XVIII. századból valók az első feljegyzések, amelyek kereskedelmi csokoládékészítésről számolnak be. Akkoriban olasz mesterek keze alól kerültek ki a legfinomabb desszertek. Ma furcsának hathat, de a fájdalomcsillapítót és hascsikarás elleni port kínáló gyógyszerészek is készítettek bonbont eladásra. Az első nagyobb csokoládégyárakat, a Dremmelt és a Heindrichet a XIX. század közepén alapították.
Ez idő tájt csak két magyarországi cukrásznak sikerült meghódítania az édességipart. Gerbeaud Emil cukrászati üzeme mellett 1886-ban nyitotta meg kisebb csokoládégyárát, amelynek 1904-től a Duna utcai telep adott otthont. Itt gyártották kilószámra a ma is kedvelt, általa megalkotott konyakmeggyet. Az ország legnagyobb csokoládégyárát Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester alapította 1868-ban Pesten, a mai Szentkirályi utcában. 1883-ban már gőzüzemű csokoládégyárban készültek a cég pralinéi és szeletes, valamint táblás csokoládéi.
A századfordulón közel hatvan üzemben készítettek csokoládét Magyarországon. Budapesten a két említett nagy cég mellett a Hunnia és a Wikus, Győrben a Schmidl, Sopronban a Weiss, Nagyszombatban a Fischer, Zsolnán pedig a Wieder gyártotta a közkedvelt finomságokat. És persze nem szabad megfeledkezni a Fiumei Csokoládégyárról sem.
Az első világháború után a gazdasági nehézségek ellenére is kedvező irányba tudott elmozdulni a magyar édességipar, mivel az osztrák és cseh csokoládéüzemek eltűntek a piacról. A Stühmer Frigyes Rt. a Hangya Szövetkezet Rt.-vel és a Magyar Cukoripar Rt.-vel összefogva 1921. július 1-jén Szerencsen megalakította a Magyar Kakaó- és Csokoládégyár Rt.-t, amelynek alaptőkéjét tízmillió koronában állapították meg. Két évvel később kezdték meg a gyártást a Szerencsi Csokoládégyárban. Első termékük a sárga csomagolásba öltöztetett 101-es főzőcsokoládé volt, ezt maguk a dolgozók az üzem előtt osztogatva népszerűsítették a vásárlók körében. Először csak 200 kilogrammot gyártottak, de a csokinak óriási sikere lett, így megindult a tömegtermelés. A húszas évek vége felé Liechti Frigyes svájci szakember vezette a céget, a termelés minőségét korszerű német gépekkel és felkészült szakemberekkel javította. 1927-ben robbant be a köztudatba a Boci csokoládé, akkor még Szerencsi Tej néven. Majd jött a levédett „cicás” kakaó, amely a gyár védjegyévé vált. A szerencsi gyár egyik különlegessége volt, hogy a csokoládékhoz a tejet saját tehenészetükben termelték meg, sőt a desszertekhez használt papírdobozokat is házi üzemükben hajtogatták.
A második világháború előtt a szerencsi számított az ország legnagyobb édesipari üzemének, számos lerakattal az országban, de már exportra is gyártott. 1944-ben német katonák vonultak be az üzembe. El akarták vinni a gépeket Németországba, ám ezt Liechti Frigyesnek sikerült megakadályoznia. A Szerencsi Csokoládégyárat 1948-ban államosították, és Szerencsi Édesipari Vállalat néven működött tovább. Évtizedekig itt készült a karácsonyi és húsvéti figurák, a szaloncukor döntő többsége. A rendszerváltást követően külföldiek vásárolták fel, ma több édesipari céggel együtt – mint például a diósgyőri gyár – a Nestlé Hungária Kft. tulajdonába tartozik.
Hiába bír nagy hagyományokkal a hazai édesipar, a magyar tulajdonban lévő csokoládégyárak száma drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben. A Cherry Queen konyakmeggyet és a Tibi csokit gyártó Bonbonetti Choco Kft.-t a jelenlegi ukrán elnök (akkoriban üzletember), Petro Porosenko érdekeltségébe tartozó Roshen cég vásárolta fel 2012-ben. Jelentős külföldi befektető a Mondelez Hungária Kft. leányvállalata is, amely ma már a Győri Keksz termékeit, a Sport szeletet és a Negrót is gyártja. A cég, mivel a jövőben a húzómárkákra akar koncentrálni, jelenleg is árulja az utóbbi márkát és az azt gyártó győri üzemet.
A külföldi vállalatok térnyerése ellenére azonban tartja magát még néhány magyar tulajdonú édesipari cég, mint a Szerencsi Bonbon Kft., a keszthelyi illetőségű Lissé Édességgyár Kft. vagy az újjáélesztett cégek közül a manufakturális vonalat követő, de a termékeit nagykereskedelmi forgalomban árusító Stühmer és a Szamos Marcipán Kft.
