Galaktikus útikalauz

A hatvanéves zenész, nevettető, buddhista tanító a magyar nyelv alkotóerejéről, a Habsburgokról és arról, miért nem eszik többé rántott sajtot.

Szereti értelmezni a szavakat. Elmondja, hogy nekünk azért jó, mert a magyar automatikusan gondolkodik, hiszen magyar + áz az magyaráz. Aki hatvan, az meg hat és van?
– A hatvanéves létemre gondol? Hat – van?

– Igen.
– A hatos szám nem véletlen. Az életvirág – egy alap-mandalaszerkezet – szintén hatos kristályszerkezet. Szerintem a hat hathat.

– Hogyan hat?
– Jól vagyok, köszönöm szépen. Úgy érzem, beteljesedtem, nem kell azért küzdenem, hogy másmilyen legyek, mint amilyen. Teljesen rendben vagyok, ahogy mindenki más is, csak ők nem tudják.

– Honnan jött ez a kifejlett Laár András?
– Mindig itt laktam Zuglóban.

– A szülei?
– Édesanyám külkereskedelmi levelező volt. Hat nyelven levelezett. Az édesapám vegyészmérnök, fémipari kutatásokkal foglalkozó tudós. Szerencsére még él, kilencvenedik évében jár, és nagyon aktív szellemű ember. Most történészettel foglalkozik. Ipartörténettel kezdte, de leginkább az egyháztörténettel foglalkozik. Azt kutatja.

– Ebben van a fiának is valami szerepe, vagy magától?
– Református család vagyunk, ő egy ideje presbiter is. Mivel a történészi hajlam nagyon erős benne, plusz elképesztő tudás birtokosa, azt vette észre, hogy a történelem rendkívüli módon ki van forgatva a valóságból. Még az ipartörténelem is, amelyről azt hinnénk, hogy tényleg tényszerű. Vallástörténeti szinten pedig még több a téveszme. Ő a maga tudós módján megpróbálja kimutatni, mi is van. Tehát családi oldalról nincsenek művészek. Nem is értették, miért akarok én gitározni, vagy miből gondolom, hogy zenészként bármire vihetném.

– Mikor döntött úgy, hogy mégis zenész lesz?
– Tizennégy éves koromban.

– Fel sem merült egy hagyományos diploma?
– A szüleim nyilván szerették volna, ha részt veszek a felsőoktatásban, de nem jártam egyetemre. Jóval később a Kőrösi Csoma Buddhológiai Intézet buddhistapap-képző szemináriumát végeztem el. Az ott dolgozó tanárokkal együtt alapítottuk meg a Tan Kapuja Buddhista Főiskolát. Egyike voltam a 108 alapítónak.

– Nyilván ez a szám sem véletlen.
– Persze hogy nem. Ez a hinduk és a buddhisták szent száma. Érdekes módon a keresztény Mária-olvasón ötvennégy szem van, s ez pont a fele. Titkos jelentésű szám – nem evidens kihámozni, miért pont 108, de rá lehet lelni a magyarázatra.

– Rettenetesen fárasztónak tűnik úgy élni, hogy ha veszek egy fagyit, el kell töprengenem rajta, milyen misztikus üzenetet hordoz, hogy nem kettőt vagy négyet, hanem hármat nyalok.
– Nem kötelező ebben élni. Mindenki azt a szintjét nézi a világnak, amelyre fogékony. Az egyetemes tudat, akit általában Istenként szoktunk emlegetni, annyira intelligens, olyan pozitív, hogy mindenkinek azt hagyja, ami neki való. Egy csigába nem erőltet medvetudatot.

– Vagy Ferrari-motort.
– Például azt sem. Az emberekre sem erőltet rá semmit. Ha valaki meccset akar nézni, hagyja.

– Azt is hagyja, hogy ősi városokat robbantsanak vagy régészprofesszorokat akasszanak fel.
– Azt is lehet, mindent lehet csinálni, de mindennek megvan a maga következménye. Amikor valaki régészprofesszort akaszt, olyan súlyosan vét az életfolyamatok ellen, hogy az az ő életére is hat. Ezt hívják a keletiek karmának. A tett és a következménye. Nagyon egyszerű dolog, hiszen ha én ezt a poharat magam elé teszem, és lengetem a kezemet, felborul. Ha nem teszem ide, nem borul fel, hiába lengetek. Ez nem valamiféle rejtélyes sors, hanem természetes következmény.

