Állati játszmák

Miközben Európa azon ujjong, hogy a kozmetikumok kifejlesztéséhez hétfőtől tilos az állatkísérlet, valójában nincsenek meg azok a vizsgálatok, amelyek kiválthatnák a teszteket. Hogyan lehetséges így új kozmetikumok előállítása, ha nem akarjuk, hogy a vásárlók váljanak kísérleti nyúllá?

Ha gyereke élete forogna kockán, és megmentése attól függene, hogy tesztelhetik-e egereken vagy nyulakon a gyógymódot ígérő szert, vélhetően a legszélsőségesebb állatvédő is zavarba jönne. És bár hosszan lehetne sorolni az ilyenkor felmerülő bioetikai kérdéseket, de a többség válasza valószínűleg az lenne, hogy gyereke élete még akkor is fontosabb a kísérleti állaténál, ha a mentés sikeressége csak esetleges. A kozmetikumokkal viszont más a helyzet. Mert ugyan a reklámok hangoztatják a ránctalan bőr, a korpamentes haj, a szépen fénylő ajak, a vakítóan fehér fogsor és az intimhigiénia fontosságát, de van jogunk ezek érdekében állatokat kínozni?

Ha így tesszük fel a kérdést, nyilván nincs. Emiatt zárul be hétfőn az unió kapuja minden olyan kozmetikai termék és összetevő előtt, amelynek kifejlesztéséhez állattesztre van szükség. Legyen az szemránckrém vagy rúzs, sampon vagy tusfürdő, babaolaj vagy hajbalzsam, fogkrém vagy szájvíz.

A tilalom nem újdonság, ugyanis az unióban már 2004 óta tilosak a kész kozmetikumokkal végzett állatkísérletek, 2009 márciusa óta pedig az összetevők esetében is. De ez utóbbi alól egészen mostanáig volt három kivétel. Az első az úgynevezett ismételt dózisú toxicitásvizsgálat (amelybe beletartoznak a bőrérzékenyítő és rákkeltő hatásra vonatkozó tesztek), a második a reprodukciós toxicitás (amely főképp a termékenységre és az utódok fejlődésére gyakorolt káros hatást vizsgálja), a harmadik pedig a toxikokinetika (amely a toxikus anyagok testbe történő bejutásáról és további sorsáról ad tájékoztatást). Mostantól azonban már e három teszttípust sem lehet végezni állatkísérletekkel. Még akkor sem, ha ezek közül nem mindegyik helyettesíthető alternatív vizsgálati módszerekkel.

– A kozmetikumok fejlesztéséhez mindenképpen szükség van olyan modellekre, amelyekkel ki tudják zárni az általuk okozott mellékhatásokat. Ennek régen nyulak voltak a szenvedő alanyai, leborotvált hátbőrükön ugyanis viszonylag könnyen lehetett tesztelni a készítményeket. De ezzel sokszor gyulladást, tehát szenvedést okoztak az állatoknak. És ekkor – nagyon helyesen – jöttek az állatvédők, mondván, állatokkal nem tehetünk ilyet. Különösen, hogy ezzel kozmetikumokat teszteljünk – mondja Wikonkál Norbert bőrgyógyász-kozmetológus szakorvos, a Semmelweis Egyetem docense. Emiatt a korábban állatokon végzett vizsgálatok helyett más módszereket kellett találniuk a kozmetikai cégeknek. Hamar ki is fejlesztettek az ezek helyettesítésére szolgáló háromdimenziós, bőrekvivalens modelleket. Ezek lényege, hogy mesterséges körülmények között olyan jellegű szövetet hoznak létre, amelyben jelen vannak a bőr egyes rétegei. Egyfajta sejt- és szövetkultúráról van tehát szó.

Ennek létrehozása persze igen nehéz és költséges, ám ma már erre is van megoldás, hiszen a modelleket már egységcsomagokban árulják kifejezetten abból a célból, hogy a kozmetikumok hatását tesztelhessék rajtuk. Ezekkel viszont csak korlátozott eredményt lehet elérni, hiszen a mesterséges bőrnek megvannak ugyan a rétegei, de nincs immunrendszere. Segítségével csak az irritációt lehet tanulmányozni, azaz ki lehet szűrni, melyek azok a bőrre ártalmas anyagok, amelyek tönkreteszik a sejteket. Azt viszont nem lehet vizsgálni vele, hogy valami ismételten használva kivált-e allergiát vagy egyéb káros folyamatot. Emiatt az állatmodelleket kiváltó sejtkultúrák nem alkalmasak a túlérzékenységi válaszok vagy szélsőséges esetben a rákkeltő hatás kizárására. És bár ma már van olyan fejlesztési stádiumban lévő rendszer, amelynek immunsejtek is részei, a teszteknél az még nem alkalmazható. Az embereken végzett vizsgálatoknak pedig szigorú előfeltételei vannak, előzetes biztonsági tesztek nélkül nem lehet őket elvégezni.

