Már a kötet elején kimondja a szerző a varázsszót, pontosabban azt a fogalmat, amely a sikeres válságkezelés alapja, ez pedig a bátorság. A bátorság, amely olyan erény, amellyel Lovas írása szerint az idegen érdekek kiszolgálói nem rendelkeznek, számukra a hatalmasok simogatása a siker, nem a problémák valódi kezelése. A kötetben ennél bonyolultabb, ám velünk élő fogalmak, kifejezések is előfordulnak, így a Nobel-díjas Stiglitztől és szerzőtársaitól kölcsönzött piaci fundamentalizmus, a washingtoni konszenzus, illetve előkerül egy magyar származású milliárdos, „valutaspekuláns”, aki Malajzia kormányfőjét is igazán felbosszantotta.
Hogy ki ő, kiderül néhány oldal elolvasása után. Soros uniós elnökségére készült Magyarország, amikor Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Bizottság elnökének beszámolt a Gyurcsány–Bajnai-korszak gazdasági örökségéről, s a stabilitás érdekében az EU–IMF-kölcsönszerződés feltételeinek módosítását kérte. Barroso ezt elutasította, holott akkor már neki is tudnia kellett, hogy a szocialista kormányzat trükkök százait építette be a magyar költségvetésbe, hogy jobb számokat tudjon kifelé felmutatni. A történelem fintora, írja Lovas István, hogy éppen az unió nyitott ezzel utat az új gazdaságpolitika megvalósulásának, amely azóta másoknak is mintaként szolgál. Eltelt öt év, s a szerző szerint eljutottunk odáig, hogy az ország külső megítélése hamarosan javulni fog, beleértve a hitelminősítők ítéletét is. (A könyv lezárása óta történt is ilyen irányú lépés.) Ha a túlélés a tét, öt év hosszú idő, történelmi távlatban viszont szinte semmi. Hogy az a válságkezelő megoldás, amelyről e remekül szerkesztett könyv szól, hosszú távon valójában mennyire lesz sikeres, azt az élet majd úgyis igazolja.
(Lovas István: Unortodox különcök. Kairosz Kiadó, Budapest, 2015. Ára: 3000 forint)
