Szesztestvérek

Lopás, szeszhamisítás és mérgezés miatt kerül be a hírekbe a metil-alkohol neve. A toxikológián inkább azokat ismerik, akik a segítségével akartak véget vetni életüknek. Azok pedig kórházba sem kerülnek, akik egyes borok mértéktelen fogyasztása miatt évtizedeken keresztül öntik magukba a mérget.

Szeptemberben metil-alkohol-mérgezési botrány tört ki Csehországban. Csaknem negyven halálos áldozata volt, érintettjei közül többen megvakultak. E történet után hazánkban december elején pattant ki a hír, amely szerint a Mol Bács-Kiskun megyei telephelyeiről eltulajdonítottak mintegy 20 ezer liternyi metil-alkoholt. És bár a hivatalos közlemények hangsúlyozták ugyan, hogy az ellopott szeszt a tolvajok „jobb esetben” üzemanyagként (a metanolt gyakran használják belső égésű motorok üzemanyagaként, többnyire benzinnel 20–40 százalékos arányban keverve), nem pedig pancsolt italként próbálják majd fölhasználni, a cseh eset után ez aligha jelenthet teljes biztonságot. Jól mutatja ezt az is, hogy közleményében a Vidékfejlesztési Minisztérium is külön felhívta a figyelmet, hogy polgáraink csak megbízható helyről származó, zárjeggyel ellátott szeszes italt vásároljanak.

Hazánkban az utóbbi tíz évben nem történt tömeges metil-alkohol-mérgezés. Azt viszont senki sem feszegeti, hogy egyes borok alapból sok metil-alkoholt tartalmazhatnak, tartós, több éven keresztül történő mértéktelen fogyasztásuk pedig súlyos egészségkárosodást okozhat.

– Minden borban van metil-alkohol, csak éppen a mennyisége különbözik attól függően, hogy milyen a szőlő pektintartalma. Ugyanis ez az anyag, amely rugalmassá teszi a szemeket, enzimatikusan bomlik, méghozzá részben metanolra is. Ebből pedig az is következik, hogy a magasabb pektintartalmú bogyókból nagyobb mennyiségben képződik metanol – mondja Pásti György, a Budapesti Corvinus Egyetem borászati tanszékének docense. Hozzáfűzi, hogy az átlagos európai szőlőfajták nedűiben literenként jellemzően 30–50 milligrammnyi metil-alkohol van, amivel semmi gond nincs. Ez a mennyiség ugyanis meg sem kottyan az egészséges felnőtt embernek, persze mértékletes fogyasztást feltételezve.

Ha viszont a bor magas pektintartalmú, amerikai eredetű, direkt termő szőlőfajtából készül (ezek a betegségeknek ellenálló, oltást nem igénylő fajták a XIX. század második felében, a filoxéravész idején kerültek be nagy számban Európába, így hazánkba is), akkor erjedéskor több metil-alkohol kerül a borba. Emiatt e fajták – amilyen például az otelló, az izabella, a delavári és a százszoros – borainak metanoltartalma elérheti literenként a 100–150 milligrammot. Vannak azonban olyan direkt termő fajták is – így például a noah vagy más néven nova –, amelyeknek a metil-alkohol-tartalmuk a literenkénti 200–300 milligrammot is elérheti.

– Ez a metil-alkohol-tartalom valóban magasnak számít, de hangsúlyozom, hogy nem azzal van gond, ha valaki ilyen típusú borokból időnként elfogyaszt egy-egy pohárral. Én magam is kóstolok ilyesmit, ha megkínálnak vele, sőt Kárpátalján – mert Beregszászon is tanítunk – igen gyakran találkozom izabellával. Amelynek a borát szakemberként rettenetesnek tartom, de ha ezzel kínálnak, nem utasítom vissza. Mert egy pohártól semmi baja nem lesz az embernek. Az jelent kockázatot, ha valaki hosszú távon – és ezen évtizedeket értek – nagyobb mennyiségben fogyaszt ilyen szőlőből készült bort. Azért, mert az emberi szervezet nem tudja probléma nélkül lebontani a metanolt. Ugyanis ekkor közismerten mérgező hangyasav képződik, és az kerül bele a vérbe. Ez okozza a mérgezést.

Mint megtudtuk, hazánkban direkt termő szőlőt ma is lehet termeszteni és telepíteni, saját használatra ugyanis mindenki azt ültet, amit akar. A tilalom egyedül arra vonatkozik, hogy az ilyen szőlőből készült bor nem helyezhető közforgalomba. Azaz nem adható el.

