Dzs, mint Dzsudzsák

Nyírlugostól az évi egymilliárdos szerződésig. „Balázska a focival kelt és feküdt.”

Augusztus utolsó napjaiban a pedagógusok már az iskolában készülnek a szeptemberi tanításra – így tesz Nyírlugoson, az általános iskola egyik emeleti osztálytermében Kósa Ildikó, Dzsudzsák Balázs édesanyja is. Ezer látnivaló, hasznos, okos táblácskák sora a falon az alsó tagozatosok termében. Egy fiúcskát ábrázoló rajzon a fej, nyak, törzs, végtagok feliratok a megfelelő helyeken, ugyanúgy a lombkorona, virág, törzs, gyökérzet is látható egy másik, fát ábrázoló alkotáson. Itt vannak a tömegmértékegységek és egy versecske: „Zeng, zsong a táj! [ ] / Viola-kedvünk, szöcske-lábunk, / röpül a cinege, dalol a száj!”

Az ábécé betűi sem maradhatnak el: a, á, b, c, cs, d, dz, dzs És itt álljunk meg egy szóra! Ugyanis Kósa Ildikó osztályaiban a dzs betű tanulásakor nem a dzsem, hanem a városka és a nemzet büszkeségeként Dzsudzsák a megfelelő tanulandó szó. Viszont amikor a focilázban minden második gyermek a magyar válogatott mezében, sőt Dzsudzsák-pólóban feszít a padban, nos, az egyáltalán nem ok a jobb osztályzatra

– Tősgyökeres nyírlugosiak vagyunk. Édesanyám vonalán az egész Csillám család pedagógusokból állt. Édesanyám, nagyapám is tanított, sőt anyai dédnagyapám kántortanító volt a településen. És a nővérem, sőt a lányom, Natália is pedagógus lett. Itt szakadt meg a vonal Balázskánál – mondja nevetve Kósa Ildikó, aki harmincnégy éve tanít az intézményben.

Hozzáteszi: ne vegyem zokon, de ő mindvégig Balázskáról fog beszélni. Hivatalos helyen, amikor figyelnie kell arra, hogy ne legyen humor tárgya, rettenetes erőfeszítés számára, hogy Balázsként említse gyermekét. Ilyenkor mintha megtagadná.

Nyírlugos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található városka, 2700 lakossal. A szomszéd város a nyolcezer lakosú Nyíradony, amely már Hajdú-Bihar megyéhez tartozik. A volt rendszerben leginkább a konzervgyárak adtak munkalehetőséget az itt élőknek. Kósa Ildikó a rendszerváltásig orosz nyelvet is tanított, viccből a mai napig szoktak oroszul osztálylétszámot jelenteni neki a középkorú tanártársak. Nyírlugoson a mostani iskolaépület tizenegy éve épült. Elődje kisebb volt, szolgálati lakással, amelyben Dzsudzsákék laktak. Balázs ovisként kéredzkedett be az iskolai focira, az alsósok „olasz foci” foglalkozására. (A Debrecenben azóta is létező, olasz szisztéma szerint működő focisuli helyi tagozatába.) Hatévesen, óvodai nagycsoportosként már igazolt iskolai játékos volt, az általános iskola negyedik osztályától pedig Nyíradonyban focizott.

– Balázska a focival kelt és feküdt – emlékszik édesanyja.

Középiskolásként labdarúgó tagozatos lett, Létavértesen focizott, tizenhét éves korában került Debrecenbe, az NB I-es DVSC-hez. Lisztes Krisztián volt a példaképe, de nem volt képekkel kiposzterezve a nyírlugosi szobája.

A közös tanulásról így vall Kósa Ildikó:

– Balázska jó tanuló volt. Soha nem kérdeztem ki a tananyagot. Ha hazajött, még egy ideig töltődött, azaz a közeli focipályán pattogtatott, vagy bekéredzkedett a nagyokhoz. Addig kiemeltem neki a szöveges anyagokból a lényeget, s azt vettük át egyszer-kétszer. Könnyen memorizált, a lecke végére pedig elaludt. Ez volt az én esti mesém történelemből, biológiából, földrajzból. Szerette az irodalmat, a történelmet, az angolt, de a matekot szívesen száműzte volna az életéből.