– Idáig érthető a dolog, utána nehéz.
– Utána sem. Minden mindennel összefügg, tehát az van, amit az ember csinál. Ha én például pozitív gondolatokat sugárzok valaki felé, jobb lesz a kapcsolatunk, mint ha végig gyanakodnék, hiszen azt megérzi. Minden összekapcsolódik. Az a levegő, amelyet kilélegez, a következő pillanatban már az én tüdőmben van. Ami most az emberiséggel történik, tehát hogy pusztító anyagokkal, tettekkel mérgezik a világot, azokra is hat, akik mérgeznek.

– Akkor magyarázza meg azt a tényt, hogy ezeket a triviális tanításokat miért ismételgeti hiába az a rengeteg tanító, mester, próféta évezredek óta? Egyszerű igazságok, mégsem tűnik úgy, mintha az emberiség egésze belátná, hogy betartva őket könnyebb és szebb az élet. Ennyire ostobák vagyunk?
– Mondjuk azt, hogy a földön az emberiség a harmadik osztályba jár. Itt a szeretet a tananyag. Aki ide születik, azt kell megtanulnia, hogy ne bántsunk másokat, ha azt akarjuk, hogy minket se bántsanak.

– Ez evidenciának tűnik.
– Nem az. Most látom a három és fél éves kisfiamon, hogy még nem fogja fel, ha megöl egy hangyát, az annak rossz. Én háromévesen jöttem rá, hogy nem szabad az állatokat kínozni. Felszúrtam egy szöcskét egy száraz tüskére, majd észrevettem, hogy rossz dolog élőlényeket kínozni. Azóta nem teszem.

– Húst sem eszik?
– De eszem. Tizennégy évig vegetáriánus voltam az említett okokból, de rájöttem, hogy nem akarok széllel szembe Amikor koncert után szeretnék egy tál meleg ételt magamhoz venni – mert előtte nem szabad –, és nekiállok elmagyarázni a pincérnek, hogy hús nélküli fogást szeretnék, rögtön rávágja a rántott sajtot. Így már annyi rántott gombát és sajtot megettem, hogy soha többé nem vagyok hajlandó ilyesmire vetemedni. Szerintem még a következő életemben sem. Azt gondoltam, ezen nem múlhat. Ha az ember vállalta, hogy modern társadalomban él, akkor ez van. Ha elvonulok, mint ahogy volt már ilyen időszak, akkor megoldom a vegi kaját. Nagyon jól főzök, nem gond. De ha mennem kell, nem akarom állandóan a pincéreket meg magamat szekírozni.

– Ügyesen rendezi maga köré a világot. Azért hagyta abba a tanítást a buddhista főiskolán, mert mindig elkésett a saját óráiról. Kényelmes?
– Kényelmes? Nagyon sokat dolgozom, de jól érzem magam az életemben. Ez azt jelenti, hogy semmi olyat nem csinálok, amit nem akarok. Ott a kisgyerekem, nagyon fontos feladatok teremtődnek körülötte, de szívesen csinálom, mert ezt akarom. Vagy ott a zenekar. Vannak olyan koncertek, amelyeken negyven fokban kell játszani, de csinálom, és nem érzem kényelmetlennek, mert szeretem.

– Mint a hosszútávfutók. Aki nem fut, nem érti, miért kínozzák magukat, de ők élvezik.
– Ilyen bölcs az univerzum. Mindenre van valaki. Én nagyon hálás vagyok minden olyan embernek, aki focimeccsre jár és üvölt, vagy labda után rohangál, mert én ezeket nagyon utálom, de ők megcsinálják helyettem. Az emberek jelentős része nem tud gitározni, de én megoldom helyettük. Szépen el van osztva.

– Mondták már, hogy rövidnadrágban kicsit hasonlít az AC/DC együttes gitárosára, Angus Youngra?
– Tényleg? Eddig még nem, pedig egy időben léptem fel rövidgatyában. Ő sokkal jobban gitározik nálam, és nagyon szeret rohangálni, amit én nem.

– Viszont nem énekel.
– Így van, én pedig igen. Két ember munkáját is elvégzem, igaz, nem olyan magas szinten, mint ő a gitározást. Bevallom, hogy imádom az AC/DC-t. Nagyon dögös, sugárzó életerő. Nekem nem ilyen zenék jutnak az eszembe, de nagyon szeretem.

– Hány gyereke van?
– Négy, és Bence fiam révén van egy három hónapos unokám is. Ebből kikövetkeztethető, hogy nagypapa vagyok.

– Nincs nagy korkülönbség a legkisebb gyereke és az unokája között. Mennyiben különböznek az érzései az unokáját és a kisfiát tekintve?
– A saját gyerekeimért nekem kell elvinnem a balhét. Az unokám nevelését a fiam és a felesége végzi. Én csak örülök neki.

