– Hogy emlékszik vissza az őszödi frakcióülésre?
– Egy választási győzelem után, de nem sokkal egy következő, a helyhatósági választás előtt voltunk. Akkor még a választási törvény nem zárta ki a polgármesterek indulását, így teljesen logikus módon az ülés nagy része azzal telt, hogy a városvezetőink nagy része elmondta, ki, milyen „kakukkos órát” szeretne a városa vagy faluja főterén még felállítani, hogy megnyerje azt is. Mondom, ez logikus igény, mindegyik párt megcsinálta, amikor esélye volt rá. Gyurcsány Ferenc szerintem ezen gőzölt be, és ezért mondta el ezt az indulatos beszédet. És ezért nem is háborodott fel senki azon, amit mondott, amit most sokan számon kérnek rajtunk. Mert le kellett torkollnia a polgármestereket, hogy nehogy azt higgyék, annyira jól áll az ország.
– Pedig azt mondták.
– Igen, azt mondtuk a választások előtt, hogy gazdaságilag nagyon jól állunk. Hogy mindenkinek minden álmát teljesíteni lehet, és az önkormányzati választásokra teleszórjuk az országot csoda dolgokkal. Gyurcsány Ferenc ennek akart ellenállni, a szokásos indulatával.
– Miért, máskor is beszélt már így?
– Máskor is volt, amikor úgy érezte, hogy nagyon meg akar győzni minket valamiről. De ilyen kifejezéseket nem használt. De szerette egy picit túlpörgetni a dolgokat, egy picit többet mondani, egy picit drámaibbnak lefesteni a dolgokat. Például a 2008-as szociális népszavazásnál, amikor azt javasoltam, vonjuk vissza azokat a dolgokat (tandíj, vizitdíj, kórházi napidíj), amikről az emberek véleményt mondhattak. Akkor berohant a frakcióhoz, és indulatosan győzködött minket. Pedig, ha akkor ezeket visszavonjuk, nem veszítünk olyan katasztrofális mértékben 2010-ben szerintem. Az már 2006-ban nyilvánvaló volt, hogy elbuktuk 2010-et, de, hogy mennyire, még nyitott kérdés volt.
– 2008-ban miket mondott?
– Nem káromkodott, csak olyasmiket, hogy ha visszavonjuk ezeket a törvényeket, akkor a földig alázzuk magunkat, és milyen az a párt, és milyen az a kormány, amelyik meghátrál, és nem megy előre következetesen. És végül mi lett? A népszavazás után meghátráltunk, és visszavontuk a törvényeket. Zseniális módon így összegyűjtöttünk 3,2 millió szavazót a Fidesznek. Meggyőződésem, hogy a Fidesz ebből él azóta is – megmaradt neki még 1,8 millió.
– Egyértelmű volt az ön számára akkor, hogy bukják a 2008-as referendumot?
– Igen. Annak, aki nem szolgálati autóval járt, hanem vonattal, mint én Békéscsaba és Budapest között, majdnem minden nap, teljesen egyértelmű volt a hangulat, hogy az emberek ezeket elutasítják. Ezért mondtam, hogy vonjuk vissza, de a pártvezetés tiltakozott, hogy ilyen nincs. Pedig milyen kára származott a Fidesznek a vasárnapi boltzár visszavonásából? Semmilyen. Öt perc alatt elfelejtették az emberek. Akkor is ez történt volna. Nem az a bajom, hogy a Fidesz nyert 2010-ben, mert ez törvényszerű volt. De az nem, hogy a mi aktív közreműködésünkkel csináljunk nekik kétharmados sikert.
– Térjünk vissza a beszédre. Mik voltak a reakciók?
– Mindenki próbálta megérteni a helyzetet. Hogy most akkor mi is van. És persze mindenki kalkulált, hogy ennek ellenére azért mégis mit tud elérni a kormánynál. Az MSZP-ben mindig volt egy hagyomány: voltak erős emberek, akik tudták, ki tudják járni, hogy nekik legyen „kakukkos órájuk”, a többiek meg próbálják megnyerni a választást anélkül, mert olyan azért mégsem lehet, hogy mindenkinek adjunk.
– Kik voltak ezek?
– Mindig ugyanaz. Budapest, Borsod, Szeged. Ezek a helyi szervezetek voltak a legerősebbek a párton belül. Más-más szempontból. Borsod megye, és Budapest azért, mert hagyományosan minden pártkongresszus előtt leültek, és minden fontos kérdést eldöntöttek egymás között, Szeged pedig azért, mert volt egy meghatározó polgármestere. És akkor még fontos volt Jász-Nagykun-Szolnok megye is, mert a pártvezetésben az átlagnál aktívabban vettek részt az onnan érkezők. De alapvetően a Miskolc–Budapest–Szeged „tengely” volt a perdöntő hatalomtechnikailag.