– Az, hogy az állattesztek az eddig kivételnek számító esetekben is tiltottak lesznek, azt okozhatja, hogy a kozmetikai fejlesztések bizonyos értelemben korlátozottak lehetnek, hiszen a cégek csak a már meglévő, ismert biztonságosságú anyagokkal dolgozhatnak. Olyan anyagot ugyanis önkénteseken sem tesztelhetnek, amelyről semmilyen előzetes állatvizsgálat vagy in vitro teszt nem készült. Ebből pedig az is következik, hogy például az ismételt toxicitásteszteket nem végezhetik el önkénteseken – mondja Gyertyán István, az Állatkísérleti Tudományos Etikai Tanács elnöke, az MTA osztályközi állatkísérleti állandó bizottságának tagja. Persze a kozmetikai ipar a már meglévő adatokra támaszkodva és alternatív vizsgálati módszereket alkalmazva továbbra is boldogulhat. Ezt támasztja alá az is, hogy az állatkísérleteknek eddig is csak töredékét tették ki a kozmetikai célú vizsgálatok.

Az Európai Unió éves szinten nagyjából tizenkétmillió körüli állatot – többségében rágcsálót – von be különböző vizsgálatokba. Ami soknak tűnik, de csak pár tized százaléka annak az állatmennyiségnek, amennyit disznóból, marhából és csirkéből táplálékként elfogyasztanak a tagállamok polgárai. Ebből a nagyságrendileg tizenkétmillió körüli állatból a kozmetikai ipar csak 1510 egyedet használt föl vizsgálataihoz 2008-ban, a részleges tilalom életbelépése előtti utolsó évben. Így tehát a darabszámot tekintve nem sok állatot érint a mostantól érvényes teljes tilalom.

– Többek közt ez volt az oka annak, hogy az Európai Bizottság az alternatív módszerek hiánya ellenére sem javasolta a 2013-as teljes állatkísérleti tilalmat jelentő határidő módosítását. Lévén, hogy szó sincs nagy volumenű vizsgálatokról, az európai kozmetikai ipar vélhetően ellesz nélkülük – hangsúlyozza Gyertyán István. A kozmetikai ipar állatkísérleteivel kapcsolatos tévedések valószínűleg onnan erednek, hogy a PETA (Emberek az Etikus Állattartásért) évekkel ezelőtt kiadott egy kontrollálatlan adatot, amely azóta is kiirthatatlanul kering a világban. Pedig igen abszurd becslésről van szó, hiszen e szerint a kísérleti állatok 60 százalékát a hadiipar, 30 százalékát a kozmetikai ipar és csak kevesebb mint 10 százalékát használja a gyógyszeripar. Ez pedig így biztosan nem stimmel. Főleg nem Európában, ahol már tíz éve is csak pár ezer körül volt a kozmetikai céllal vizsgált állatok száma.

– Mi például korábban sem teszteltettük állatokon a termékeinket és alapanyagainkat. Persze annyiban könnyű a helyzetünk, hogy kizárólag ismert hatású növényi komponensekkel dolgozunk, nem használunk sem állati eredetű összetevőt, sem kőolajszármazékot. Másrészt a bennünket minősítő BDIH (a németországi gyógyszer- és vegyipari cégek ellenőrző szerve, amely rengeteg natúr- és biokozmetikumot is minősít) már a mostani szigorítás előtt is tiltotta az állatkísérleteket – mondja Molnár Ferenc, az Ilcsi Szépítő Füvek Kft. tulajdonosa. Mint mondja, cégüknél a teszteket magukon, a laborban és az irodában végzik. Ha pedig olyan termékről van szó, amely ennél többet kíván, akkor azt a Szegedi Orvostudományi Egyetem bőrgyógyászati tanszékén teszteltetik önkénteseken. – De ilyesmire is csak akkor van szükség, ha kifejezetten érzékeny bőrre szánt készítményeket akarunk vizsgálni. Az a kozmetikai probléma pedig nem állhat elő, amelynek a megoldása érdekében állatokat kellene kínozni – szögezi le a cégvezető.

