Brexit: brit politikusokat kérdeztünk

Négy brit politikus, két ellentétes vélemény. Kilépjen-e az Egyesült Királyság az EU-ból?

A brit miniszterelnök stratégiai tervét nem ismerjük pontosan. Joggal bízhatott benne, hogy a referendum simán megnyerhető – ahogy az 1975-ben rendezett első brit EU-népszavazáskor, úgy 2016-ban is többségben lesznek az EU-pártiak. A voksolás kimenetele pedig megerősíti majd pozícióját és politikáját a pártján belüli euroszkeptikus csoporttal szemben. Van egy másik elképzelés is, mely szerint Cameron úgy kalkulált, hogy a 2015-ös választáson nem lesz meg a többsége, így újra koalícióra kényszerül a liberális demokratákkal. Ők pedig előre jelezték, hogy megvétózzák a referendum ötletét. Ekképp a kormányfő szabadon ígérgethetett – a koalíciós partnerre háríthatta volna a felelősséget a népszavazás meghiúsulásáért.

A választók azonban nehéz helyzetbe hozták a miniszterelnököt, a választási csodafegyver túl jól működött: a voksoláson többséget szerzett a Konzervatív Párt, így Cameron kénytelen volt meghirdetni a népszavazást, előtte pedig tárgyalóasztalhoz hívni az Európai Bizottságot.

Az európai vezetőkkel folytatott tárgyalások során Cameron két tűz közé került: európai vezetőként az uniós alapszerződések által meghúzott határokon belül kellett kialkudnia a lehető legnagyobb engedményeket. (Sikerült újabb kedvezményeket kiharcolnia, éppen a brexit [Britain + exit] veszélyének belengetése hozta őt kedvezőbb alkupozícióba.) Ugyanakkor semmilyen új mentesség kiharcolása nem lehetett már elegendő a Konzervatív Párt euroszkeptikus szárnyának megnyerésére: ők magasabbra tették a mércét, a függetlenedést tűzték ki célul.
A Konzervatív Párt 330 tagú alsóházi frakciójában 131 képviselő, a párt vidéki szervezeteiben a vezetők egy része deklaráltan kilépéspárti, és a párt szavazóinak közel kétharmada is EU-ellenes a felmérések szerint. David Cameron tehát csapdába került. Ha elveszíti a referendumot, bukott politikussá válik, míg ha meg is nyeri a népszavazást, akkor is nehéz helyzetbe kerül: a ciklust megosztott kormánypárttal és parlamenti frakcióval kell végigkormányoznia.

Az Egyesült Királyság tehát most kampánylázban ég, a közéletet uraló vita (menni vagy nem menni) a középkori hitviták hőfokán ég. És a hőfok nagyon is indokolt, hiszen a tét óriási. Az Európai Unióba eddig csak beléptek államok, onnan senki sem távozott. A kilépés – ahogy a csatlakozás is – jogszabályokban meghatározott módon mehet végbe, de egy-két éves, rengeteg jogi és gazdasági konfliktussal járó időszakot jelez előre. Nem lehet pontosan kiszámítani, ez mekkora rövid távú veszteséget vagy esetleges középtávú nyereséget hozna az Egyesült Királyság számára.

Ezenkívül az sem kiszámítható, hogy az esetleges „exit” dominóhatást indít-e el, vagyis hogy a brit példán felbuzdulva más tagállamok is referendummal akarják eldönteni uniós tagságuk kérdését. A valóság másik oldala persze az, hogy a „maradás” is kiválthat dominóhatást. A népszavazás ilyen eredménye esetén ugyanis automatikusan hatályba lép a kialkudott új brit–uniós viszonyrendszer, amellyel újfajta, legalizált kívülállás valósul meg az EU-n belül. És ez is vonzó lehet más tagországok számára: ők is elkezdhetnek mentességeket kérni. Vagyis: még ez a forgatókönyv is óriási átrendeződéseket okozhat az európai politikában.

