A Bizottság észszerűsít

12 év alatt akár egy ésszerű helyesírási reformot is tető alá hozhatott volna az MTA Bizottsága.

Előálltak A magyar helyesírás szabályainak tizenkettedik kiadásával, az észszerűsítéssel: a reform értelmében ugyanis 2016 szeptemberétől például így írjuk az ésszerűsítés szavunkat. A Bizottság által végzett ésszerűsítés dokumentációjából persze kiderül, hogy nem naplopással telt az idő.

Íme a kezdet: „2003. október 1-jén a Bizottság határozatot fogadott el arról, hogy megkezdi A magyar helyesírás szabályai című akadémiai helyesírási szabályzat 12. kiadásának az előkészítő munkálatait.” Ezt követően az akadémikusok két teljes éven át vitatkoztak 12 tanulmányon. Ez idő alatt persze felbukkant néhány módosítás, úgyhogy újabb két év kellett, mire megvitatták őket. 2008-at írtunk már, mire szétküldték a javaslatokat a gyakorlóiskolákba, sőt a magyar nyelvészettel foglalkozó több európai tanszékre is. A nyáron erről tartottak nyilvános ülést, és alig több, mint egy év múlva már el is fogadták az új szabályzatot.

Persze nem ám csak úgy: „avval a fenntartással, hogy a bizottság 11 tagjából alakuljon egy szűkebb bizottság, melynek az a feladata, hogy átfésülje újból a szabályzat szövegét, s a szükséges javításokat elvégezze”. Innentől kezdve aztán az ésszerűsítés úgy gázol keresztül tudományos életünk bürokratikus labirintusán, mint protekciós gyerek az irodai hierarchián: évente jóváhagyta valamely testület, elnökség, kuratórium, hogy aztán végre előálljon vele a Bizottság.

És ne legyünk igazságtalanok, mert ahhoz képest, hogy ez a procedúra inkább hasonlít egy tűzoltóbál tombolasorsolásához, mint egy tudományos testület munkájához, vannak benne ésszerű húzások is. Például árbóc lesz az árboc és bédekker a bedekker, paralimpia lesz a paraolimpia. A legnagyobbat viszont a nyelvészet kötőjellobbija (ha van ilyen) nyerte: beáldozták a sete-sutát egy setesutára, viszont kaptak helyette nap-éj egyenlőséget és élet-halál harcot. Az igazi zsákmányt pedig a többszörös szóösszetételnél zsebelték be: a jövőben két kötőjel is kell majd azokba a szavakba, ahol már az előtagban is felbukkant a kötőjel.

De ezeket a változtatásokat némi bosszankodás után még meg lehet tanulni, aztán – gondolom, pár éves egyeztetés, különböző bizottságok összeülése és feloszlása után – olyan 2018-tól már a Google helyesírás-ellenőrzője is aláhúzza a tizenegyedik kiadás szerint írottakat.

Ami viszont érthetetlennek tűnik: a különböző termékek nevének helyesírását innentől kezdve nem a szabályzat – vagy ha úgy tetszik, a tudomány – határozza meg, hanem a gyártó. Az irodaházakból kiszabadult, indokolatlan rövidítésekben és anglicizmusokban tobzódó vállalati szleng már eddig is maradandó károsodást okozott a magyar nyelvnek, ez a húzás azonban csak arra bátorítja a marketingosztályokat, hogy további merényleteket kövessenek el a nyelvi anarchizmus nevében.

Jól jönne viszont némi szigor az intézménynevek írásánál. A Bizottság úgy fogalmaz: „ajánlatos” ezeket kis kezdőbetűvel írni. Korábban is ez volt a gyakorlat, de ha valahol, itt kellett volna keménynek lenni és mindezt nyomatékosítani is. Gondoljunk bele, micsoda változásokat előlegezhetne meg már csak az a kis apróság, ha a különböző, fennhéjázásra, fölösleges bonyolításokra és fontoskodásra amúgy is hajlamos Hivatalok, Bíróságok, Minisztériumok, Testületek és persze Bizottságok a jövőben csak hivatalok, bíróságok, minisztériumok, testületek és bizottságok lennének. Ki tudja, még az is lehet, hogy elkezdenének ésszerűen működni a jövőben. Vagy észszerűen.