– Hogy került ki a beszéd ön szerint?
– Szerintem legkésőbb másnap már Gyurcsány Ferenc is rádöbbent, hogy milyen „fantasztikus” beszédet mondott. Amit valamilyen módon az istenadta népnek is jó lenne megismernie. Biztos vagyok benne, hogy ez volt a kiindulási alap.
– Tehát ön szerint az akkori kormányfő juttatta el a nyilvánossághoz? Gyurcsány Ferenc máig állítja, hogy néhány párton belüli ellenfele juttatta el akár a Fideszhez, akár a nyilvánossághoz.
– Én azt tudom, hogy Gyurcsány Ferenc környezetének tagjai mondták utólag, hogy ez egy „fantasztikus beszéd volt”. Nem Gyurcsány Ferenc rosszakarói. Gyurcsány Ferenc rosszakarói szivárogtatnak ki egy „fantasztikus beszédet”, hogy lejárassák ezzel a kormányfőt? Ennél azért nekem jobb véleményem van az MSZP akkori vezetőiről. Egy biztos: az óhaj megvolt Gyurcsány Ferencék részéről. Tudja mit? Legyen igaza Ferinek: tegyük fel, hogy a rosszakarói részéről is. De még így is kétoldalú a szándék, és mindkét oldalnak súlyos felelőssége van abban, hogy nem mérte fel a következményeket. Hogy nem az történik majd, amit szerettek volna, hanem, hogy megadtuk a lehetőséget – és ez a felelőssége annak, aki kihozta a beszédet, bárki is legyen –, hogy a kocsmák legmélyének indulata kijöjjön az utcára. És annak, aki ezt tette, másnap le kellett volna mondania, ahogy a beszéd nyilvánosságra került. Ez a mi felelősségünk, az akkori MSZP-é. És ezt ki kellett volna mondanunk legalább egyszer, mert meggyőződésem, hogy csak úgy lehet választást nyerni, ha tudjuk, mit rontottunk el, és be is ismerjük. Nem hazudhatjuk azt, hogy ez egy jó lépés volt. A 2009-es kongresszuson is kértem a pártot, hogy ne fussunk neki a választásnak anélkül, hogy ezt az őszödi történetet le nem zárjuk.
– Hogyan kellett volna lezárni?
– Úgy, hogy először is kimondjuk: súlyos hiba volt ezt a beszédet felvállalni. Kimondani, hogy bár lehetnek a beszédnek igazságtartalmai, egy ilyet egy kongresszuson, sportcsarnokban, nagy nyilvánosság előtt lehet csak elmondani. Persze úgy, hogy bírja a nyilvánosságot. Ha tényleg olyan jó beszéd, akkor miért is ne? A másik, hogy azok a szereplők, akik bármilyen módon kezelték ezt a hangfelvételt, soha nem indulnak MSZP-s színekben választáson. És szerettem volna még hozzákapcsolni, hogy megtisztítjuk a korrupciótól a pártot. Ezzel sokak szeretetét kivívtam a saját pártomban. Egy ízben mondtam is Lázár Jánosnak, aki akkor frakcióvezető volt, és Navracsics Tibornak, hogy arra figyeljenek: kevés diadalmasan ismételgetni, amit mondtam, hogy „gyűlölöm a korrupciót, mert ráment az MSZP”, mert, ha nem változtatnak, egyszer majd azt is mondhatják, hogy „gyűlölöm a korrupciót, mert ráment a Fidesz”. Egyikük sem hitt nekem. És csak azért nem ment rá eddig a Fidesz, mert a baloldal képtelen feldolgozni Őszödöt, a korrupciót, a 2008-as népszavazást. Pedig láthatná a Fidesz, hogy ez a korrupció hatása hosszú távon.
– Máig nyúlik tehát Őszöd árnyéka ön szerint?
– Meggyőződésem, hogy máig hat az őszödi botrány. És a korrupció is. Máig fenntartja a bizalmatlanságot a demokratikus ellenzék erői között – ez talán a legsúlyosabb következmény.
– A Fidesznek a botrányban nincs felelőssége?
– De, természetesen. Mert jól látható volt, hogy egyáltalán nem bánták, hanem támogatták, ösztönözték, inspirálták a kocsmák mélyéről eredő indulatot, hogy ez minél látványosabban jelenjen meg.