Ami viszont a sportot illeti, nem volt olyan torna, amelyikről Balázs úgy jött volna haza, hogy nem ő lett a legjobb mezőnyjátékos vagy a gólkirály. Debreceni sportkollégista korában mindennap beszélt az édesanyjával telefonon, hét végén pedig mindig hazabuszozott Nyírlugosra. Amikor indult vissza Debrecenbe, egyik zsákjában kimosott, -vasalt sportfelszerelések voltak, a másikban pedig elemózsia. A „töltött káposztás korszak” a Lokinál (DVSC) kezdődött: édesanyja és Dzsudzsák Balázs nyolcvanegy éves nagymamája (ő az unokáját Balcsikának becézi) azóta számtalanszor elkészítette a szabolcsi típusú, apró méretű, édeskés, paradicsommal leöntött töltött káposztát. A magyar válogatott is mindig kap belőle egy adagot. A csapatkapitány ezzel ösztönzi őket.

Kósa Ildikó családi házban él. Udvarán korábban málnaültetvény volt, de annak művelése fárasztó, ezért négy éve a tövek helyére elültetett inkább három sorban negyvenkét diófát. Lassan termőre fordul mind. Kósa Ildikó a városkában biciklivel közlekedik. Gyakran megkapja, hogy fia igazán vehetne neki egy autót; nem értik, hogy ő úgy gondolja, a bolt, iskola, anyuka, otthon, posta által határolt „körletének” a bejárásához a kerékpár a legmegfelelőbb eszköz. Most Csepellel jár, korábban viszont, igazodva a kátyús útviszonyokhoz, márkás Gepidája volt.

Kósa Ildikónak mobiltelefonja sincs, mert jobban szereti a lapozható, hagyományos dolgokat. Most egy másodikos osztállyal kezdi a tanévet. A gyermekek egy részének otthon már nem mondanak mesét, ezért olvasásra buzdítja őket, sőt időnként megvásároltat egy-egy könyvet – most éppen a Hetvenhét magyar népmesét – az olvasókönyv mellé.

Felsőbb osztályban a magyarórákon a példakép fogalma is előkerül, s amikor szülőföldjük híres embereiről kell beszélni, Kosutány Tamás agrárkémikus, mezőgazdasági szakíró neve mellett előjön „Balázskáé” is. Egy focistánál népszerűbb pedig nem lehet senki sem Kósa Ildikó elsősei a tanév végén magyar mezben jártak iskolába. Persze Dzsudzsák Balázs példakép volt már öt évvel ezelőtt is, úgyhogy mintájára nagyon sokan kezdtek el focizni. Kósa Ildikó előző, 31 fős osztályában, amelyet négy évig tanított, tizenöt fiú volt. Szinte mindegyikük fociórákra járt, s közülük hatan most is futballoznak igazolt ifjúsági játékosként. Nyáron napközis tábort vezetett, majd a szurkolói járattal ment az Európa-bajnokság franciaországi mérkőzéseire, de még a meccsek napján vissza is jött Magyarországra.

– A Dzsudzsák-mezes, zászlóval, dudával felszerelt tíz őrült rajongó elég feltűnő jelenség volt – mondja erről.

Mivel nem olvas az interneten, a fiáról szóló sok írás elkerüli a figyelmét. Szerencsére. Ezekből ugyanis kitűnne, hogy a tízmillió labdarúgáshoz értő magyar közül sok úgy érzi, joga van szidni, becsmérelni a csapatkapitányt. De legfőképpen irigykedni rá. Mert az interneten fenn van, hogy a hetvenmilliót érő, használt Lamborghini Aventadort fia összetörte az M3-as autópályán, terepjárója pedig Porsche. Hublot, Audemars Piquet, Rolex és Richard Mille karórája 5–15 millió forintba, Gucci cipője pedig 120 ezerbe került.

– Idefelé hallottam a rádióban, hogy Dzsudzsák Balázs vagyona hárommilliárd forint! – kockáztatom meg a bulvárrádió hírének felidézését.

– Biztosan keveset mondtak! Dehogy három! Öt! Vagy hét! Amennyit akarnak. Mi ugyanúgy élünk, mint harminc évvel ezelőtt. Azt az értékrendet adtuk neki is, amelyik engem jellemez, s azt ő meg is tartotta. Nagyon is természetesnek tartom, hogy szereti a jó autókat és a szép órákat. Ki ne szeretné, hogy legyen luxusautója! Ő viszont mindenért kőkeményen megdolgozik. Aki ezt irigyli, az figyelje meg egy napját, amelyet gyakorlatilag hatéves korától ismétel nagy lemondással, és csinálja utána. Senkinek egy lyukas kétfilléresébe nem került a Balázska sikere. Hogy ennyit kap érte, annak mi nagyon örülünk, és másnak is tiszta szívből ugyanezt kívánjuk. Balázska pedig nem spórolós, mert a spórolós én vagyok. Látom az óráit is. Meg is dicsértem legutóbb, hogy szuper az az óra. Én is kaptam tőle, de a márkáját sem ismerem. Sőt, mint látja, most nem is hordom. Az útviszonyokhoz igazodva ide a terepjárójával jön. Sok 7-es van a rendszámában. A kedvenc számunk a 7, így a Dinamóban is 7-es volt a meze száma. Most az Al-Vahdában 22-es lett, de azt a számot is szerencsésnek tartjuk.

