Etikai sejtelem

Embriószöveteket tartalmazó élelmiszerekről és kozmetikumokról cikkezett az elmúlt hetekben a sajtó, annak ellenére, hogy ilyen összetevő termékekbe még véletlenül sem kerülhet. De mi okozta a félreértést, amely a laikusokat halálra rémítette, a biológusokat pedig kérdő tekintetre késztette? És mi ellen akar fellépni az ombudsmanhelyettes, akinek szavait sokan félreértették?

Hatalmas rémületet kavart az az ombudsmani bejelentés, hogy vizsgálat indulhat annak kiderítésére, mi módon használja föl az élelmiszer- és kozmetikai ipar az embrionális sejteket, szöveteket. Amely vizsgálatot követően bevezethetik az „embriómentes termék” címkét is.

A rémület oka az volt, hogy sajtóban megjelent cikkekből az volt kiolvasható – még ha az ombudsmanhelyettes ilyet nem mondott is –, hogy az embriósejtek közvetlenül a termékekbe is bekerülhetnek.

A laikusok e hír hallatán azért zúdultak föl – méghozzá teljes joggal –, mert már a gondolat is elborzasztotta őket, hogy az áruházak és drogériák polcairól leemelt termékek embriósejtet is tartalmazhatnak. A biológusok pedig azért, mert már magát a kérdésfelvetést sem értették, az „embriómentes termék” címkével ellátott cikkek ötletével pedig végképp nem tudtak mit kezdeni.

És valóban, aki végiglapozta az elmúlt hetekben megjelent újságokat, és végignézte az internetes portálokat, már erősen gyanakodhatott arra, hogy reggelijét – még ha némileg sarkítva is, de – magzati szövettel „megfűszerezve” fogyasztotta el, bőrét pedig embrionális sejtekkel dúsított krémmel ápolta. Pedig erről – legalábbis a szó szoros értelmében – szó sincs.

„Annak a valószínűsége, hogy bármilyen élelmiszer-ipari termékben emberi eredetű sejtvonalat, pláne humán embrió eredetű sejtet találjunk, körülbelül nulla. Nonszensz az embriómentes élelmiszer kategória, mivel nincs embriós élelmiszer. Annyira releváns egy ilyen vizsgálat, mint például azt vizsgálni, hogy a magyar borok hány százaléka tartalmaz borkóstolót” – reagált írásával szinte azonnal az embriós élelmiszerekkel kapcsolatos sajtóhírekre a biológiai témákat boncolgató, főként biológusokból álló Critical Biomass blog egyik szerzője.

– Embriószövetet még véletlenül sem tartalmaz semmilyen kozmetikum és élelmiszer. Viszont a fejekben nem tisztázottak a fogalmak, az emberek e hír hallatán azt hitték, a termékekbe embriósejtek kerülhetnek. Pedig humán sejtvonalakat nem használnak élelmiszergyártásra, az még véletlenül sem találkozik semmilyen termékkel, szerepe csak a tesztelésben van – magyarázza Kalmár Éva, aki a hírre reagálva a laikusok számára is érthető módon próbált szólni a különféle célokra fenntartott sejttenyészetekről. Mégis még az ő írására is kétségbeesett kérdéssel reagáltak az olvasók: melyik csokoládéban lehet embrió?

Egyikben sem. Az embrionális eredetű sejtek ugyanis nem az élelmiszerekbe kerülnek, hanem az ízanyagok teszteléséhez használják őket. Az élelmiszerektől jól elkülönített laborokban.

