– Balázska a focival kelt és feküdt – emlékszik édesanyja.
Középiskolásként labdarúgó tagozatos lett, Létavértesen focizott, tizenhét éves korában került Debrecenbe, az NB I-es DVSC-hez. Lisztes Krisztián volt a példaképe, de nem volt képekkel kiposzterezve a nyírlugosi szobája.
A közös tanulásról így vall Kósa Ildikó:
– Balázska jó tanuló volt. Soha nem kérdeztem ki a tananyagot. Ha hazajött, még egy ideig töltődött, azaz a közeli focipályán pattogtatott, vagy bekéredzkedett a nagyokhoz. Addig kiemeltem neki a szöveges anyagokból a lényeget, s azt vettük át egyszer-kétszer. Könnyen memorizált, a lecke végére pedig elaludt. Ez volt az én esti mesém történelemből, biológiából, földrajzból. Szerette az irodalmat, a történelmet, az angolt, de a matekot szívesen száműzte volna az életéből.
Ami viszont a sportot illeti, nem volt olyan torna, amelyikről Balázs úgy jött volna haza, hogy nem ő lett a legjobb mezőnyjátékos vagy a gólkirály. Debreceni sportkollégista korában mindennap beszélt az édesanyjával telefonon, hét végén pedig mindig hazabuszozott Nyírlugosra. Amikor indult vissza Debrecenbe, egyik zsákjában kimosott, -vasalt sportfelszerelések voltak, a másikban pedig elemózsia. A „töltött káposztás korszak” a Lokinál (DVSC) kezdődött: édesanyja és Dzsudzsák Balázs nyolcvanegy éves nagymamája (ő az unokáját Balcsikának becézi) azóta számtalanszor elkészítette a szabolcsi típusú, apró méretű, édeskés, paradicsommal leöntött töltött káposztát. A magyar válogatott is mindig kap belőle egy adagot. A csapatkapitány ezzel ösztönzi őket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!