Konyakmeggy-optimizmus: van magyar csokijövő?

A magyar csokoládéipar nyolcvan százalékát külföldi cégek uralják, de akadnak magyar próbálkozások is.

A második világháború előtt a szerencsi számított az ország legnagyobb édesipari üzemének, számos lerakattal az országban, de már exportra is gyártott. 1944-ben német katonák vonultak be az üzembe. El akarták vinni a gépeket Németországba, ám ezt Liechti Frigyesnek sikerült megakadályoznia. A Szerencsi Csokoládégyárat 1948-ban államosították, és Szerencsi Édesipari Vállalat néven működött tovább. Évtizedekig itt készült a karácsonyi és húsvéti figurák, a szaloncukor döntő többsége. A rendszerváltást követően külföldiek vásárolták fel, ma több édesipari céggel együtt – mint például a diósgyőri gyár – a Nestlé Hungária Kft. tulajdonába tartozik.

Hiába bír nagy hagyományokkal a hazai édesipar, a magyar tulajdonban lévő csokoládégyárak száma drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben. A Cherry Queen konyakmeggyet és a Tibi csokit gyártó Bonbonetti Choco Kft.-t a jelenlegi ukrán elnök (akkoriban üzletember), Petro Porosenko érdekeltségébe tartozó Roshen cég vásárolta fel 2012-ben. Jelentős külföldi befektető a Mondelez Hungária Kft. leányvállalata is, amely ma már a Győri Keksz termékeit, a Sport szeletet és a Negrót is gyártja. A cég, mivel a jövőben a húzómárkákra akar koncentrálni, jelenleg is árulja az utóbbi márkát és az azt gyártó győri üzemet.

A külföldi vállalatok térnyerése ellenére azonban tartja magát még néhány magyar tulajdonú édesipari cég, mint a Szerencsi Bonbon Kft., a keszthelyi illetőségű Lissé Édességgyár Kft. vagy az újjáélesztett cégek közül a manufakturális vonalat követő, de a termékeit nagykereskedelmi forgalomban árusító Stühmer és a Szamos Marcipán Kft.

Néhány évvel ezelőtt jelentős kormányzati bejelentésről lehetett hallani: ismét stratégiai ágazat lesz az élelmiszeripar. A megpályázható támogatások az iparfejlesztést, a versenyképesség javítását, a beruházások megvalósítását szolgálják, sokan éltek is ezekkel a lehetőségekkel annak ellenére, hogy az édesipar kissé hátrányos helyzetben van a támogatások tekintetében, mivel nem elsődleges mezőgazdaságialapanyag-felhasználó, hanem a már feldolgozott csokoládémasszából készít termékeket.

Az édesipar hazai fejlődését, az új cégek megalapítását a tőkehiány mellett gátolja a szakképzett munkaerő hiánya is. Az utóbbi években sokan elhagyták az országot, mivel még a képzettség nélküli munkások is kedvezőbb körülmények között tudnak külföldön elhelyezkedni, a magas áfa és a népegészségügyi termékadó miatt a hazai cégek pedig nem igazán engedhetik meg maguknak, hogy hasonló feltételeket kínáljanak. A Magyar Édességgyártók Szövetsége sokszor felhívta a döntéshozók figyelmét arra, hogy nagy szükség lenne a munkaadókat ösztönző foglalkoztatási programokra, ahogy a szakképzési rendszer fejlesztésének problémája is megoldásra szorul. A hazai édesipari termelés bővülését, az ágazat technológiai fejlődését segíthetné talán annak az élelmiszeripari fejlesztési stratégiának a megvalósulása, amely 2020-ig 300 milliárd forint beruházást tesz elérhetővé az élelmiszer-feldolgozók számára.

A 2008-ban kezdődött mélyrepülés után 2013 óta enyhe, de folyamatos növekedésnek indult a hazai édesipar. Az elmúlt két évben számos üzemcsarnok gyártósorát bővítettek ki, például a Detki Keksz Kft.-nél vagy az Urbán & Urbánnál, Szikszón pedig teljesen új, édesipari dekoranyagot gyártó cég épített gyárat. Tavaly ősszel pedig egy új magyar tulajdonú édesipari cég is megalakult – a Chocco Gardent a Bonbonettit hosszú évekig vezető szakember, egyben a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke, Sánta Sándor alapította. Sánta szerint a magyar piacon a saját márkás termékek térnyerése megállt, most mégis érdemes új alternatívát felajánlani a fogyasztóknak.

– Mind csomagolásban, mind alapanyagokban kicsit többet szeretnénk adni a vásárlóknak, mint a hasonló kategóriás más termékek – mondja a szakember. – Az ízeknél, alapanyagoknál is sok változást vezettünk be. Valódi gyümölcslével kezdtük el ízesíteni a zseléinket, a desszerteknél a tojáslikőr- és vaníliaízű fajtákat is bevezettük. De túlzásba nem akarunk esni, mert bár a fogyasztók szeretik az újdonságokat, vásárolni a megszokott alapízeket – az ét- és tej- mellett a mogyorós, epres és karamellás csokoládét – szokták.

Sánta Sándor szerint ma még nagyon korai a visszajelzésekről beszélni, hiszen termékeik épphogy polcokra kerültek a nagyobb üzletláncoknál, de a szaloncukruk tavaly máris a legjobb minősítést nyerte el, ami biztatást jelenthet a jövőre nézve. Sánta kiemeli azt is, hogy megpróbálják a legjobb árat biztosítani a hasonló kategóriás termékek összehasonlításában.

– Ez persze nem könnyű, mivel első körben a cég alapletétjéből tudjuk ezt fedezni, de arra ügyelnünk kell majd, hogy a márka fenntartható is legyen – fogalmaz a cégvezető. – Tisztában vagyunk azzal, hogy nem lesz könnyű ezen a piacon a célok elérése. Úgy érzem, mi elindultunk azon az úton, hogy a Chocco Garden mielőbb ismert és kedvelt hazai gyártású márkává válhasson ott, ahol ma a termékek több mint 80-85 százaléka külföldről érkezik. Szeretnénk, ha két éven belül már lejönnének az első olyan termékeink a gyártósorokról, amelyek itthon és az exportpiacokon egyaránt versenyképesek lesznek.

A cégalapító hozzáteszi: jelenlegi gyártó telephelyeiken sikerült olyan programot és jövőképet felajánlani a dolgozók részére, amely vonzóvá teheti számukra a maradást, bár ez, ahogy fogalmaz, egyelőre üde kivételnek számít.

Az iparág fejlődését a népegészségügyi termékadó (neta) is nagyban befolyásolta, mivel hatálya az előrecsomagolt édességekre is kiterjedt. Az elmúlt két évben már újra növekedést lehet tapasztalni, ami Sánta Sándor szerint elsősorban a gazdaság fehéredésének köszönhető. A Magyar Édességgyártók Szövetsége üdvözölte azt a tavalyi döntést, amely szerint a neta összegét csökkenthetik a cégek – legfeljebb a fizetendő adó tíz százalékáig – az egészségmegőrző programok költségével.

Valami tehát elindult a magyar csokoládéipar berkein belül, és csak bízni lehet abban, hogy a régi és új hazai csokigyártók szájíze nem keseredik meg.