– A Fidesz tudhatott a beszédről? Az egész nyarat végigkampányolták, Orbán Viktor az akkori tusnádfürdői beszédében is olyanokat mondott, hogy „szervezett hazugság áldozatai vagyunk”, és a kormány nem tölti ki a mandátumát. Persze ők tagadják, hogy tudtak róla.
– Természetesen mindenki tagad mindent. Abban biztos vagyok, hogy a beszédről, és annak lényegéről tudott. Vagy úgy, hogy már a nyáron nála volt a felvétel, vagy úgy, hogy – ismerve az MSZP-t – valaki elpletykálta nekik, hogy volt egy ilyen beszéd, és annak lényegét. Ebben a pártban semmi nem marad titokban, legkésőbb három nap alatt minden kiszivárog. Az újságíróknak mindig rettenetes jó dolguk volt, amikor mi kormányoztunk.
– Ezt meg tudom erősíteni.
– Meggyőződésem az is, hogy a Fidesz hosszú ideig nem merte elhinni, mi történt. Ezért csak célozgatott rá, hogy valamilyen módon kiderüljön, mi az MSZP ellenreakciója. A Fidesz óvatos lehetett kezdetben, nem tudhatta, nem akarják-e esetleg átverni azzal, hogy volt egy ilyen beszéd. Mert, ha rárepülsz, és kiderül, még sincs, az nagy blama. És mivel az MSZP-ben senki nem mondta, hogy feljelentik, aki hazugságról beszél, Orbánban megerősödhetett a gondolta, hogy valami tényleg van. Szerintem, még ha megvolt nekik CD-n, arról sem hitték el kezdetben, hogy valódi a beszéd, tarthattak tőle, hogy valamilyen hamisítvány, felültetés. Ezért mérlegelték azon a nyáron, hogy meddig mehetnek el. Persze hallottunk utólag olyat is, hogy néhányan az MSZP-ben a nyár végén még idegesek is voltak, hogy „már mióta ott van a beszéd a Fidesznél, és még mindig nem jöttek ki vele”. Azok, akik eljuttatták, már kezdhettek idegeskedni.
– Látott ilyen embereket?
– Én láttam sok olyan embert az MSZP-ben, aki nagyon el akarta kerülni, hogy világosan kiderüljön, mi történt a beszéddel. Azt tapasztaltam akkor, hogy néhány őrült, nem meghatározó, de gyakran a száját jártató ember, mint én is, sokáig mondta, hogy le kéne zárni ezt a történetet. És valami egyszerű választ adni a közvéleménynek. A pártvezetés pedig erre nemet mondott. Persze akkor teljesen mi sem értettük, mi zajlik velünk. Csak azt láttuk, hogy eszkalálódik a helyzet a beszéd körül. Egyre keményebbek lettek az állampolgárok reakciói. A Fidesz akkor erre ugyanúgy játszott rá a társadalomban élő félelmekre, indulatokra, mint most a menekültellenes kampányban.
– Kijön a beszéd szeptember 17-én, még aznap este zajlott egy békés tüntetés a Parlament előtt, majd másnap éjjel a tévészékház ostroma. Miért volt akkor olyan érthetetlen a rendőrség viselkedése?
– Mert a teljes államgépezetre ugyanúgy hat egy ilyen sokk, amit a beszéd okozott, mint az egyes állampolgárokra. Elbizonytalanodott a rendőrség is. De változatlanul cáfolom az ezzel kapcsolatos összeesküvés-elméleteket. Senki nem „vitte” az embereket a tévészékházhoz, sem a Fideszből, sem az MSZP-ből. Akkor már olyan hangulat volt az országban, hogy elég volt egy pici szikra egy székházostromhoz, és ez volt a beszéd. Ma is olyan a hangulat a Fidesz kampányának köszönhetően, akárcsak 2006-ban. Elég lenne egy pici esemény, hogy nagyon erős igény fogalmazódjon meg egy pillanat alatt a kormány felé, hogy keményen lépjen fel minden itt élő külföldivel, menekülttel szemben. Szégyen és megengedhetetlen, hogy Orbán Viktorék ilyen légkört alakítottak ki. Ma a menekültek a célpont, holnap bárki más is azzá válhat.
– Tehát az érthetetlen szakmai hibák a rendőrség részéről a tévészékház védelme során ennek az elbizonytalanodásnak a következményei?
