Keményen ropogtatja a mássalhangzókat a pankrátortermetű cseh operatőr a röszkei kukoricaföldek szélén, még a sötétített síszemüvegén keresztül is látjuk, hogy villámokat szór a tekintete. Nem értjük, mi a gondja, de stábtársa minden ingerültség nélkül, nevetve mondja: „A kollégád épp most rontja el az esti anyagunkat.” A prágai tévériporter arra célzott, hogy fotósunk valószínűleg átszaladt a kamerájuk előtt, amikor a szerb határ közelében felállított gyűjtőpontról elszaladó migránsok nyomába eredt. A felvétel valószínűleg nem kerül adásba, de nincs harag, győz a kollegialitás: pár perc múlva már a cseh operatőr zoomoló kameráján keresztül nézzük meg, ahogy a bevándorlók felkapaszkodnak a szerbiai oldalon álló őrtoronyba, és onnan jeleznek társaiknak, hol is van a rés a pajzson. Pontosabban hol szeli ketté a vasúti sín a gyors telepítésű drótakadályt, azaz a gyodát.
Ennyi elég is a kollégának, hogy azonnal politikai síkra váltson. Hitetlenkedve mondja, hogy Csehországban hősként tekintenek Orbán Viktorra, merthogy a felhúzott, félkész kerítés kapcsán már most Európa megmentőjét, az iszlám hullám megállítóját látják benne. Ehhez képest a határsértőket gyakran szemérmesen elforduló rendőrök várják. Önironikusan hozzáteszi, hogy ha a híradóban nézőként látná azt az anyagot, amelyet éppen most forgat, nem hinné el, hogy igaz.
Az abszurditás kapcsán azonnal Bohumil Hrabalt és novelláit kezdjük emlegetni, s meg is van a közös kulturális nevező.
Egy francia televíziós szerkesztőnővel a röszkei adminisztrációs tábornál, az úgynevezett hangár mellett találkozunk. A kollegina tenyérével takarja el a tekintetét a szemből sütő napfénytől, és úgy kérdezget minket: tényleg zárt vasúti kocsikban és buszokban szállítják a magyar rendőrök a menekülteket? „Nem emlékeztet ez valamire? Jó reggelt!” Ugyanitt (mondjuk ki: a náciknál) köt ki annak kapcsán is, hogy az adminisztráció során számozott karszalagot kapnak az illegális határátlépők. Aztán taxiba ül, és sietve távozik forgatni egy másik helyszínre, úgyhogy nem tudjuk elfelejtetni vele ezt a nyilvánvalóan hamis párhuzamot.
Ugyanilyen banálisnak tűnhet az Al-Dzsazíra angol nyelvű internetes kiadását szerkesztő Barry Malone azon magyarázkodó cikke, amelyben azt fejti ki érzelmi húrokat pengetve és statisztikákat sorolva, miért nem használják többé a migráns szót tudósításaikban, és miért nevezik ezután egyszerűen csak menekülteknek az illegális határátlépőket. A cikkre sokan hivatkoztak a magyar médiában, kvázi követendő példa lett, az írás egy aprócska félmondatáról azonban nem esik szó sehol. Arról a beismerő megjegyzésről, hogy mindez igazából az angol nyelvű Al-Dzsazíra hírigazgatója, Salah Negm döntése. Mondhatnánk, hogy orwelli húzás, de az igazsághoz tartozik, hogy az interneten megjelenő cikkben linkelt korábbi anyagokban azért még szerepel a nemkívánatossá tett migráns (migrant) szó.
Az eljárás ismerős lehet nekünk is. Kiderült ugyanis, hogy a magyar köztelevízióban egy belső utasítás nyomán tilos a határátlépő gyerekeket híranyagban mutatni. Az MTVA sajtóosztálya az ezt firtató kérdésekre azt felelte, hogy adatvédelmi okokból és a kiskorúak védelmében tettek így, de ez a magyarázat egész egyszerűen nem életszerű. Ráadásul az utasítás megnehezíti a terepen dolgozó közmédiások dolgát, ugyanis rengeteg gyerek érkezik hazánkba a röszkei sínek között vagy a drótakadály alatt, felett.
