Múlt szombaton komoly ceremóniára került sor a marosugrai Heller-kastélyban: a délvidéki és felvidéki testvérlovagrendek, száz meghívott vendég és a sajtó képviselőinek jelenlétében letette az esküt az Erdélyi Pálinkalovagrend kilenc lovagja. Az esemény fővédnöke Fazekas Sándor magyar földművelésügyi miniszter volt, akinek levelét Farkas Balázs csíkszeredai konzul olvasta fel. A pálinkalovagokat (civil egyesületként) már korábban bejegyezte a román bíróság.
A Székelyföldön a pálinka számít nemzeti italnak, mert sem a bor-, sem a sörkészítésnek nincs hagyománya. Az itt élő embereket elkíséri a születéstől a halálig – ha gyermek születik a családba, az apa pálinkával koccint a szomszéddal, de temetés után is toros pálinkát kínálnak a szertartáson részt vevő gyászolóknak. Egy ideje nemcsak házi főzésű italokat lehet vásárolni, hanem professzionális cégek is alakultak a házi és vadgyümölcsök feldolgozására, és közülük néhányan úgy döntöttek, hogy szervezett formában is próbálnak tenni a magas minőség védelmében.
A szombati eseményre új, zöld-fekete ruha készült (Bandi Katalin marosvásárhelyi textilművész alkotása), a jelölteket Erdély védőszentje, Szent László király nevében ütötték lovaggá a következő szöveggel: „Légy a rend hűséges, bátor vitéze, mert e nemes ital kötelez!” „Hűséggel és becsülettel szolgálunk! Kereszt a hűségünk, kard a becsületünk!” – mondták válaszul az újdonsült lovagok.
Domokos István ceremóniamester az ünnepség után arról beszélt, Erdélyben ideálisak a feltételek a jó pálinka készítéséhez: elég magasan vannak a tengerszint felett ahhoz, hogy jófajta házi és különösen íz- és aromagazdag vadgyümölcsök teremjenek. Ezekből kimagasló minőségű italt lehet előállítani, amely alkalmas csúcsgasztronómiai fogyasztásra. Domokos szerint a Székelyföldön a mindennapok itala a szilvapálinka, de az ünnepekre készülnek különlegességek, például áfonya-, vadszeder-, vadmálna-, erdeiszamóca-, som- vagy kökénypárlat, de újabban még a homoktövist is felhasználják erre a célra – utóbbiból például száz kiló kell egy liter pálinkához. A ceremóniamester azt nevezte az erdélyi pálinkafőzők legnagyobb gondjának, hogy pálinka néven csak a Magyarországon és Ausztria négy keleti megyéjében készített párlat forgalmazható az Európai Unióban.
Az ezzel járó dilemmát egy sepsiszentgyörgyi cég, a Potio Nobilis tulajdonosa foglalta össze. Dezső Tibor – aki magyar állampolgár is – dacból fogott neki pálinkát főzni a társával együtt, mert meg akarták mutatni a világnak, hogy Erdélyben is képesek a csúcsminőségre. Más vállalkozásainak hasznát fektette a modern üzembe, ahol számítógép vezérli a főzdét, és a gyümölcsöt emberi kéz nem érinti attól fogva, hogy az bekerül a mosó-szárító szalagra. A világ élvonalába tartozó technológia irányított erjesztéssel működik, és csak a legjobb minőségű, hibátlan gyümölcsöt használják fel – szakítottak azzal a rossz hagyománnyal, hogy ha egyébre már nem jó a termés, akkor pálinkát főznek belőle.
Dezső Tibor egyébként a lovagrend szakmai vezetője, és nem érdemtelenül: kajszibarack-pálinkája a 2014-es osztrák Destillatán, vagyis a világ legjelentősebb párlatversenyén aranyérmet szerzett. Erdély és Románia történelmében ő lett az első aranyérmes – a megmérettetés évében a világon összesen két kajszibarack-pálinka kapott aranyérmet, és ebből az egyik a Székelyföldön készült. Nagy bánata, hogy erre a palackra a gyümölcs nevét magyarul, a pálinka szót pedig csak románul írhatja fel.
– Törvénytisztelő emberek vagyunk – nyilatkozta lapunknak –, és minket a magyar kormány kényszerített arra, hogy a pálinkát románul (pălincă) írjuk rá az üvegre, mert a magyar szót nem használhatjuk. A hungarikumként kezelt terméket számunkra érthetetlen módon úgy védte le Brüsszelben Magyarország, hogy Bécsig lehet használni, de Erdélyben, ezen belül Sepsiszentgyörgyön nem. Reméljük, minél hamarabb korrigálják ezt a lehetetlen állapotot.
A Potio Nobilis legismertebb különlegessége a vadmálnapálinka, egy liter párlat elkészítéséhez 26-27 kilogramm gyümölcsöt használnak fel. Közel két eurót fizetnek a begyűjtőközpontnak egy kilóért ebből a gyümölcsből, melyet nagyon munkás összegyűjteni, mert nehéz területen, kézzel szedik, és vagy a medvével kell versenyezni érte, vagy az olasz felvásárlókkal.