És óriási változást az Egyesült Királyság államszerkezetében is. A skótok 2014-ben éppen népszavazáson döntöttek az Egyesült Királyságban maradás mellett – és éppen azért, hogy az EU tagjai maradhassanak. Ha az Egyesült Királyság kilépne, a skótok új referendumot rendeznének az Egyesült Királyságból való kiválásról és az EU-ba független országként történő belépésről. A walesi miniszterelnök is jelezte, hogy ha Anglia a kilépés mellett dönt, Wales pedig a maradás mellett, alkotmányos válság áll be, és az Egyesült Királyság jelenlegi állapotában már nem maradhat fenn tovább.

A brexitről szóló népszavazás tehát egyszerre európai ügy és mélyen brit belpolitikai kérdés. David Cameron 2015-ben részben azzal indokolta a népszavazási tervet, hogy az „európai kérdést” végre nyugvópontra kellene juttatni, és kivonni a brit belpolitikai viták köréből. Ez jogos igény volt. A kampány eseményeit nézve azonban erre egyre kevesebb az esély. A referendum (bármi is legyen a végeredménye) vélhetően nem megnyugvást hoz, inkább újabb politikai viharok okozója lesz.

A népszavazás előtt brit politikusokat, szakértőket kérdeztünk, pró és kontra.

DAMIAN GREEN (parlamenti képviselő, Konzervatív Párt)

John Major kormányfő tanácsadója, az első Cameron-kormányban rendőrségi és büntető igazságszolgáltatási államtitkár (2012–14), a brit alsóházban a Konzervatív Párt Cameronhoz hű, EU-párti képviselőinek egyik vezéralakja, a maradáskampányt irányító Britain Stronger in Europe nevű csoport egyik ügyvivője.

– Előzött a kilépéskampány. Mi az oka, hogy jobban ülnek az üzeneteik, mint az önökéi?
– Nem erről van szó, inkább arról, hogy a kilépés kampánya üres ígéretekkel dobálózik. Sőt vannak az érveik között hazugságok is. Meghamisítanak adatokat, például hogy mennyi pénzt fizetünk be az EU közös költségvetésébe. Aztán kedvesen közlik, hogy a kilépés után ezeket a pénzeket az egészségügy és a mezőgazdaság finanszírozására költik.

– Mi a maradáskampány három legfontosabb érve?
– Az első természetesen gazdasági vonatkozású. A brit gazdaság a belső piac haszonélvezője, csak uniós tagként férünk hozzá az európai piachoz, és hozzánk is EU-tagként érkeznek inkább befektetők. A második érv a fejlődés kérdése: a közös piac vérkeringésében van esély a nagyobb fejlődésre és a hatékonyabb munkahelyteremtésre. Fontos szempont még az Egyesült Királyság külpolitikai súlya, hiszen EU- és NATO-tagként nagyobb a tekintélyünk a nemzetközi porondon. És nem szabad elfelejteni, hogy a terrorizmus korában nagyon nagy jelentősége van a nemzetbiztonsági együttműködésnek, EU-tagként több adathoz férhetünk hozzá.

– A konzervatív képviselők egy kisebb részét nem érdekli az EU sorsa. Önt igen. Miért fontos az európai családban maradni?
– Mert az EU tud segíteni nekünk, ez a demokratikus államok közössége. A terrorizmus korában vagy Moszkva látványos terjeszkedése idején a nyugati intézményeket veszélyek fenyegetik. Ezért jobb bent lenni.

– David Cameron az év elején további uniós kedvezményeket alkudott ki az Egyesült Királyság számára. Ez miért nem volt elegendő a Konzervatív Párt belső ellenzékének?
– Mert nekik semmi sem lett volna elegendő. Ők a teljes függetlenséget tűzték ki célul. Az ügy nem azon múlott, hogy Cameron mit tudott kiharcolni az EU–brit viszonyrendszer újratárgyalásán.