– Fia az Al-Vahdához szegődve nemrég arról beszélt, hogy hibázott, amikor Oroszországba igazolt. És sokan csalódottak, mivel a törököktől való kivásárlást sem európai topcsapat tette meg, így egy arab klubé lett a legpiacképesebb magyar futballista.

– Nagyon féltettem. Arra kértem a Jóistent, hogy Törökországból kerüljön el bárhová. Nagy szerencsénk, hogy onnét eligazolt. Akárhová megy, a világatlasszal kezdem. A mostani klub székhelye a fővárosban, Abu-Dzabiban van. A lányom okostelefonja úgy van beállítva, hogy az ottani időt is mutatja Már küldött telefonos fényképeket az edzőterméről, a lakásáról, és mindennap beszélünk. Ami az átigazolási ügyét illeti, minden döntésben ott a rizikó. Decemberben lesz harmincéves, még van jó néhány éve a sportkarrierjére. Balázska 17 éves volt, amikor játékostársa, a Ferenci Pistuka menedzserei eljöttek hozzánk, mert kellett a szülői hozzájárulás az ő menedzselési szerződéséhez. Józsi és a horvát Csárli úr, mert én így hívom őket, azóta nemcsak a menedzserei, hanem a barátai is. Biztosan átgondolták a dolgot. Tudom, hogy sokan nem értik ezt. De én szövegértésből nem vállalok fejlesztést, sem felzárkóztatást.

Dzsudzsák Balázs mostanában évente négy-öt alkalommal látogat haza, s ami biztos, hogy karácsonykor az éjszakát is Nyírlugoson tölti. Mindig zúzapörkölttel, paprikás csirkével, palacsintával, derelyével várják. És a borsólevest is nagyon szereti. Olyannyira, hogy Kósa Ildikó elárulta, bár karácsonykor mást illene fogyasztani, náluk az is előfordult már, hogy az ünnepi étel zúzapörkölt volt. És bár Dzsudzsák Balázs egy életmódmagazinnak azt nyilatkozta, hogy reggelire müzlit eszik, elárulja: Nyírlugoson a bundás kenyeret kedveli szalámival, zöldséggel és akár szalonnadarabkákkal megspékelve. És persze teával, mert a tea minden évszakban fontos neki.

– Eindhovenbe küldtünk pakkot is. Tudtuk, ha kedden négyig feladjuk a debreceni nagypostán a derelyét és a káposztát, az csütörtökre ott lesz.

Az iskolaigazgató kezdeményezésére Dzsudzsák Balázsnak dicsőségfala van Nyírlugoson. Az avatásra többedmagával jött, s a műfüves pálya átadásán is a magyar válogatott játszott. Keveset ír a média arról, hogy Dzsudzsák Balázs mennyit jótékonykodik a Heim Pál Kórház és a debreceni gyerekklinika javára. De azt, hogy milyen adakozásra buzdító levelek jönnek az Eb után „kizárólag Dzsudzsák Balázs kezébe” címzéssel, még kitalálni is lehetetlenség Az édesanya szűri a leveleket, egy részét meg sem említi a fiának. Ám minden jogos, méltányolható kérést megfontolnak. Amikor idehaza van a felkészülés, és mérkőzést játszik a magyar válogatott, Kósa Ildikó mint afféle nagykövet útra kel, és a fiával képeket, mezeket, pólókat, labdákat dedikáltat. Kihúz egy tucat fehér pólót az egyik iskolapadból. Aki nem tud hivatalos mezt, szurkolói pólót vásárolni, annak ilyet küld. Épp postázásra vár a hat darab, szívtájékon dedikált hófehér pamutpóló – egy debreceni úszómester kérésére a tanítványainak.

Arról, hogy mibe fektessen be, hol vegyen ingatlant, és mikor nyisson fociiskolát a saját nevével, Dzsudzsák Balázs kikéri édesanyja véleményét, de ezen a téren az anya türelemre inti. Ráér mindezzel akkor foglalkozni, amikor visszavonul, s hazaköltözik Magyarországra.

– Mit vesz a fiának karácsonyra, aki ráadásul december 23-án lesz harmincéves?

– Finom étkek lesznek az asztalon, és már kinéztem egy nemzetközi sportkönyvet, amelynek a hátlapján Király, Gera és a fiam látható. És örül a zokninak, bokszernek, térdgatyónak is. Szereti a mézet, a mackós formájút, az nem cseppen vissza.