Nem ritka a segélymissziók és -szervezetek sátrai előtt sorakozó éhező, szomjazó gyermekek látványa. A Közép-afrikai Köztársaságban évek óta dúló polgárháborúban muszlimok és keresztények feszülnek egymásnak, a konfliktusban több ezer ember meghalt, még többen földönfutóvá váltak. A mélyszegénységben élő lakosság a nemrégiben tartott választások győztesétől azt reméli, hogy leszereli a félkatonai szervezeteket. Az újonnan megválasztott elnökre, Faustin-Archange Touadéra tehát nem könnyű feladat vár: egy instabil országban kellene beindítania a gazdaságot, és megteremtenie a békét.
Utóbbiban hivatottak közreműködni az országban állomásozó ENSZ-békefenntartók is, akik most súlyos vádakkal néznek szembe. Beszámolók szerint ugyanis gyermekeket és nőket bántalmaztak, kényszerítettek szexuális szolgáltatásokra vízért és élelemért cserébe. A súlyos atrocitások azonban büntetlenül maradtak, sokszor azért, mert nem kerültek sem a nyilvánosság, sem bíróság elé.
Ezt elégelte meg tavaly az ENSZ egyik munkatársa, Anders Kompass, aki más megoldást nem látva kiszivárogtatta a francia hatóságoknak azt a jelentést, amely katonáik és a csádi békefenntartók által 2013-ban és 2014-ben elkövetett szexuális bűncselekményekről szól. Erről a sajtó is tudomást szerzett, és a botrány kirobbanása után Ban Kimun ENSZ-főtitkár azonnal lecserélte az ENSZ közép-afrikai köztársaságbeli missziója teljes vezetését. Ez azonban nyilvánvalóan nem jelentett gyógyírt a problémára. A borzalmak továbbra is sorjáztak, és egyre több nemzet katonái keveredtek bele a csúfos ügybe. Most annyit tudni, hogy francia, grúz, csádi, kongói köztársasági és kongói demokratikus köztársaságbeli katonák érintettek.
Kompass ellen a szivárogtatás után eljárás indult, majd felfüggesztették, mintha az ő megbüntetése bármit megoldott volna. A svéd férfit egyébként azóta minden vád alól felmentették. Januárban a Human Rights Watch jogvédő szervezet is a nyilvánosság elé tárt több esetet. Ők frissebb abúzusokról számoltak be, olyanokról, amelyek 2015 októbere és decembere között történtek.
– Éppen hazafelé tartottam, amikor a reptéren állomásozó (vélhetően kongói köztársaságbeli) békefenntartók közül ketten elkaptak, és amíg az egyik lefogott, a másik vetkőztetni kezdett. Arrébb vittek, és az egyikük megerőszakolt. Megpróbálták befogni a számat, de így is sikerült kiabálnom, talán ennek köszönhetem, hogy elfutottak, mielőtt a másik is megerőszakolt volna – szól az egyik beszámoló a közép-afrikai köztársasági Bambariban élő 14 éves kislánytól. A jelentésben ezen kívül még hét hasonló leírás szerepel: nők mesélik el, hogyan kellett szexuális szolgáltatással fizetniük a segélyért, illetve hogyan erőszakolták meg őket többen is egyszerre olyanok, akiktől éppen oltalmazásukat remélték.
Nem sokkal később az ENSZ vizsgálatot indított, és hazarendelték a Bambariban állomásozó összes (120) kongói katonát (a legfrissebb ügyekben ők voltak az érintettek).
– Három esetben rendelnek haza azonnal egyenruhásokat: ha bűncselekményt követnek el, szexuális zaklatásért, illetve gépjárművel okozott balesetért. Szerencsére magyar katona soha nem került ilyen helyzetbe – tájékoztat Török E. László nyugalmazott alezredes. A főtiszt közelről ismeri a békefenntartó missziók működését. 2009-től két évet töltött a Kongói Demokratikus Köztársaságban az Európai Unió missziójával, először tanácsadóként, később pedig gazdasági igazgatóként. Ezután még fél évet szolgált Maliban, ahol összekötőként dolgozott az EU- és az ENSZ-misszió között.
A magyar katona Szolnokon, az ENSZ akkreditált nemzetközi katonai megfigyelő tanfolyamán szerezte meg békefenntartói képesítését, ahova külföldről is érkeznek egyenruhások. A kurzus során külön fejezetet szentelnek a szexuális kapcsolatoknak: hangsúlyozzák, hogy nemcsak a védelem alatt állókkal, de a helyi lakosságból senkivel sem szabad intim közelségbe kerülniük az alkalmazottaknak. És nemcsak a fenti esetek elkerüléséért, hanem mert a helyiek a külföldiekben a nyomorból való kitörés lehetőségét is látják. Az alezredes találkozott olyan esettel is Kongóban, amikor egy nő azt állította: az egyik katona a gyermeke apja. Csakhogy a katona mindössze négy hónapja volt akkor kint.
