Az Astoriához közeli Polgári Mulatóban a Kis-, Közép- és Agrárvállalkozók, Sajtkészítők Egyesülete (KKASE) szervez vásárt, a társaság felkérésére Nagyernyei K. Gyula koordinálja az eseményeket. Mint elmondja, a piac szervezői arra törekednek, hogy a vásáron ne csak sajtkészítők legyenek jelen, hanem a kínálatot színesítsék a húst, házi szörpöt és tojást áruló gazdák is. Ezek azonban csak kiegészítenék a termékpalettát, a hangsúly mindenképp a sajton maradna a jövőben. Erre szükség is van, önálló sajtpiac ugyanis eddig nem volt Budapesten. A készítők csak a termelői vásárokon vannak jelen, ott is csekély számban. Pedig egyesületüknek több mint hatvan tagja van. Az új kezdeményezés az ő kézműves termékeik értékesítését hivatott segíteni.
Jó emlékeket őriz a piac első napjáról Országh Péter, a lestyinai kecskefarm vezetője. Bár nyitónap lévén nem volt túl nagy a forgalom, az érdeklődők lelkesek voltak, rengeteget kérdezték a sajtkészítés csínjáról-bínjáról. Országhék Csomád melletti farmján ötvennégy kecske legel hatalmas területen. A jószágok naponta négy-öt kilométert gyalogolnak, emiatt nem is adnak annyi tejet, mint ha istállóban tartanák őket. Viszont az a négy-öt liter tej, amelyet adnak, nagyon jó minőségű. A gazdaságban egy pásztor dolgozik, ketten a sajtkonyhában teszik a dolgukat, négyen az értékesítésen ügyködnek, a farmvezető pedig a munkát koordinálja. Naponta tizenkét-tizenöt kiló sajtot készítenek, így hetente száz kiló árut kell eladniuk. Ezt részben Szentendrén, Dunakeszin, Veresegyházon és Csomádon, részben pedig budapesti piacokon teszik. Emellett járnak rendezvényekre, viszonteladókat is ellátnak termékeikkel.
A farmvezető hangsúlyozza, hogy nagyon meg kell dolgozni az eladásért, az új vevők megnyeréséért, ugyanis a kecskesajtot nem mindenki szereti, még ha különleges is. Nagy gond az is, hogy hazánkban a piacot gyakorlatilag lefedik a bevásárlóközpontok, az áruházláncok polcain sorakozó termékek, az emberek pedig nem ismerik a kézműves sajtokat. Ráadásul sokan a lehető legnagyobb természetességgel veszik meg a sokszor gyenge minőségű árukat vagy a csak sajtnak tűnő „növényi termékeket”. Sajnos a minőségi sajthoz nincs hozzászokva az átlagos magyar vásárló. Ennek persze oka az is, hogy ezek a termékek drágábbak, a családok ilyesmit ritkábban engedhetnek meg maguknak.
Nagy Zsuzsa Etyeken foglalkozik sajtkészítéssel, termékei szintén kaphatók voltak a sajtpiac első napján. Úgy látja, a piaci értékesítés kezd felfutni, egyre jobbak a tapasztalatai. Ő maga 2009 óta foglalkozik főállásban sajtkészítéssel, jelenleg négy anyakecskéje van. Ennyi fejősállatból persze nem lehet megélni, ezért tabajdi barátnőjével fogott össze, akinek harminc anyakecskéje van. Így közösen már elő tudnak állítani annyi terméket, hogy megérje csak ezzel foglalkozniuk.
Nagy Zsuzsa elmondja, hogy kezdetben kevéske sajtot készített, szombatonként hordta ki a környékbeli piacra. Ott eladta portékáját, majd hétköznap folytatta a „gyártást”. Közben megváltoztak a viszonyok, hirtelen nagyon sok kistermelő lett, megnőtt a választék, a vásárlók is egyre több piacon találkozhattak házi sajtokkal, ezért sokkal nehezebbé vált az értékesítés. A káptalantóti vásárt például korán fölkapták, oda sokan kijártak a fővárosból is. Kisebb piacok más falvakban is nyíltak, de nem mindenütt voltak sikeresek. Nagy Zsuzsa például Etyeken, a saját udvarában is szervezett családias piacot, de az valamiért nem működött. Véleménye szerint azért, mert a helyiek többsége ingázik, a vásárlást pedig a városban intézi el. Másrészt a község és a főváros közti úton bevásárlóközpontok találhatók, a környékbeliek azokban szerzik be egy füst alatt az összes szükséges élelmiszert. Így a községben jelenleg nem működik helyi piac.