– Sokak szerint Cameronnak le kell mondania, ha brexit lesz. De ha bent maradnak is, a kormányfő nehéz helyzetbe kerül…
– Még van három év a ciklusból. David Cameron maradni fog, hiszen ezt ígérte. És miután EU-tagok maradunk a népszavazást követően, a párt szépen újra egységesen sorakozik fel mögötte.

PAT GLASS (parlamenti képviselő, Brit Munkáspárt)

A munkáspárt Európa-ügyi árnyékminisztere, a párt népszavazási kampányának egyik vezető politikusa-aktivistája.

– EU-párti politikusként hogyan látja, miért ábrándult ki a britek többsége az EU-projektből?
– A demokrácia érzékelhető hiánya miatt. Aztán a személyek szabad mozgásának elvét kihasználva rengeteg uniós állampolgár telepedett le az Egyesült Királyságban, ami ugyan lökést adott a gazdaságnak, de nagy nyomás alá helyezte a szociális ellátórendszert. És ott van még egy tényező a kiábránduláshoz: az uniós bürokrácia.

– Hogyan látja maradás melletti kampányukat? Nem érzi úgy, hogy a kilépéspártiak optimistább jövőképet sugároznak?
– Nem, a kilépés kampánya az emberek zsigeri félelmeire épít, például a bevándorlástól való félelmekre. Ráadásul a kampányuk tele van pontatlan állításokkal. A maradás melletti kampány viszont jórészt a brit gazdasági eredményekre épít, és arra a figyelmeztetésre, hogy az EU-ból való kilépéssel ezt elveszíthetjük.

– Mit veszíthet még a kilépéssel az Egyesült Királyság?
– Ha kilépünk, kockáztatjuk jövőbeli gazdasági fejlődésünket, a biztonságunkat és a nemzetközi közösségben kiépített befolyásunkat.

– A brexit esetleg az EU végének a kezdetét is jelentheti?
– Akár azt is.

– A munkáspárt meghatározó szerepet játszik a maradás melletti kampányban. A kilépés politikai válságot okozna önöknek?
– A munkáspárt az egyetlen olyan brit párt, amely egységesen az EU-ban maradás ügye mellett áll. Határozottan EU-pártiak vagyunk, míg más pártokban káosz van e kérdésben. Akármi lesz a referendum kimenetele, a munkáspárt profitálni fog belőle.

JOHN REDWOOD (parlamenti képviselő, Konzervatív Párt)

John Major kormányában a walesi ügyek minisztere, majd 1995-ben Major kihívója a Konzervatív Párt elnöki tisztségéért. Az alsóházban a konzervatívok euroszkeptikus szárnyának meghatározó arca, a brexitkampány résztvevője.
– A kilépés kampányának optimistább a jövőképe?
– Igen, persze. Nagy-Britannia demokratikus, fejlődő állam lesz, ha kilép az EU-ból. Az unió számára eddig kötelezően befizetett hozzájárulásokat végre saját céljainkra költhetjük el, és jelentős munkahelyteremtési program kezdődhet. A külkereskedelmet is a saját kezünkbe vehetjük. Ezenkívül a brit gazdaság megszabadul az uniós túlszabályozás béklyójából, ami szintén felpörgeti a növekedést. Az uniós befizetéseink a brit GDP jelentős részét tették ki, nettó befizetők voltunk, többet adtunk az EU-nak, mint amennyit profitáltunk belőle.

– David Cameron új kedvezményeket alkudott ki az Egyesült Királyság számára. Ez miért nem volt elegendő az euroszkeptikusoknak?
– A kialkudott egyezség nem volt elegendő. Az Egyesült Királyságnak demokratikusnak és függetlennek kell lennie, ez csak az EU-n kívül tud megvalósulni. Az újabb és újabb előírások, az uniós bíróságok ítéletei, a folyamatos jogkör-koncentráció nehéz helyzetbe hozott bennünket.