– Az EU és az ENSZ szabályzata még azt is szigorúan tiltja, hogy az alkalmazott a helyi lakosság közül bárkit felvegyen szolgálati járművére, vagy kettesben maradjon vele. Nem véletlen a szigorú szabályozás, mert bármilyen vád éri a katonákat, ha valós, ha nem, haza kell küldeni őket – mondja Török. Ezzel együtt persze óriási lehet a latencia.
Török E. László elmondása szerint miután hazaküldték a megvádolt katonát, az adott ország igazságszolgáltatására van bízva a büntetése: míg a francia ügyészség szerencsére megkezdte az eset felgöngyölítését, az afrikai országokból származó katonák otthon nagy valószínűséggel semmiféle retorzióban nem részesülnek.
Az ellentétek dúlta afrikai országok teljesen másképp működnek, mint egy nyugati demokrácia. Azontúl, hogy a nőket általában nem tekintik egyenrangú félnek, a nyugalmazott alezredes a kongói hadsereget hozza fel példának, amelyben olyan katonák is vannak, akik korábban egymással szemben álló fegyveres csoportok tagjai voltak. Vagyis azokat, akik például az ásványkincsek megkaparintásáért harcoltak egymással, az állam megpróbálta integrálni a hadseregbe és a rendőrségbe, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Így tulajdonképpen ugyanazokat a visszaéléseket követik el, amelyeket korábban, csak már hivatalos egyenruhában.
– Ilyen államoktól nehezen várható el a megfelelő igazságszolgáltatás. A gyakorlat azt mutatja, hogy Kongóban a szexuális erőszakot nem büntetik, sőt a mindenféle kontrollon kívül eső területeken háborús eszközként használják. Egymással szemben álló közösségeknél előfordul, hogy egy falu lerohanása után nemre és életkorra való tekintet nélkül felsorakoztatják a lakosságot, és sorban megerőszakolják őket. A tragédia tetézéseként azokat a lányokat, nőket, akik egy ilyen aktus után teherbe esnek, a közösség később kitaszítja, mivel az „ellenség” gyermekét hordják a szívük alatt. Már a Biblia is említést tesz arról, hogy a szemben álló felek megerőszakolták egymás asszonyait. A második világháborúban pedig újra elburjánzott a szexuális abúzus – mondja Török. Az alezredes szerint ez egyrészt azért történhetett így, mert a katonák sokáig voltak távol otthonról, másrészt pedig azért, mert az átélt borzalmak hatására annyira elállatiasodtak, hogy nem tudtak megálljt parancsolni az ösztöneiknek.
– A mostani eseteknél azonban egyáltalán nem lehet ezzel „takarózni”, lévén a katonákat legfeljebb pár hónapra küldik ki. Ami most ott történt, az már az aberráció fogalmát meríti ki, semmi köze nincs a körülményekhez – véli Török E. László.
Felmerül tehát a kérdés, hogy miért „szolgál” ennek ellenére kongói vagy csádi kontingens a problémás afrikai országokban. A nyugalmazott alezredes szerint azért, mert szinte csak ezek az államok hajlandók katonákat küldeni a rendkívül nehéz afrikai terepre, az európai országok egyre kevésbé.
– Annak ellenére, hogy mi, európaiak a legjobb szállodákat kapjuk, mert csak azok tudják biztosítani a folyamatos áramot, iható vizet és ehető ételt, és a fizetés is kiváló, nincs nagy tülekedés a kiküldetésért. Nem sokan vállalják a fertőzés- és életveszélyt meg az egyéb kockázatokat, amelyek ilyen misszióval járnak – mondja Török.
Az alezredes szerencsésnek tartja magát, mert mint mondja, az EU-s misszióknak sokkal jobb a megítélésük, mint az ENSZ-eseké. Természetesen ez annak is köszönhető, hogy ők kevésbé vannak jelen közvetlenül a konfliktuszónákban, inkább a felkészítésben, adminisztratív feladatokban vesznek részt, illetve segítik a helyi infrastruktúra kiépítését, megújítását, iskolák felújítását. Ezzel szemben az ENSZ-missziók haszna időről időre megkérdőjeleződik.
– Amikor Ruandában kiirtották a tuszikat, az ENSZ-békefenntartók mandátum híján ölbe tett kézzel nézték végig a vérengzést, akárcsak Srebrenicában. A szexuális erőszakkal kapcsolatos esetek pedig csak tovább rontanak a megítélésükön, főleg, hogy európaiak is érintettek. Ha ilyesmi történik, az a többi, rendesen dolgozó békefenntartót és magát a szervezetet is megbélyegzi.