Néhány évvel ezelőtt jelentős kormányzati bejelentésről lehetett hallani: ismét stratégiai ágazat lesz az élelmiszeripar. A megpályázható támogatások az iparfejlesztést, a versenyképesség javítását, a beruházások megvalósítását szolgálják, sokan éltek is ezekkel a lehetőségekkel annak ellenére, hogy az édesipar kissé hátrányos helyzetben van a támogatások tekintetében, mivel nem elsődleges mezőgazdaságialapanyag-felhasználó, hanem a már feldolgozott csokoládémasszából készít termékeket.
Az édesipar hazai fejlődését, az új cégek megalapítását a tőkehiány mellett gátolja a szakképzett munkaerő hiánya is. Az utóbbi években sokan elhagyták az országot, mivel még a képzettség nélküli munkások is kedvezőbb körülmények között tudnak külföldön elhelyezkedni, a magas áfa és a népegészségügyi termékadó miatt a hazai cégek pedig nem igazán engedhetik meg maguknak, hogy hasonló feltételeket kínáljanak. A Magyar Édességgyártók Szövetsége sokszor felhívta a döntéshozók figyelmét arra, hogy nagy szükség lenne a munkaadókat ösztönző foglalkoztatási programokra, ahogy a szakképzési rendszer fejlesztésének problémája is megoldásra szorul. A hazai édesipari termelés bővülését, az ágazat technológiai fejlődését segíthetné talán annak az élelmiszeripari fejlesztési stratégiának a megvalósulása, amely 2020-ig 300 milliárd forint beruházást tesz elérhetővé az élelmiszer-feldolgozók számára.
A 2008-ban kezdődött mélyrepülés után 2013 óta enyhe, de folyamatos növekedésnek indult a hazai édesipar. Az elmúlt két évben számos üzemcsarnok gyártósorát bővítettek ki, például a Detki Keksz Kft.-nél vagy az Urbán & Urbánnál, Szikszón pedig teljesen új, édesipari dekoranyagot gyártó cég épített gyárat. Tavaly ősszel pedig egy új magyar tulajdonú édesipari cég is megalakult – a Chocco Gardent a Bonbonettit hosszú évekig vezető szakember, egyben a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke, Sánta Sándor alapította. Sánta szerint a magyar piacon a saját márkás termékek térnyerése megállt, most mégis érdemes új alternatívát felajánlani a fogyasztóknak.
– Mind csomagolásban, mind alapanyagokban kicsit többet szeretnénk adni a vásárlóknak, mint a hasonló kategóriás más termékek – mondja a szakember. – Az ízeknél, alapanyagoknál is sok változást vezettünk be. Valódi gyümölcslével kezdtük el ízesíteni a zseléinket, a desszerteknél a tojáslikőr- és vaníliaízű fajtákat is bevezettük. De túlzásba nem akarunk esni, mert bár a fogyasztók szeretik az újdonságokat, vásárolni a megszokott alapízeket – az ét- és tej- mellett a mogyorós, epres és karamellás csokoládét – szokták.
Sánta Sándor szerint ma még nagyon korai a visszajelzésekről beszélni, hiszen termékeik épphogy polcokra kerültek a nagyobb üzletláncoknál, de a szaloncukruk tavaly máris a legjobb minősítést nyerte el, ami biztatást jelenthet a jövőre nézve. Sánta kiemeli azt is, hogy megpróbálják a legjobb árat biztosítani a hasonló kategóriás termékek összehasonlításában.
– Ez persze nem könnyű, mivel első körben a cég alapletétjéből tudjuk ezt fedezni, de arra ügyelnünk kell majd, hogy a márka fenntartható is legyen – fogalmaz a cégvezető. – Tisztában vagyunk azzal, hogy nem lesz könnyű ezen a piacon a célok elérése. Úgy érzem, mi elindultunk azon az úton, hogy a Chocco Garden mielőbb ismert és kedvelt hazai gyártású márkává válhasson ott, ahol ma a termékek több mint 80-85 százaléka külföldről érkezik. Szeretnénk, ha két éven belül már lejönnének az első olyan termékeink a gyártósorokról, amelyek itthon és az exportpiacokon egyaránt versenyképesek lesznek.
A cégalapító hozzáteszi: jelenlegi gyártó telephelyeiken sikerült olyan programot és jövőképet felajánlani a dolgozók részére, amely vonzóvá teheti számukra a maradást, bár ez, ahogy fogalmaz, egyelőre üde kivételnek számít.
Az iparág fejlődését a népegészségügyi termékadó (neta) is nagyban befolyásolta, mivel hatálya az előrecsomagolt édességekre is kiterjedt. Az elmúlt két évben már újra növekedést lehet tapasztalni, ami Sánta Sándor szerint elsősorban a gazdaság fehéredésének köszönhető. A Magyar Édességgyártók Szövetsége üdvözölte azt a tavalyi döntést, amely szerint a neta összegét csökkenthetik a cégek – legfeljebb a fizetendő adó tíz százalékáig – az egészségmegőrző programok költségével.
Valami tehát elindult a magyar csokoládéipar berkein belül, és csak bízni lehet abban, hogy a régi és új hazai csokigyártók szájíze nem keseredik meg.
