Brexit: brit politikusokat kérdeztünk

Négy brit politikus, két ellentétes vélemény. Kilépjen-e az Egyesült Királyság az EU-ból?

Ezenkívül az sem kiszámítható, hogy az esetleges „exit” dominóhatást indít-e el, vagyis hogy a brit példán felbuzdulva más tagállamok is referendummal akarják eldönteni uniós tagságuk kérdését. A valóság másik oldala persze az, hogy a „maradás” is kiválthat dominóhatást. A népszavazás ilyen eredménye esetén ugyanis automatikusan hatályba lép a kialkudott új brit–uniós viszonyrendszer, amellyel újfajta, legalizált kívülállás valósul meg az EU-n belül. És ez is vonzó lehet más tagországok számára: ők is elkezdhetnek mentességeket kérni. Vagyis: még ez a forgatókönyv is óriási átrendeződéseket okozhat az európai politikában.

És óriási változást az Egyesült Királyság államszerkezetében is. A skótok 2014-ben éppen népszavazáson döntöttek az Egyesült Királyságban maradás mellett – és éppen azért, hogy az EU tagjai maradhassanak. Ha az Egyesült Királyság kilépne, a skótok új referendumot rendeznének az Egyesült Királyságból való kiválásról és az EU-ba független országként történő belépésről. A walesi miniszterelnök is jelezte, hogy ha Anglia a kilépés mellett dönt, Wales pedig a maradás mellett, alkotmányos válság áll be, és az Egyesült Királyság jelenlegi állapotában már nem maradhat fenn tovább.

A brexitről szóló népszavazás tehát egyszerre európai ügy és mélyen brit belpolitikai kérdés. David Cameron 2015-ben részben azzal indokolta a népszavazási tervet, hogy az „európai kérdést” végre nyugvópontra kellene juttatni, és kivonni a brit belpolitikai viták köréből. Ez jogos igény volt. A kampány eseményeit nézve azonban erre egyre kevesebb az esély. A referendum (bármi is legyen a végeredménye) vélhetően nem megnyugvást hoz, inkább újabb politikai viharok okozója lesz.

A népszavazás előtt brit politikusokat, szakértőket kérdeztünk, pró és kontra.

DAMIAN GREEN (parlamenti képviselő, Konzervatív Párt)

John Major kormányfő tanácsadója, az első Cameron-kormányban rendőrségi és büntető igazságszolgáltatási államtitkár (2012–14), a brit alsóházban a Konzervatív Párt Cameronhoz hű, EU-párti képviselőinek egyik vezéralakja, a maradáskampányt irányító Britain Stronger in Europe nevű csoport egyik ügyvivője.

– Előzött a kilépéskampány. Mi az oka, hogy jobban ülnek az üzeneteik, mint az önökéi?
– Nem erről van szó, inkább arról, hogy a kilépés kampánya üres ígéretekkel dobálózik. Sőt vannak az érveik között hazugságok is. Meghamisítanak adatokat, például hogy mennyi pénzt fizetünk be az EU közös költségvetésébe. Aztán kedvesen közlik, hogy a kilépés után ezeket a pénzeket az egészségügy és a mezőgazdaság finanszírozására költik.

– Mi a maradáskampány három legfontosabb érve?
– Az első természetesen gazdasági vonatkozású. A brit gazdaság a belső piac haszonélvezője, csak uniós tagként férünk hozzá az európai piachoz, és hozzánk is EU-tagként érkeznek inkább befektetők. A második érv a fejlődés kérdése: a közös piac vérkeringésében van esély a nagyobb fejlődésre és a hatékonyabb munkahelyteremtésre. Fontos szempont még az Egyesült Királyság külpolitikai súlya, hiszen EU- és NATO-tagként nagyobb a tekintélyünk a nemzetközi porondon. És nem szabad elfelejteni, hogy a terrorizmus korában nagyon nagy jelentősége van a nemzetbiztonsági együttműködésnek, EU-tagként több adathoz férhetünk hozzá.