– Amikor ön a kilépés mellett szavaz, nem érzi majd úgy, hogy ezzel az EU-projekt koporsójába ver egy szöget?
– Biztosan nem, mert én sohasem szavaztam az uniós csatlakozásra. Belépésünkkor egyébként nem volt szó arról, hogy egyre szorosabb lesz az integráció, fokozatosan elveszik tőlünk a nemzeti jogköröket. Azért indokolt ez a népszavazás, mert nem vagyunk sem az euró-, sem a schengeni övezet tagjai, bajunk van a befizetésekkel, a központosított jogkörökkel, nem értünk egyet a közös külpolitikával és a közös európai hadsereg tervével sem. Az EU is jobban jár, ha kilépünk, mert az uniós döntéshozatalban végre véget érnek a folyamatos brit jogkörviták.

– Ön szerint ha brexit lesz, Cameronnak le kell mondania. De akkor is nehéz lesz a kormányfő helyzete, ha az EU-pártiak győznek, hiszen megosztott Konzervatív Párttal kell kormányoznia?
– Ha az Egyesült Királyság kilép az EU-ból, Cameron le fog mondani a miniszterelnöki posztról. Ha maradunk EU-tagok, a Konzervatív Pártnak kell döntést hoznia, milyen vezetőt akar magának.

MARK LITTLEWOOD (vezérigazgató, Institute of Economic Affairs)

A liberális demokraták sajtóosztályának vezetője és a párt szóvivője (2004–07), 2009-től a szabadpiaci gondolatot promotáló társaság, a Gazdasági Kapcsolatok Intézetének (IEA) munkatársa, majd vezérigazgatója.
– Ön korábban európai föderalista volt, mára azonban kilépéspárti lett. Miért változott meg a gondolkodásmódja?
– Diákkoromban abban reménykedtem, hogy az EU a szabadkereskedelem legfontosabb bázisa lesz, amely lebontja belső akadályait, észszerű szabályozást alakít ki, és ezzel páratlan befektetőbarát gazdasági térséggé válik. Ehelyett az EU túlszabályozott szuperállammá lett. Az eurókrízis, a migránsválság, az olajárválság élesen megmutatta, hogy ez a vízfejű intézményrendszer nem tudja hatékonyan kezelni problémáit.

– A maradáspártiak szerint a kilépéssel óriási gazdasági problémák jelentkeznek. Ön is tart ettől?
– Nem. Nem egyértelmű ugyanis, milyen gazdasági folyamatok indulnak el ezzel, az viszont biztos, hogy a függetlenség visszaszerzése után kormányunk felelős és jó gazdasági döntéseket tud hozni saját magunk számára. Jobbakat, mint egy távoli és hozzá nem értő uniós központ.

– De mi lesz a font árfolyamával, a vámokkal és az új befektetésekkel?
– Nem hiszem, hogy a befektetői kedv drasztikusan megváltozna a kilépéssel. Néhány hónapig bizonytalanság lenne, de utána visszaállna a bizalom, s egy új, vállalkozóbarát jogszabályi környezet megteremtése után az Egyesült Királyság újra vonzó piac lenne. Kereskedelmi tárgyalásokat kell kezdeményeznünk, és az új megállapodások alapján sokkal hatékonyabb globális brit kereskedelem indulhat meg!

– A kilépésnél szempont a szolidaritás a többi európai nemzettel?
– Nekünk az európai emberekkel kell szolidaritást vállalnunk, nem az európai politikai intézményrendszerrel. Azok a kozmopolita, doktriner értékek, amelyeket például Juncker vall, egyszerűen nem életszerűek. A jelenlegi uniós intézmények alkalmatlanok az EU működtetésére. Nekünk, briteknek pedig nem szükséges lépten-nyomon bizonyítanunk nemzetközi elkötelezettségünket.