– Az ilyen vizsgálatokhoz használt sejtek valóban magzati eredetűek, de semmi közük az embrionális őssejtekhez – mondja Madarász Emília sejtbiológus, a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete idegi sejt- és fejlődésbiológiai kutatócsoportjának vezetője. – A jelen tesztekhez használt HEK 293 sejtvonal egy abortált magzat egyik szervéből, a veséjéből származik, de „halhatatlanságát” a kutatók beavatkozásának köszönheti, azaz egy emberi eredetű, de folytonos osztódásra késztetett (transzformált) sejtféleségről van szó. A HEK 293 sejtek nem differenciálódnak érett emberi szöveti sejtté, viszont gyorsan nőnek. Mivel ezt a sejtvonalat még a hetvenes években hozták létre, és már nagyon régen tenyésztik kizárólag Petri-csészékben, ezek a sejtek jelentősen különböznek a valódi magzati és emberi sejtektől: kromoszómaszámuk sem egyezik az emberi kromoszómaszámmal.

Madarász Emília elmagyarázza azt is, hogy a sokat emlegetett cég, az élelmiszerek íztesztelését végző Senomyx ezekbe a sejtekbe juttatott be különböző géneket, amelyek hatására a HEK sejtek felszíni hártyájában megjelennek az ízérzékelő receptorok. Ezek segítségével az íztesztelésen túl a kellemetlen ízanyagokat, esetleg a más rendszereken – például az idegrendszeren – károsan ható komponenseket is ki lehet szűrni. Ezek a receptorok a sejteken vannak, a sejtek sejttenyésztő edényekben, steril inkubátorokban nőnek, olyan laboratóriumokban, ahol élelmiszergyártás el sem képzelhető. Ezek a sejtek élelmiszerrel soha nem találkoznak.

A másik rémhír, hogy a kozmetikumokban is lehetnek embrionális eredetű sejtek. Ez az elképzelés azonban szintén távol áll a valóságtól. Ha ugyanis lenne ilyen termék az európai piacon – ami még mindig nem bizonyított –, akkor a hatóságoknak kellene kiszűrniük azt a piacról, majd pedig eljárniuk a gyártóval, forgalmazóval szemben.

– Ezzel kapcsolatban egy dolgot mondhatok. Azt, hogy Európában a hatályos jogszabályok szerint emberi származású szövet vagy sejt használata nem megengedett semmilyen kozmetikai készítményben. Aki ugyanis ilyet a termékébe tesz, törvényt sért az unióban és hazánkban is – hangsúlyozza Murányi István, a Magyar Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Szövetség főtitkára. Mint mondja, az iparág teljes mértékben elutasítja az embrionális eredetű anyagok használatát. A tesztekhez persze használnak a cégek mesterséges bőrszöveteket, de azok nem keverendők az embrionális szövetekkel. Azokat ugyanis nem embrióból tenyésztik ki. Alkalmazásukra pedig azért van szükség, hogy az állatkísérleteket kiválthassák, de a termékek biztonságosak legyenek.

Az embrionális sejtek kozmetikumok komponenseként vélhetően azért keveredhettek gyanúba, mert valóban vannak olyan általuk is termelt hatóanyagok, amelyeket a krémekben is használhatnak a gyártók.

– Sok olyan növekedési faktort (a sejtek életképességét fokozó fehérjéket) termelnek a fejletlen, növekedő sejtek, amelyek az érett szöveti sejtek „jólétét” is fokozzák. Ám ezek a sejtek csak addig termelnek ilyen anyagokat, amíg élnek, tehát nem rakhatók krémekbe. Viszont van több olyan növekedési faktor, amelyet rekombináns úton elő lehet állítani. Ez azt jelenti, hogy egy adott gént bevisznek egy baktériumba vagy egy élesztősejtbe, és azzal megtermeltetik a hatóanyagot. Azaz élesztőeredetű fehérjék valóban lehetnek a kozmetikumokban. Embriót viszont nem használnak és nem is használhatnak erre a célra. Sőt a dolognak még értelme sem lenne, hiszen a hatóanyagokat élesztővel olcsón és egyszerűen elő lehet állítani – mondja Madarász Emília.