Míg az európai gyártók már ezt az elvet vallják – azazhogy kozmetikai célú állatkísérletre semmi szükség –, addig Ázsiában és Indiában szó sincs erről. Sőt az Egyesült Államokban is jóval megengedőbb a szabályozás.

– Kínában például elő is írják, hogy kötelező ilyen vizsgálatokat végezni. Ezek eredményeit viszont az európai cégek már nem használhatják föl, tehát ha kínai terméket vagy alapanyagot akarnak behozni a kontinensre, akkor el kell végezni rajtuk az unióban szokásos, nem állatkísérlettel végzett biztonsági értékeléseket – mondja Murányi István, a Magyar Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Szövetség főtitkára. Beszámol arról is, hogy az unió és az európai kozmetikai ipar már régóta jelentős erőket vet be annak érdekében, hogy a világon mindenütt vezessék be az állatkísérletek tiltását.

– Az a cég, amelyik az unióban tevékenykedik, nem végezhet ilyen vizsgálatokat. De azt persze nem tilthatjuk meg, hogy Kína ilyen teszteket végezzen. Ám egy európai cég nem teheti meg, hogy kimegy Ázsiába vagy Afrikába, ott megvizsgáltatja állatokon a termékét vagy alapanyagát, majd behozza az unióba. A termék műszaki specifikációjában ugyanis nem szerepelhet állatkísérlet. A termék biztonságosságát viszont más alternatív módszerrel, klinikai teszttel igazolni kell, különben nem kerülhet forgalomba – szögezi le Murányi. Elmondja azt is, hogy a gyógyszereknél a hatás kedvéért elfogadhatók bizonyos mellékhatások, ám a kozmetikumoknál ilyesmi szóba sem jöhet. Ezeket emiatt ki kell zárni, ami nem olyan egyszerű. Különösen az új anyagoknál nem. – Egy új molekula esetében bizonyítani kell azt, hogy az emberi egészségre ártalmatlan, ami a jelenlegi tesztekkel egy-két esetben még nem lehetséges. Garantálni kell például azt is, hogy a kozmetikumokba semmilyen rákkeltő anyag ne kerülhessen. Ennek biztosítására pedig alternatív módszereket kell kidolgozni és elfogadtatni. És bár ennek szükségessége túlzásnak tűnhet, de volt már olyan kozmetikai hatóanyag, amelyről a kísérleti fázisban derült ki, hogy rákkeltő. Ekkor pedig a teljes fejlesztést le kellett állítani. Ami jó példa arra, hogy oka volt az állatkísérleteknek. Ennek hiányában a cégek részéről visszafogottabb innovációra számíthatunk, pedig az iparágra a folyamatos fejlesztés jellemző. Nem véletlen, hogy az európai és hazai kozmetikai ipar komoly erőfeszítéseket tett az elmúlt évtizedek során az alternatív, állatkísérleteket kiváltó tesztek kifejlesztésére – mondja Murányi István.

A főtitkár arra is fölhívja a figyelmet, hogy miközben Európában teljesen betiltották a kozmetikai célú állatkísérleteket, addig a vegyi anyagok biztonságossági értékeléséről szóló Reach rendelettel sok esetben éppen előírták őket.

– Mondok egy példát erre a kettősségre. A titánium-dioxidot mint alapanyagot a kozmetikai ipar fizikai fényvédőként használja, a festékipar viszont optikai fehérítőként. Amikor pedig egy cég gyártani akarja ezt az anyagot, meg kell mondania, milyen célból kívánja értékesíteni, és arra „regisztrálnia” kell. És ha egy adott cég kozmetikai felhasználásra nem regisztrálta a termékét, akkor nem is forgalmazhatja akként. Viszont ilyenkor – persze csak, ha indokolt – végezhet rajta állatkísérletet. De ha kozmetikai alapanyagnak regisztrálta a terméket, akkor nem tesztelheti állatokon. A különbség tehát a felhasználási módból adódik. Ha ugyanis a titánium-dioxid fényvédőként bekerül a krémekbe, akkor bőrre kenve használjuk, ám ha festékbe kerül, akkor értelemszerűen nem a bőrrel érintkezik, hanem például belélegezhetjük. Ezt a két hatást toxikológiai szempontból teljesen másképp kell vizsgálni. Ha ugyanis a krém a bőrre kerül, akkor azt kell nézni, hogy milyen hatása lesz. Ehhez pedig – mivel kozmetikumról van szó – nem használhatók fel kísérleti állatok. Míg ha a festéket nézzük, akkor azt kell vizsgálnunk, kell-e a használatához maszkot vagy kesztyűt viselnünk, káros lehet-e belélegezve. Ez utóbbiak kiderítéséhez pedig akár állatkísérleteket is végezhetők – magyarázza Murányi István.

