városokkal, így járt már Sopron, Pécs, Szarajevó, Split. Amikor fogalmad sincs, mi volt, van, lesz, de valami rejtélyes közöd van hozzá. Miskolc persze nyilván köszönheti ezt a CineFestnek is, amely nemcsak hogy Magyarország legjobb filmfesztiválja, de ahhoz, hogy ott dolgozhass, valószínűleg át kell esned egy tüneményességi vizsgán, mint a mesében. A tenyerükön hordoznak, na, nem tudsz olyat kitalálni, amit ne tennének meg érted és azért, hogy jól érezd magad, és vidáman tudósíts. Tavaly ráadásul abban az életre szóló élményben részesültem (külön köszönet Bálint Péternek), hogy eltölthettem egy napot Makk Károly társaságában. Lillafüred, kávézás, pisztrángozás, ilyenek. A 91. évében volt már akkor, teljes szellemi frissesség, jó mozgás, tanítani való szerénység, miközben dőlnek a jobbnál jobb sztorik Rákositól napjainkig. Eleinte kissé bénultan hallgattam ezt az óriási filmművészt, majd ezt pillanatok alatt feloldotta egy óriási ember. Amit séta közben tanultam, szemlélet volt csupán, de felért egy egyetemmel. Isten áldjon érte, isten Veled.

A nagy baj még az, hogy a nyolcvanéves Szilágyi István nyomorog. Elsőre persze mindenkinek Lópici Gáspár jut róla eszébe, ami nem baj, de közben a világ egyik legjobb, legintelligensebb karakterszínészéről beszélünk. Egy igazi emberi erőforrásról van szó, úgyhogy tisztelt minisztérium, kedves Nagytiszteletű uram, hajrá, hess közös szégyenünk. Egyébiránt villanyszereléssel és fahasogatással is lehet segíteni, adomány meg ide mehet: 11717009-20041999, Rákosligeti Polgári Kör, közlemény: Szilágyi házaspár.