– Részben igen. Másrészt pedig évtizedek óta nem fordult olyan elő, hogy a magyar rendőrségnek nagyobb létszámú tömeget konfliktus esetén kezelnie kellett volna. Beleértve a rendszerváltó demonstrációkat is. Vagyis semmilyen tapasztalatuk nem volt egy indulatos demonstráció kezelésében.
– Rendben, de amikor elszabadultak az indultatok, miért a vidékről felvezényelt, képzetlen „kis rendőröket” vetették be, amikor a legalább a focimeccsek utáni balhék elhárításában tapasztalattal bíró REBISZ-egységek ott voltak a közelben?
– Mert ez nem úgy működik, hogy ott, az események közben hirtelen mindenki egyből tudja a legjobb választ. Ráadásul egyszerre jelentkezett két igény: legyen rend, de a lehető legbékésebben állítsák azt helyre.
– Vagyis a rendőrség nem akart erőt használni?
– Meggyőződésem, hogy nem akart erőt használni, és meggyőződésem, hogy jól is tették ezt. Mert akkor nem arra volt társadalmi igény, hogy legyen rend akár kemény fellépés árán is. Ma már más lenne a helyzet, ma már elfogadná szerintem a társadalom ilyen esetben a kemény kéz taktikáját. De akkor arra volt igény, hogy az emberek megtudják az igazat a beszéddel, az ország helyzetével kapcsolatban, és, hogy aki miatt mindez bekövetkezett, tűnjön el a közéletből.
– De akkor is komoly rendőrszakmai hibákat követtek el. Vizsgálatok is indultak utólag, például a parlament Nemzetbiztonsági bizottságában, aminek ön is tagja volt
– Igen, és ezek semmi újat nem hoztak a rendőrség saját belső vizsgálatához, és egy szakértők által készített jelentéshez képest. A mi bizottságunk perdöntő újdonságot nem tárt már fel. Ráadásul akkor már nagyon megosztott volt a Nemzetbiztonsági bizottság: mindkét fél azt akarta valójában bebizonyítani, a kormánypárti és ellenzéki képviselők is, hogy a másik oldal okozta az egészet.
– A „nem akarunk erőszakot alkalmazni” hangulatából aztán rövid idő alatt eljutott a rendőrség a túlzottan is erőszakos fellépésekig, aminek az október 23-i események jelentették a betetőzését. Bosszút akartak állni a rendőrök? Az egyik kolléganőmet is rendőr üldözte, pedig semmit nem csinált, és azt kiabálta neki, hogy „Szétb....ak, te büdös k...va!”. Hogy jutottunk el idáig?
– Villámgyorsan forrtak az indulatok minden szereplőben – a rendőrség részéről is. Az akkori szereplőknek, köztük a rendőrségnek is, nem volt meg az a bölcsességük, hogy ezt kezelni tudják. Hogy nem érdemes túlfeszíteni a húrt. Hogy a mindenkori kormánynak, de a társadalomnak is az az érdeke, hogy a kocsmák mélyére való indulatok maradjanak is ott. Azt vágták folyamatosan a rendőrök fejéhez, hogy „képtelenek vagytok bármit megoldani!”, másrészt az egyes rendőrnek egyre több mindent kellett elviselnie nap mint nap. Ön is biztosan emlékszik a jelenetekre, amikor a tüntetők centiméterekről üvöltenek a rendőrök arcába, miközben egy „nemzeti jogvédő” ott áll mellette, és folyamatosan magyaráz neki, hogy nem tehet ez ellen semmit. Akkor már az indulatok domináltak az országban. A rendőrségben is.
– De október 23-án a Fidesz nagygyűlése békés volt. Viszont zajlott egy erőszakossá váló demonstráció a Parlamentnél, az Alkotmány utcában, aminek a résztvevőit a rendőrségnek sikerült éppen úgy kiszorítania, hogy egyben rá is terelte őket a Fidesz-rendezvény távozó résztvevőire
– Értem én, hogy ezt így is lehet látni. Megint azt tudom mondani: két megközelítése van ezeknek a dolgoknak, főleg tíz év távlatából. Az első, amikor centiméterrel méricskéljük, hogy valaki, valamilyen irányban tolt-e valakiket. De felmerül a kérdés: ha a Fidesz szervezőit értesítették előre, mert én úgy tudom, így történt, hogy nem jó helyszín az Astoria, mást kéne választani, ők miért ragaszkodtak hozzá. Az én információm szerint a rendőrség kifejezetten azt mondta a Fidesznek, egyáltalán nincs rá garancia, hogy abban a helyzetben ott biztosítani tudják a rendezvényt.