– A konzervatív képviselők egy kisebb részét nem érdekli az EU sorsa. Önt igen. Miért fontos az európai családban maradni?
– Mert az EU tud segíteni nekünk, ez a demokratikus államok közössége. A terrorizmus korában vagy Moszkva látványos terjeszkedése idején a nyugati intézményeket veszélyek fenyegetik. Ezért jobb bent lenni.

– David Cameron az év elején további uniós kedvezményeket alkudott ki az Egyesült Királyság számára. Ez miért nem volt elegendő a Konzervatív Párt belső ellenzékének?
– Mert nekik semmi sem lett volna elegendő. Ők a teljes függetlenséget tűzték ki célul. Az ügy nem azon múlott, hogy Cameron mit tudott kiharcolni az EU–brit viszonyrendszer újratárgyalásán.

– Sokak szerint Cameronnak le kell mondania, ha brexit lesz. De ha bent maradnak is, a kormányfő nehéz helyzetbe kerül…
– Még van három év a ciklusból. David Cameron maradni fog, hiszen ezt ígérte. És miután EU-tagok maradunk a népszavazást követően, a párt szépen újra egységesen sorakozik fel mögötte.

PAT GLASS (parlamenti képviselő, Brit Munkáspárt)

A munkáspárt Európa-ügyi árnyékminisztere, a párt népszavazási kampányának egyik vezető politikusa-aktivistája.

– EU-párti politikusként hogyan látja, miért ábrándult ki a britek többsége az EU-projektből?
– A demokrácia érzékelhető hiánya miatt. Aztán a személyek szabad mozgásának elvét kihasználva rengeteg uniós állampolgár telepedett le az Egyesült Királyságban, ami ugyan lökést adott a gazdaságnak, de nagy nyomás alá helyezte a szociális ellátórendszert. És ott van még egy tényező a kiábránduláshoz: az uniós bürokrácia.

– Hogyan látja maradás melletti kampányukat? Nem érzi úgy, hogy a kilépéspártiak optimistább jövőképet sugároznak?
– Nem, a kilépés kampánya az emberek zsigeri félelmeire épít, például a bevándorlástól való félelmekre. Ráadásul a kampányuk tele van pontatlan állításokkal. A maradás melletti kampány viszont jórészt a brit gazdasági eredményekre épít, és arra a figyelmeztetésre, hogy az EU-ból való kilépéssel ezt elveszíthetjük.

– Mit veszíthet még a kilépéssel az Egyesült Királyság?
– Ha kilépünk, kockáztatjuk jövőbeli gazdasági fejlődésünket, a biztonságunkat és a nemzetközi közösségben kiépített befolyásunkat.

– A brexit esetleg az EU végének a kezdetét is jelentheti?
– Akár azt is.

– A munkáspárt meghatározó szerepet játszik a maradás melletti kampányban. A kilépés politikai válságot okozna önöknek?
– A munkáspárt az egyetlen olyan brit párt, amely egységesen az EU-ban maradás ügye mellett áll. Határozottan EU-pártiak vagyunk, míg más pártokban káosz van e kérdésben. Akármi lesz a referendum kimenetele, a munkáspárt profitálni fog belőle.

JOHN REDWOOD (parlamenti képviselő, Konzervatív Párt)

John Major kormányában a walesi ügyek minisztere, majd 1995-ben Major kihívója a Konzervatív Párt elnöki tisztségéért. Az alsóházban a konzervatívok euroszkeptikus szárnyának meghatározó arca, a brexitkampány résztvevője.
– A kilépés kampányának optimistább a jövőképe?
– Igen, persze. Nagy-Britannia demokratikus, fejlődő állam lesz, ha kilép az EU-ból. Az unió számára eddig kötelezően befizetett hozzájárulásokat végre saját céljainkra költhetjük el, és jelentős munkahelyteremtési program kezdődhet. A külkereskedelmet is a saját kezünkbe vehetjük. Ezenkívül a brit gazdaság megszabadul az uniós túlszabályozás béklyójából, ami szintén felpörgeti a növekedést. Az uniós befizetéseink a brit GDP jelentős részét tették ki, nettó befizetők voltunk, többet adtunk az EU-nak, mint amennyit profitáltunk belőle.