Nagy Zsuzsáék azért várnak sokat a pesti helyszíntől, mert olyan emberek is betérhetnek, akik vidéki piacra nem mennének idő hiányában, pedig lenne igényük jóféle sajtra. Ezek a vásárlók nem tudnák megvenni a kistermelők portékáit az áruházakban, mivel nincs esélyük rá, hogy oda bekerüljenek. Ennek oka igen egyszerű: a gazdák nem tudnak nagy mennyiségben árut szállítani, és nem tudják garantálni az állandó minőséget sem – ez pedig az áruházaknál alapelvárás. Nagy Zsuzsa szerint a kistermelők többek közt azért nem tudják biztosítani az állandóságot, mert hatalmas a különbség a téli és a nyári sajtok között. Külföldön, a nagy sajttermelő vidékeken eleve más a nevük a téli és a nyári sajtoknak. Náluk ez még nem működik, aminek oka részben talán az, hogy a mi sajtjainknak még nincs több száz éves múltjuk. Viszont Nagy szerint éppen most jött el az az idő, amikor a sajtkészítők megalapozhatják a majdani tradíciókat.
Sokat vár a piactól Kocsis Pál, a Garabonciás sajt tulajdonosa is. A Kecskeméttől harminc kilométerre található üzem termékei azon kevesek közé tartoznak, amelyek be tudtak kerülni az áruházak polcaira, mivel elő tudják állítani az elvárt mennyiséget. Ehhez viszont már hatszáz kecske kellett, emellett üzemük pluszban is vásárol tejet. Kocsis Pál ennek ellenére azt vallja, a piacokon való jelenlét mindennél fontosabb. Hiába értékesítik ugyanis termékeik többségét szupermarketekben, a vevők a vásárokon szeretnek bele a sajtokba, ott ismerik meg őket. Úgy véli, sokkal jobb lenne, ha több olyan lehetőség nyílna, ahol ők is közvetlenül értékesíthetik portékáikat. Ez esetben a családok is olcsóbban juthatnának finom sajtokhoz, és több pénz maradna a termelők zsebében is, hiszen az áruház nem tehetné rá saját minimum negyven százalékát. Persze az a néhány kézműves sajt, amelyik felkerül az áruházak polcaira, nemcsak a haszonkulcs miatt drágább, hanem azért is, mert előállítása értelemszerűen többe kerül a gyengébb minőségű termékekénél. Ahhoz viszont még idő kell, hogy a vásárlók ne csak az árat nézzék.
Emellett még a kézműves sajtok piacának is le kell tisztulnia, a vásárok ebben is segíthetnek. Ott ugyanis válogatni tudnak a vevők, és az a kistermelő marad talpon, aki minőséget állít elő. Ma ugyanis sokan csak azért készítenek sajtot, mert van 50-60 kecskéjük, azok pedig napi 60–100 liter tejet adnak. Mivel a tejbeszállító messze van, maguk állnak neki a feldolgozásnak. Ám közülük is kikerülhetnek olyan termelők, akik beleszeretnek a mesterségbe, és már megszállott kollégáikhoz hasonlóan remek sajtot gyártanak.
A Polgári Mulatóban a múlt héten nyílt sajtpiac révén a sajtkészítők egyesülete mindenképpen azokat a termelőket szeretné támogatni, akik a minőségre törekednek. Emellett Kovács László egyesületi elnök a vásárlókkal való közvetlen kapcsolattartást is nagyon fontosnak tartja. Mint mondja, ez kulcskérdés a vevőknek is, hiszen a termelőktől csak ilyen alkalmakkor tudnak kérdezni, áruházban aligha. Jól mutatja ezt az is, hogy milyen rangot kapott az utóbbi években a magyar bor és pálinka az ilyen jellegű személyes kapcsolatoknak köszönhetően.