Megemlíti ugyanakkor a Neocutis égési sérüléseket kezelő és öregedés elleni krémjét, amely egy abortált magzattal hozható összefüggésbe. Magzati sejt azonban ez esetben sem kerül a készítményekbe, a cég ugyanis az embrionális eredetű bőrsejtekkel csak hatóanyagot termeltet. Azaz nem embriót, hanem sejttenyészeteket használ, és az általuk gyártott anyagokat teszi bele a krémbe. Ezt pedig azzal indokolja, hogy az embrionális szövet eredetű sejtek sok olyan anyagot előállítanak, amelyet a felnőtt sejtek már nem, és amelyet még mesterségesen sem tudnak létrehozni. Viszont ezek a bőr gyógyulásához nagyon hasznosak, kisebb égési sérüléseknél jól hámosítanak.

– Vizsgálatunkkal az ilyen jellegű termékekre szeretnénk a figyelmet fölhívni. Az ugyanis sértheti a fogyasztó lelkiismereti érzékenységét, ha nem tudja, az adott kozmetikum hogyan készül, az adott élelmiszer ízét mi módon tesztelik – mondja Szabó Marcel, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes. Az ombudsmanhelyettes szerint a termékek gyártását és komponenseit jogi szempontból szeretnék vizsgálni. Azaz azt kívánják megállapítani, hogy melyek azok a joghézagok és jogi anomáliák, amelyek kijátszani engedik az európai szabályokat.

– Vizsgálatunk kiindulópontja az, hogy az emberi embriók üzleti célokat szolgáló ipari felhasználása leértékeli az élet fogalmát, sérti az emberi méltóságot, és fenyegetést jelent az emberi jogokra is. Ez természetesen fontos etikai kérdés, de az ombudsmani hivatal nem az etika elveire, hanem a jogszabályokra kell hogy alapozza a megállapításait. Az európai jog és a hazai jog egyértelmű ebben a tekintetben: az embrionális szövetek felhasználását az egészségügyi törvény orvostudományi célokra korlátozza. Éppen ezért az üzleti célú hasznosítás közvetve sem megengedhető. A magyar szabályozás teljes egészében összhangban áll az Európa Tanács és az Európai Unió előírásaival – emeli ki Szabó Marcel.

Mint mondja, az Európa Tanács már 1986-ban ajánlást fogadott el az embriók és magzatok diagnosztikai, terápiás, tudományos, ipari és kereskedelmi célú felhasználásáról, és ebben felszólította tagállamait, hogy az embriók, valamint a belőlük nyert szövetek hasznosítását korlátozzák a legszűkebb értelemben vett egészségügyi-tudományos célokra. Kereskedelmi, haszonszerzési célú hasznosítás mind a magzat, mind a magzati szövetek tekintetében tiltott, tekintettel az emberi méltóságra.

Szabó Marcel kiemeli azt is, hogy a vizsgálat tartalmával kapcsolatban is számos félreértés látott napvilágot.

– A lapokból tájékozódva egyesek például úgy vélték, hogy az élelmiszerekben közvetlenül is megtalálhatók az embrionális szövetek, ami természetesen tévedés. Az egész kérdés kulcsa, hogy feltételezhető, hogy egyes üdítőitalok ízvilágának, kozmetikumok bőrregeneráló hatásának tökéletesítésére emberiembrió-kísérletek eredményeit használják fel. Azonban míg egyesek úgy vélik, hogy jogszerű egy termék forgalmazása, ha csak összetevőinek a kifejlesztése során, közvetve használtak embrionális anyagokat vagy a termék tesztelése során használtak fel embrionális szöveteket, addig az igazság az, hogy ezeket az európai és a magyar jog is tiltja. Ám eszközeink talán nem kellően hatékonyak e jogok érvényesítésére. De akarjuk-e, hogy a fogyasztó tudhassa, hogy amit levesz a polcról, hogyan készült? – teszi föl a kérdést a biztos. Majd kiemeli azt, hogy a fogyasztó lelkiismereti szabadságának gyakorlásához a jelenlegi címkézési előírásokon túlterjeszkedő, a termék tartalmával és létrehozása körülményeivel kapcsolatos információkra lehet szüksége. Vizsgálatuk pedig erről szól.