Bírósági és rendőrségi ügyekben nagy szerepet töltenek be az igazságügyi írásszakértők, akik polgári és büntetőperekben egyaránt kirendelhetők. Okirat-hamisítás gyanúja esetén kulcsszerepük lehet. Arról nincsenek adatok, hogy évente hány szakvéleményt készítenek. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium névjegyzéke valamivel több, mint nyolcvan szakembert tüntet föl. Elvileg csak az lehet írásszakértő, akinek egyetemi vagy főiskolai végzettsége van, emellett kriminalisztikai szakértői továbbképzésen is részt vett. Ilyen képzést újabban a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen indítanak, azonban egy máig érvényben lévő átmeneti rendelkezés alapján olyan is kiadhatja magát szakembernek, aki csupán középszintű tanfolyamot végzett el. Az írásszakértők derékhada nem rendelkezik a ma előírt képzettséggel.
Gondot okoz, hogy a periratok közé, bár ritkán, hamis írásszakértői vélemények is bekerülnek. A bennfentesek több olyan szakemberről tudnak, aki ellen már büntetőfeljelentést is tettek. Más kérdés, hogy a bizonyítás szinte lehetetlen. Ezért van az, hogy ennél a szakmánál nagy a kísértés, hiszen maga a műfaj viszonylag szubjektív, a jogszabályok pedig nem kötik érdemben a szakemberek kezét. Az írásszakértő által „mért adatnak” tekintett értékek erősen relatívak. Mert például mindenki látja, ha két b betű eltér egymástól, de mi alapján mondja ki valaki azt, hogy az egyik „nagy kiírtságú”, a másik nem? Persze ha a szakértők becsületesek, akkor az intuitív alapon történő véleményadás is jól működhet.
Igazságügyi írásszakértőt leggyakrabban öröklési és szerződéskötési ügyekbe vonnak be, véleményüknek ilyen esetekben óriási súlyuk van. A szakma nagy részének tisztességét kétségbe nem vonva akadt már olyan örökös, akivel egy írásszakértő közölte, hogy a megtámadott végrendelet aláírásáról alkotott véleménye készülhet úgy, hogy azonnal perdöntő legyen, de úgy is, hogy hiányosnak bizonyuljon, és a bíró visszadobja, a kiegészítését kérje. Azaz jelezte: rajta múlik, hogy az ügy lezárul-e fél éven belül, vagy évekig elhúzódik.