– Milyen amulettek lógnak a nyakában?
– Buddhista szimbólumok. Az egyik egy buddhista kolostorból származó misztikus tárgy – van benne egy szútrarészlet és tigrisszőr. Negatív hatások ellen véd. A másik egy mahakálacsomó, a harmadik gyógyító Buddha-csomó. Ajándékba kaptam őket, mert gyógyítással is foglalkozom. Mindennap elvégzem a gyógyító Buddha szertartását.

– Ön is a megvilágosodás felé tart?
– Persze, de a megvilágosodásnak is vannak fokozatai. Ahogy lépkedünk előre, ahogy sorra találkozunk az „aha”-élményekkel, úgy jutunk egyre közelebb a részleges megvilágosodottsághoz. A téveszmék és a vágyak, helytelen elképzelések az igazi akadályok, hiszen az ember tudatának valódi természete megvilágosodott. Aki jól kijárja az osztályát, felemelte a tudatszintjét odáig, ameddig itt lehet, akkor nem feltétlenül születik újra a földre, hanem oda, ahol a következő, szellemi értelemben magasabb feladat várja.

– Ezek szerint létezik alacsonyabb és felsőbb szintű megvilágosodás?
– Nem tudjuk. Gondoljon bele, milyen lehet Napnak lenni! Az is egy élőlény. Milyen magas szintű tudat kell ahhoz, hogy valaki Napként működjön, valami furcsa helyről folyamatosan nyomja az energiát, miközben ő nem kap semmit? Minden földi élet az ő energiáival működik. Milyen lehet egy ekkora kozmikus rendszert fenntartani teljesen önzetlenül?! Csak három percig legyél napisten, és megőrülsz. Nem lehet kibírni. Ráadásul ez a galaxison belül is csak egyike a sok milliárdnak, és akkor milyen lehet egy egész galaxist összetartani? Vagy annak a tudata, aki az összes galaxisrendszer centrumában van? Nem kell nekünk azt gondolni, hogy mi ezt az egészet átláthatjuk. Egy körömsejtnek nem kell tudnia, hogy egy ujj része, amely egy ember része, aki ül egy vendéglőben, és így tovább. Az ő megvilágosodása az a pillanat, amikor rájön, hogy nem csak körömből áll a világ.

– Aztán meg jön a körömcsipesz.
– Ugye! Erről van szó! Ez nem tragédia. Az a törvény, hogy minden mulandó. Ezen nem kell keseregni.

– Mérgelődni azért lehet, főleg ha feleslegesen nehezítik az életünket.
– Sosem mérgelődöm, csak észreveszem, ha valami nem jó vagy hibás. De azt is tudom, hogy ez szándékosan van így. Semmi sem véletlen. Hogy most olyan a társadalmunk amilyen, hosszú, megtervezett folyamat eredménye.

– De ki tervezte el, hogy így legyen?
– Nem tudjuk, hogy ezt ki és miért akarja. Az sem biztos, hogy emberi tényezők okozzák, de az tény, hogy szándékos. Egyértelmű, hogy minden ugyanabba a nem jó irányba halad, folyamatos a konkrét hülyítés, tehát fel kell tételezni, hogy ez szándékos. Ahogy például annak idején a Habsburgok utasították a történészeket a magyarság finnugor eredetének propagálására. Kakaskodó nép vagyunk, el kell venni az öntudatunkat, hagyományainkat, büszkeségünket. Évszázadok óta irtják egyre eredményesebben a magyar emberekből a magyarság iránti szimpátiát. A kollégáim egy része konkrétan utálja, hogy ő magyar, az egész magyar valósággal együtt. Közben persze magyarul beszél, ezen a csodálatos nyelven gondolkodik. Teljes identitászavar.

– A nyelvünk tényleg bámulatos, már ha valaki tudja használni.
– Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy magyarnak teremtett. Nem büszke vagyok rá, hanem hálás, ami nagy különbség. Akkora nyereség van abban, hogy magyarul tudok gondolkodni, ezen a nyelven tudom megmagyarázni magamnak a világot, hogy mellette eltörpül, mennyiért veszem a bevásárlóközpontban a mosóport.

– Mégis mindenki angolul beszél.
– Mert azzal praktikusan leírhatjuk a kézenfekvőt. A mi nyelvünknek rettenetesen sok rétege van. Lehet vele játszani, vagy mágikusan gondolkodni a segítségével. Alkotói nyelv.