– David Cameron új kedvezményeket alkudott ki az Egyesült Királyság számára. Ez miért nem volt elegendő az euroszkeptikusoknak?
– A kialkudott egyezség nem volt elegendő. Az Egyesült Királyságnak demokratikusnak és függetlennek kell lennie, ez csak az EU-n kívül tud megvalósulni. Az újabb és újabb előírások, az uniós bíróságok ítéletei, a folyamatos jogkör-koncentráció nehéz helyzetbe hozott bennünket.

– Amikor ön a kilépés mellett szavaz, nem érzi majd úgy, hogy ezzel az EU-projekt koporsójába ver egy szöget?
– Biztosan nem, mert én sohasem szavaztam az uniós csatlakozásra. Belépésünkkor egyébként nem volt szó arról, hogy egyre szorosabb lesz az integráció, fokozatosan elveszik tőlünk a nemzeti jogköröket. Azért indokolt ez a népszavazás, mert nem vagyunk sem az euró-, sem a schengeni övezet tagjai, bajunk van a befizetésekkel, a központosított jogkörökkel, nem értünk egyet a közös külpolitikával és a közös európai hadsereg tervével sem. Az EU is jobban jár, ha kilépünk, mert az uniós döntéshozatalban végre véget érnek a folyamatos brit jogkörviták.

– Ön szerint ha brexit lesz, Cameronnak le kell mondania. De akkor is nehéz lesz a kormányfő helyzete, ha az EU-pártiak győznek, hiszen megosztott Konzervatív Párttal kell kormányoznia?
– Ha az Egyesült Királyság kilép az EU-ból, Cameron le fog mondani a miniszterelnöki posztról. Ha maradunk EU-tagok, a Konzervatív Pártnak kell döntést hoznia, milyen vezetőt akar magának.

MARK LITTLEWOOD (vezérigazgató, Institute of Economic Affairs)

A liberális demokraták sajtóosztályának vezetője és a párt szóvivője (2004–07), 2009-től a szabadpiaci gondolatot promotáló társaság, a Gazdasági Kapcsolatok Intézetének (IEA) munkatársa, majd vezérigazgatója.
– Ön korábban európai föderalista volt, mára azonban kilépéspárti lett. Miért változott meg a gondolkodásmódja?
– Diákkoromban abban reménykedtem, hogy az EU a szabadkereskedelem legfontosabb bázisa lesz, amely lebontja belső akadályait, észszerű szabályozást alakít ki, és ezzel páratlan befektetőbarát gazdasági térséggé válik. Ehelyett az EU túlszabályozott szuperállammá lett. Az eurókrízis, a migránsválság, az olajárválság élesen megmutatta, hogy ez a vízfejű intézményrendszer nem tudja hatékonyan kezelni problémáit.

– A maradáspártiak szerint a kilépéssel óriási gazdasági problémák jelentkeznek. Ön is tart ettől?
– Nem. Nem egyértelmű ugyanis, milyen gazdasági folyamatok indulnak el ezzel, az viszont biztos, hogy a függetlenség visszaszerzése után kormányunk felelős és jó gazdasági döntéseket tud hozni saját magunk számára. Jobbakat, mint egy távoli és hozzá nem értő uniós központ.

– De mi lesz a font árfolyamával, a vámokkal és az új befektetésekkel?
– Nem hiszem, hogy a befektetői kedv drasztikusan megváltozna a kilépéssel. Néhány hónapig bizonytalanság lenne, de utána visszaállna a bizalom, s egy új, vállalkozóbarát jogszabályi környezet megteremtése után az Egyesült Királyság újra vonzó piac lenne. Kereskedelmi tárgyalásokat kell kezdeményeznünk, és az új megállapodások alapján sokkal hatékonyabb globális brit kereskedelem indulhat meg!

– A kilépésnél szempont a szolidaritás a többi európai nemzettel?
– Nekünk az európai emberekkel kell szolidaritást vállalnunk, nem az európai politikai intézményrendszerrel. Azok a kozmopolita, doktriner értékek, amelyeket például Juncker vall, egyszerűen nem életszerűek. A jelenlegi uniós intézmények alkalmatlanok az EU működtetésére. Nekünk, briteknek pedig nem szükséges lépten-nyomon bizonyítanunk nemzetközi elkötelezettségünket.