Melósok és naivok

A munkásosztály eltűnt a paradicsomban, mint szürke szamár a ködben, csak néha bukkan elő, mint újrahasznosított fülkeforradalmár.

Még mindig Miskolc, járom a könyvesboltokat. Bemegyek az egyikbe a „villanyrendőrnél”, és rögtön találok is egy pompás albumot a naiv művészetről. Pont egyet, erősen leértékelve, ám valahogy úgy érzem, ennek ellenére megvárna jövőre is, de nem kockáztatok. Sőt sietve bepakolok még két akciós DVD-t is, Woody Allentől a Blue Jasmine-t, valamint A hét pszichopata és a Si-cut Christopher Walkennel, Colin Farrell-lel, Woody Harrelsonnal és persze Tom Waitsszel, csak hogy tovább kerekedjen a történet. A könnyebb szállíthatóság érdekében kapok egy plasztikszatyrot a zsákmányhoz, rajta nagy Alexandra felirat. Nagy ugye. A birodalmakból nejlonzacskók maradnak, a naivok pedig megmaradnak. Szeretem őket, a hivatalos képzésben nem részesülőket, zubog belőlük az élet. A borítón a vámos Rousseau Juniet apó fogata című csodás képe. Ez a kiugrott finánc az egyik kedvencem a festészet zegzugos történetéből, nyári éjszakákon gyakran vitt magával egy kis repülésre a nyitott ablakon át a csillagos égboltig, miközben halkan hegedült. Hamar nyugdíjba vonult, hogy életét teljes egészében a művészetnek szentelhesse (akárcsak a még mindig a világhírre váró felvidéki patikus), de addig is festett, néha a szomszédai megrendelésére, máskor némi kenyérért cserébe. Felfedezése talán akkor kezdődött, amikor Picasso besétált egy zsibárushoz, hogy némi apróra cserélje az egyik képét, ám a falon megpillantott egy másikat, amelyet Henri Rousseau festett, és azonnal adott is érte öt frankot. Hogy aztán sokkal később egy banketten, amelynek végén Rousseau egy fiákerben felejtette Apollinaire legfrissebb verseit, már a következőket hallgathassa az egykori vámtiszttől: „Mi ketten vagyunk e kor legnagyobb művészei. Te az egyiptomi zsánerben, én a modernben.” Rousseau jelszavai valának álom, függetlenség, szabadság. Évtizedekig várta a művészvilág, az értelmiségi körök elismerését, de csak a melós haverjai csodálták. Aztán megkapta. Majd hamarosan közsírba temették. Hamarosan álnaivok és pszeudoautodidakták használták örökségét. Ma a képei vagyonokat érnek.