A szabályozás egybecseng más uniós országokéval. Ebből is látszik, hogy a baj nem a direkt termő fajtákkal van, hanem az italozási szokásokkal. Azzal, hogy nálunk egyesek ilyen borokból hosszú éveken keresztül nagy mennyiséget fogyasztanak.

– Ezzel kapcsolatban több anekdota is közkézen forog. Az ugyanis tény, hogy egyes tájegységeinken, ahol jelentős volt a direkt termő szőlőfajták aránya ezelőtt 20-30 évvel – így például Somogyban, Zalában és a Nyírségben –, kimutathatóan magasabb volt a „gyógypedagógiás”, egyfajta szellemi leépülést szenvedett gyerekek aránya. Ennek hátterében pedig az állhat, hogy tényleg voltak olyan családok, ahol – azontúl, hogy a kedves papa, netán a mama is hosszú távon, napi szinten fogyasztott jelentős mennyiségben direkt termő szőlőből készült bort, ami nyilván „nyomot hagyott” a géneken – előfordult az is, hogy a gyerek szintén rendszeresen kapott egy pohárkával a reggeli menüje mellé. Ezen most mosolygunk, pedig a metil-alkohol hosszú távú fogyasztásának nagyon sok káros hatása van, gyerek esetében pedig a kis mennyiség is sokat számít – hangsúlyozza Pásti György. Hozzáteszi, hogy az persze egészen más eset, amikor a metanolt töményen fogyasztják.

A tömény metil-alkohollal amellett, hogy mérgező, az a legnagyobb baj, hogy nagyon hasonlít az etil-alkoholhoz. Érdemben ugyanis sem ízében, sem pedig szagában nem különbözik tőle. Ráadásul az iparban, főleg a gyógyszeriparban nagy mennyiségben használják, például szerves oldószerként – mondja lapunknak Kosáry Judit, a kémiai tudományok doktora. Előfordul ez az anyag a legkülönbözőbb ipari folyamatokban, festékek, lakkok oldásakor is, de a kromofágnak és a fagyálló folyadékoknak is komponense lehet. És mivel nem lehet megkülönböztetni a mindenki által ismert alkoholtól, fogyasztása – vagy ha úgy tetszik, lopása – időről időre balesetekhez vezet.

Míg azonban a metanol lopások, szeszhamisítások és balesetek miatt kerül be rendszeresen a hírekbe, addig az orvosok egyéb okból is találkoznak vele.

– Hozzánk évente négy-öt, maximum tíz metil-alkohol-mérgezett kerül be, többségük viszont nem alkoholként, hanem öngyilkossági szándékkal fogyasztotta el a szert – mondja Zacher Gábor, a Péterfy Sándor Utcai Kórház toxikológiai osztályának főorvosa. – Ezeket a mérgezéseket alapvetően lehet kezelni. Persze az elmúlt időszakban volt olyan betegünk, aki belehalt ebbe a történetbe, és olyan is, aki maradandó látáskárosodást szenvedett miatta. De mellettük volt olyan páciensünk, aki – magunk sem tudjuk, hogyan – látáskárosodást sem szenvedett. Esetében ugyanis még ezt is vissza tudtuk fordítani, állapota pedig szépen javult.

Mint megtudtuk a toxikológustól, a csehországihoz hasonló eset ma már ritkaságszámba megy a régióban, ilyen hatalmas endémia rég nem volt a környező országokban.

– Ugyan pár évvel ezelőtt történt ilyesmi Ukrajnában, Romániában és Oroszországban is, de ezek az esetek ma már ritkák. És bár talán hat hete hozzánk is bekerült egy metanolmérgezett, nagyobb mérgezési hullám nem történt az utóbbi tíz évben. Másrészt manapság már a metanolt sem szeszhamisítási célból, hanem inkább üzemanyagnak lopják el. Ez történhetett a mostani esetnél, ami persze nem zárja ki azt, hogy az anyagot valaki italként is „megdézsmálja”. Emiatt kell óvatosan bánni az ismeretlen eredetű szeszekkel – hangsúlyozza Zacher Gábor.

Szerinte év vége felé amúgy sem a metanoltól kell félni, hiszen csinál elég bajt a jól ismert etil-alkohol is.

– Szilveszterkor rendszerint megduplázódik a betegszámunk, rengeteg alkoholmérgezettet látunk el. Mert az etanol szintén olyan kémiai anyag, amely a szervezetbe jutva mérgezést okoz. Más kérdés, hogy ez az egyik leggyakoribb jelenség a világon, még neve is van: részegség. Utána pedig alkoholmérgezés, amely miatt időnként lélegeztetni is kell a beteget. Ettől viszont egy ilyen történet még nem lesz különb bármilyen másfajta mérgezésnél