– A nyelvünktől eltekintve mégsem sokan irigyelnek bennünket, magyarokat.
– Tizenhét éves korom óta figyelem azt az intenzív törekvést, amely az emberek elhülyítésére irányul. Bármilyen politikai, gazdaságpolitikai szöveg volt azóta, mindegyikben ugyanazt az elnyomó törekvést látom. Ezért gondolom, hogy ez nem véletlen. Biztos vagyok benne, hogy nem az. Azok az erők, amelyek a világ fő történéseit irányítják, azt akarják, hogy Magyarországon így legyen. Nem az én dolgom, hogy kik ezek. Nem értek hozzá, és nem is érdekel. Én csak azt látom, hogy nekem a körülmények ellenére kell valamit elérnem.

– Például a Besenyő Pista bácsi figurájával?
– Igen, ő karikatúra. A mindenkit ledumáló, nagypofájú okostojást, cezaromániás barmot jeleníti meg. Azért mulatságos, mert rá lehet ismerni benne azokra, akik gyárilag „Besenyők”. Nagyon jó buli nekem ez a Besenyő, szórakoztató kitalálni a szövegeit. Örülök, hogy népszerű, mert sajátos, indirekt módon mutat rá dolgokra. Sosem politizál, nincs saját véleménye, mert hiszen „a véleményem eleve hibás”. A Besenyő a hibás vélemények sokasága mellett kardoskodik. Szeretem csinálni.

– Őszre nagyszabású előadást hirdetett meg, egyfajta életmű-összefoglalást zenével, KFT-vel, Besenyő Pista bácsival és a buddhizmussal. Ott lesz többek között Galla Miklós is, akivel évekig nem álltak szóba. Kibékültek?
– Ki.

– Min vesztek össze?
– Annak idején olyan dolgokat csinált, amivel a társulat nem értett egyet, igazságtalanságok történtek. Amikor ezt szóvá tettük, kiderült, hogy nem lehet vele beszélni. Kirúgtuk, ezért sokáig ellenségként kezelte a társulat egészét. Tavaly megkeresett, hogy békülni szeretne. Azt mondtam neki, hogy természetesen, de bocsánatot kell kérnie. Ha ugyanis valaki nem kér bocsánatot, nem is lehet neki megbocsátani. Megtette. Ettől kezdve nyitottá váltak a kapuk. Nem kezdtünk el azonnal együtt dolgozni, ám amikor a novemberi koncertem anyaga, a Laár 60 elkezdett bennem körvonalazódni, felhívtam. Ő pedig nagy örömmel jött. Most visszatérünk vele a kezdetekhez. A mostani műsoromban is lesz egy jelenetünk a kezdeti időkből, illetve egyfajta konferanszié szerepet kap, ami neki nagyon jól áll.

– Működnek a régi dolgok?
– Ahogy nézem a régi felvételeket, a Gallával ma is meg vagyok elégedve, de én régen kicsit túljátszottam a dolgokat. Most már nem játszom túl, annyit játszom, amennyi kell. Hatvanéves vagyok, ideje az lennem, aki.

– Miből áll össze a novemberi koncert?
– Életem három meghatározó részét próbálom ötvözni benne. Idetartozik a KFT zenekar, a „Besenyő Pista bácsi”-féle abszurd humor, illetve a saját spirituális utam. Ez a koncert valójában szertartás lesz. Nem nyilvánosan, külsőségeiben, hanem mozaikszerűen összerendezve a három műfajt, amelyből kiderül, mit is csináltam idáig, de mögötte ott lesz a szertartás is.

– Mire szolgál az a szertartás?
– Gyógyításra. Minden arra szolgál, amit eddig csináltam. Arról szól, hogy lássuk meg, miről szólnak a dolgok. A látásból, a belátásból fakadnak a gyógyító erők. Valamennyi vigaszunk és mentségünk a saját tudatunk belátási képességének a fejlesztésén múlik. Ez a koncert a háttérben gyógyító Buddha-szertartás lesz. Csak közben igen jól szórakozunk.

– Tehát aki ilyesmire fogékony, az a nevetés, bulizás közben, után megkönnyebbül, jobban érzi magát?
– Egészen biztosan. Tizenkét éve viszem a Tündértantra Kör nevű csapatot: hindu badzsanokat, buddhista mantrákat éneklünk, és rengeteg gyógyulási tapasztalatunk van. Ám közben szórakozni is szabad. Sok slágert írtam, ami nem szégyellni való dolog, de most szeretném a mögöttes tartalmat is erősíteni. Ha egy mondatban akarnám összefoglalni a műsor üzenetét, azt mondanám: mindenkinek legyen jó! Ez az én álláspontom. Ha mindenkinek jó lenne, akkor mindenkinek jó lenne. Ilyen egyszerű.