Meghatározott verebek

Kinézek a konyhaablakon, és nehéz elképzelnem, hogy az univerzumban nincs semmiféle rendszer.

A másik mű: Madárhatározó (Park Könyvkiadó, 2017), ez a címe, és Európa, valamint Magyarország legátfogóbb terepi határozója. A könyv már tizenöt éve folyamatosan jelen van a magyar piacon, ez a legújabb, javított, frissített kiadás, már 2018-ra datálva. Szép, mint egy feketenyakú vöcsök. Emellett a világ egyik legjobb kézikönyvének tartják, ami szintén nem elhanyagolható szempont. Az amatőr madárbolondok (ez lennék én) hű társa és elmaradhatatlan kelléke, akár a távcső. Utóbbira most nincs szükségem, 3D-s madármozi romantikus komédiákkal és megrázó drámákkal itt forog néhány centiméternyire. A sokszínűségben a széncinegék dominálnak, az innen is látszik, hogy ők a legnagyobb cinegefaj, de mindenki elég jól elvan a másikkal. A közbeszéddel ellentétben a legkevésbé szelídnek még a balkáni gerlék tűnnek, különösen amikor landolás közben megeresztenek egy elnyújtott hűűűű-t. Egyébként béke van. Hozzánk nyolc-tíz madárfaj képviselői járnak napi rendszerességgel, legalábbis ennyit határoztam meg bizonyossággal a határozómmal. De néha elkalandozom, van hová. A könyv több mint kilencszáz fajt és számos alfajt tárgyal, lehet vele repkedni. A borítón bagoly. Pont olyan, amilyennek látszik. Annak a valószínűsége pedig, hogy az ember konyhaablakon kopácsoló verebekről olvas, miközben verebek kopácsolnak a konyhája ablakán, igen csekély, és lám, mégis.