A lovagrend főpohárnokát megkérdeztük arról is, mi történik akkor, ha egy erdélyi korcsmában – a jogszabálynak megfelelően – egy fél deci párlatot kérünk. – Érteni fogja a csapos, hiszen magyar, de kiszolgálni nem fogja, az biztos, mert nem tudja, hogy mi az! – felelte a szakértő. – Ezt a szót Erdélyben nem használjuk, már a dédapáink is pálinkát ittak, és ezután is azt fogunk inni.
Aki gyakran jár a Székelyföldre, pontosan tudja, hogy az oroszhegyi szilvapálinka messze földön híres. Oroszhegy polgármestere, Bálint Elemér Imre is részt vett a lovagrend ünnepségén, így volt alkalmunk beszélgetni vele. A településvezető előre gondolkodott: Bukarestben, vagyis a román nemzeti határok között levédette az „eredeti oroszhegyi szilvapálinka” elnevezést, ezért ők sem tervezik a párlat kifejezés használatát. Ezt történelmi tényekkel is igazolja.
– Oroszhegyen a pálinkának története van: az 1700-as évekből van leírásunk arról, hogy a püspök elrendelte egy kápolna lerombolását, mert rosszul viselkedtek az ott összesereglett hívek – ebben a történetben komoly szerepet játszott a pálinka. Nálunk jellemzően csak jó pálinkák vannak: az átörökölt mesterség, az évszázadok során megszerzett tudás és a jó gyümölcs okán nagyon oda kell figyelni, hogy el tudja rontani valaki – meséli a falu vezetője. A településen hatszáz házszámuk van, és családonként – közepes termés esetén – átlag egy hektolitert főznek. – Idén leszedtük már a szilvát, jó közepes a menynyiség, de az időjárás annyira kedvező volt a nyáron, hogy az idei pálinka az egyik legjobb évjárathoz fog tartozni – jósolja Bálint Elemér Imre.
Antalfi Zoltán nagymester, a marossárpataki főzde tulajdonosa az ünnepség egyik emelkedett pillanatában arról beszélt: ők nem konkurensei szeretnének lenni más pálinkatermelőknek, hanem együttesen részt venni abban, hogy bemutatják a magyar ember által főzött pálinkát a nagyvilágnak.
Ezt egyelőre nem így gondolják az anyaországi testvérszervezetek: a Magyar Pálinkalovagrend – bár információink szerint meghívták őket is az ünnepségre – nem ment el Erdélybe. (Néhány tagjuk – magánemberként – azért részt vett az eseményen.) Ennek több oka is lehet, de talán a legfontosabb az, hogy a szakma anyaországi hangadói – a pálinkapiacra rálátó forrásunk szerint – a „velünk élő szocializmus” képviselői: a székely főzdéseket gond nélkül lerománozzák, és mindent megtesznek a saját piacuk védelme érdekében.
Piros László nagymester lapunknak nyilatkozva egyenesen perrel fenyegette meg az Erdélyi Pálinkalovagrend tagjait: szerinte jogtalanul használják a pálinka szót, ezért – ahogy fogalmazott – nemzeti érzelmű magyar állampolgárként feljelenti a névbitorlókat az uniónál, mert nem akar még egy tokajiügyet. Ő egyébként azt állítja, hogy nem kaptak hivatalos meghívót az eseményre. Piros még a magyar miniszterelnököt sem fél kritikával illetni – szerinte Orbán Viktor hibásan és felelőtlenül mondja azt, hogy Magyarországon szabad a házi pálinkafőzés. Házi módszerekkel ugyanis kizárólag párlat készíthető, nem pálinka.
Amikor arról próbáltuk meggyőzni, hogy a Székelyföld elképzelhetetlen a pálinka nélkül, a nagymester azzal replikázott: a pálinka nem Trianon-termék (bármit is jelentsen ez), hanem uniós eredetvédettséget élvező, Magyarországon, magyar gyümölcsökből készülő áru. Amennyiben a romániai főzdék a palackokon feltüntetik a magyar pálinka szót, abból baj lesz – vetítette előre a 2004-ben megalapított Magyar Pálinkalovagrend vezetője. „Aki ezzel akar piacra lépni, annak nekimegyünk” – jelentette ki. Amikor felvetettük, hogy a délvidéki pálinkalovagok is használják a nevükben a pálinka szót évek óta, Piros László azt mondta: ahogy uniós tag lesz Szerbia, őket is feljelenti.
Dezső Tibor sepsiszentgyörgyi főzdés nemzetközi márkaépítésben gondolkodik. Az osztrák sikerek után az amerikai piacra is be akar törni. – Idén lesz egy párlatverseny Amerikában, oda is beneveztem – mondja. – Szép nagy falu, biztos vagyok benne, hogy a mi termékeinknek is lesz egy sarok egy boltban, ahol árulni tudjuk.