Nemcsak a kozmetikai, hanem a gyógyszeripar is jelentős változások előtt áll az állattesztek terén. Az unió ugyanis 2010 novemberében fogadta el az állatkísérletekről szóló új direktívát, amelynek a nemzeti jogba való átültetésére két évet kaptak a tagállamok. Ez hazánkban is megtörtént, és bár a változásnak elméletileg január elsejével kellett volna érvénybe lépnie, egy kisebb csúszás miatt az új rendelkezés csak április 15-től lesz hatályos.

– Ez a szabályozás lényegesen szigorúbb lesz, mint az előző. Szigorodnak például az állatok tartására és elhelyezésére vonatkozó szabályok, amire jó példa az, hogy a rágcsálók ketrecében biztosítani kell, hogy az állatok elbújhassanak vagy fészket építhessenek, rágcsálhassanak erre szolgáló eszközöket – mondja Gyertyán István. – Szigorítás van a tekintetben is, hogy milyen céllal lehet állatkísérletet végezni. Például a középiskolákban egyszer s mindenkorra be kell fejezni a gerinceseken végzett vizsgálatokat. De csótányt és gilisztát még lehet preparálni. Gerinces állatot és lábasfejűt viszont csak felsőoktatási intézményekben és olyan helyeken lehet bevonni állatkísérletekbe, ahol ez elengedhetetlen a szakmai készségek megszerzéséhez. A főemlősök felhasználásának feltételeit pedig különösképpen szigorították.

Gyertyán István arról is tájékoztat, hogy áprilistól emellett a kísérletek átláthatóságát is növeli két intézkedés. Az egyik az, hogy súlyossága szerint minden állatkísérletet be kell sorolni kategóriákba, és ezt a hatóságnak eszerint kell jóváhagynia, engedélyeznie. Ezen a téren pedig az újítás az, hogy a „súlyos” kategóriába sorolt kísérleteket utólag is meg kell vizsgálni. Azaz meg kell nézni, tényleg az történt-e, amire a kutatók számítottak, azok az ártalmak érték-e az állatokat, amelyeket vártak, megszülettek-e azok az eredmények, amelyeket a szakemberek reméltek. Végül pedig meg kell nézni azt is, lehet-e javítani a kísérlet módszertanán. A másik újítás az, hogy a kutatóknak a kísérlet engedélykérelméhez csatolniuk kell egy olyan közérthető összefoglalót, amelyet a laikusok is megérthetnek. Ezeket pedig a hatóságnak közzé kell tennie.

– Mi mindenképp örülünk a gyógyszeripari szigorításnak és a kozmetikai kísérletek teljes tiltásának. Egyetlen hiányérzetünk van, méghozzá az, hogy az engedélyezett vizsgálatoknál civil kontrollra még mindig nincs lehetőség – mondja Orbán Zsófia, a Magyar Állatvédő és Természetbarát Szövetség elnöke. Hozzáteszi: az fontos lenne, hogy a civilek ne csak a kísérletek indoklását láthassák, hanem az állatok tartási körülményeit is ellenőrizhessék. Az állatvédők ugyanis nem a feltétlenül szükséges, mással nem helyettesíthető kísérletek ellen tiltakoznak, hanem a vizsgálatokba bevont állatok életkörülményei, tartási módja miatt aggódnak. Ennek ellenőrzésére pedig – véleményük szerint – a civil kontroll lehet a jó megoldás.

Hazai pálya

Évtizedes távlatban lassan csökken a hazai állatfelhasználás. A tavalyi adatokat még nem ismerjük, de 2011-ben 275 ezer állatot vontak be kísérletekbe a kutatók. Ami hatalmas csökkenés ahhoz képest, hogy 1999-ben, amikor az állatvédelmi törvény életbe lépett, még közel 600 ezer állat vett részt ilyen vizsgálatokban. A kísérletekbe bevont állatoknak több mint 85 százaléka egér, patkány és egyéb rágcsáló, de emellett viszonylag sok hal is részese a kutatásoknak (főképp az ökotoxikológiai és a vízminőségi vizsgálatok miatt). A halak mellett madarakat, főképp csirkéket vizsgálnak a kutatók, kutyákat viszont csak elvétve vonnak be a vizsgálatokba. Arányuk az összes vizsgálat mindössze néhány tized százalékát teszi ki.