Legalább ilyen bizarr a közösségi média szerepe ebben a rendkívüli helyzetben. A migránshullám kirobbanását részben előidéző arab tavasz idején a diktatúrák megdöntésében a Facebook és a Twitter is jelentős szerepet játszott. Eltelt pár év, az arab tavasz virágok helyett polgárháborúkat, terrort, nyomort és káoszt hozott a térségbe, Európába pedig rekordidő alatt rengeteg szerencsétlen sorsú menekültet és megélhetési bevándorlót. Ehhez aztán az öreg kontinens online felhasználóinak is kialakult a maguk nem feltétlenül cizellált véleménye, és erre már nem a szerkesztőségekből, hanem a politika magas regisztereiből jött a válaszcsapás. Heiko Mass német igazságügyi miniszter ugyanis azzal állt elő a minap, hogy a Facebook lépjen fel hatékonyan a menedékkérők ellen irányuló rasszista és idegenellenes tartalmú bejegyezésekkel szemben. Mass nem viccelt, szeptember 14-ére találkozót is kért a cég vezetőitől.
Bízunk azért benne, hogy ő vagy belügyminiszter kollégája kért találkozót a német titkosszolgálat vezetőitől is, mivel ők is találnának olvasnivalót a Facebookon. Az arab nyelvű, zárt csoportokban török, görög, szerb és magyar embercsempészek elérhetőségeit is meg lehet ugyanis találni. Sőt, ha a kedves megrendelő elégedett volt alvilági révészének szolgáltatásaival, jelezheti az utána következőknek, hogy nem hiába adta ki kezéből azt a pár száz vagy ezer eurót.
A The New York Times is közölt belgrádi riportot, amelyben megnevezi ezeket a csoportokat (23 953 tagot számlál például az „Embercsempésszel Európába” nevezetű), de a cikkben kifejtik azt is, hogy miért van szinte minden migránsnál okostelefon. Az okok prózaiak: egyszerűvé teszi a tájékozódást a Google térképes alkalmazása, a kapcsolattartásra pedig ott a Viber (ingyenes üzenetküldő program). Tényleg minden migránsnál van internetes mobiltelefon, ami megint csak furcsa jeleneteket produkál. A röszkei sínek között, mellesleg főműsoridőben lépte át illegálisan a szerb–magyar határt több csoportban az a menekülthullám, amelyet Macedóniában próbált feltartóztatni kordonokkal a hadsereg. Vezeték nélküli internetes hálózatukra bárki rá is csatlakozhatott – a német és svájci tudósítók nagy örömére.
Az eddigi hagyományos tudósítói, újságírói szerepkörben lényeges változások állhatnak be. A határ menti hangárban lezajlott, könnygázzal elcsendesített zavargás egyik kiváltó oka az lehetett, hogy a migránsokat felháborította s egyben fel is bátorította a kamerák és fényképezőgépek jelenléte. Egy Macedóniából és Görögországból is tudósító kolléga azt mondta erről: ha a menekültek látják, hogy itt ez a sok tudósító, ki fognak szökni, mert tudják, hogy a rendőrök nem merik bántani őket. Logikus, melyik rendőr akar ezzel adásba kerülni? A Balkánon több látványos szökés indult így.
Magyarországon talán ezért is nyilvánították műveleti területté egy kis időre a 128-as határkő környékét és a gyűjtőpontnak azt a felét, ahol a migránsok várakoztak. Jellemző életképek, amelyek talán megindokolják a döntést: annál a pontnál, ahol a drótbokrot megszakítva átjön Magyarországra a vonat, néha már több közvetítőkocsi állt, mint rendőrautó. A másik helyszínről pedig úgy jelentkezett be egy román kábeltévé stábja, hogy a kukoricáson húzták keresztül a lila kábelüket, s riporterük az ujjait összecsippentve vette fel az egyik menekült által hátrahagyott szendvicset. Aznap a szélrózsa minden irányából stábok érkeztek, de őket már nem engedte oda a rendőrség.