– Direkt szervezte volna ennek ellenére oda a Fidesz a nagygyűlést?
– Nem, ebben én semmilyen szándékosságot nem látok. Nem gondolom, hogy a Fidesz szándékosan választotta ezt a helyszínt, hogy aztán atrocitások történjenek. De a Fidesz mindig kihasználta, felhasználta az indulatokat. Egy felelősen gondolkodó párt nem visz ilyen helyzetben oda rengeteg embert. Nem akarja kipróbálni, hogy képes-e a rendőrség október 23-án eleget tenni a feladatának, hogy markánsan szétválaszt két demonstrációt, amik közül az egyik nem volt békés, amikor látta, hogy néhány héttel korábban a tévéostromnál nem tudott mindenben megfelelni. Egy felelős ellenzék nem akarja kipróbálni, hogy fejlődött-e a rendőrség hat hét alatt. De hangsúlyozom: semmilyen szabályt nem sértett meg a Fidesz. Ott tartotta a rendezvényét, és ehhez joga volt, a rendőrségnek pedig kötelessége ezt biztosítani. Oldja meg. De ez olyan, mint az autóvezetés: a defenzív vezetési stílus nem azt jelenti, hogy mindent megcsinálhatok, amihez jogom van. Ha látom, hogy valaki nem adta meg az elsőbbséget, akkor nem megyek neki, csak azért, mert az enyém a védett útvonal. 2006. október 23-án joggal feltételezhető volt, nem biztos, hogy a rendőrség mindenben eleget tud tenni a kötelességének. A Fidesz ennek ellenére hajtott az úton, mert „enyém a védett útvonal, nekem jogom van ott tüntetni, azért van a rendőrség, hogy megakadályozza, hogy a szélsőségesek erre jöjjenek”. Ráadásul közben néhány fideszes folyamatosan beszélget telefonon a szélsőségesekkel. Mert „ott vonulnak a barátaim aggódom értük!” – ez nem törvénytelen, lehet a barátom szélsőjobbos, és aggódhatom érte, nincs ezzel semmi baj. De összességében pontosan érződik, hogy a Fidesz egy pillanatig nem próbálta csitítani a konfliktust. Mert egyébként megtehette volna. És ezzel nem azt mondom természetesen, hogy a Fidesz tehet arról, ami történt 2006. október 23-án. És igaz, hogy a rendőrség is felléphetett volna jobban, hatékonyabban. De az is biztos, hogy ha két demonstráció messze van egymástól, akkor nem lehet „rászorítani” egyik résztvevőit a másikra, amivel a fideszesek vádolják a rendőrséget.
– De azt mivel magyarázza, hogy a rendőrök egyenruhájáról, a hírek szerint felsőbb jóváhagyással „elvesztek” az azonosítószámok?
– Ugyanolyan egyoldalú feltételezés azt mondani, hogy a rendőrséget „hagyták bosszút állni a tévéostrom miatt” október 23-án, mintha azt mondanám, a Fideszhez szándékosan juttatták el az őszödi beszédet, és ők egész nyáron tudatosan készültek a kiszivárogtatásra, és október 23-án is összejátszottak a szélsőségesekkel. Ez ugyanúgy szándékosságot, rossz szándékot tételez fel az akkori rendőri vezetőkről. Azt elhiszem, hogy akkor a rendőrség nem tudott egyszerre megfelelni minden igénynek: hogy legyen határozott, és lépjen fel a szélsőségesek ellen is, tartson rendet, de közben legyen nagyon kíméletes. Azt sem mondom, hogy minden lépésük helyes volt. De ahogy a Fideszről sem, úgy a rendőrségről sem tételezem fel, hogy tudatosan cselekedett úgy, hogy ez az akkori eseményekhez vezessen.
– Október 23-a után is volt több vizsgálat, akkor mik hangzottak el a Nemzetbiztonsági bizottság ülésein?
– Mindenféle bizottsági ülések voltak, mindenféle beszámolók, drámaian fűszerezve napi ügyekkel, sérülésekkel. Ezzel nem akarom ezeket bagatellizálni, csak azt akarom mondani, hogy nem volt alkalmas az az időszak higgadt, objektív elemzésre.
– Arra volt bizonyíték, hogy szervezett szélsőjobboldali csoportok voltak a 2006 őszi események mögött?
– Ez azt feltételezte volna, hogy Magyarországon erős, szervezett szélsőjobboldal van. Magyarországon sok szélsőjobboldali csoport létezik – majdnem annyi, mint most demokratikus ellenzéki. De ezek önmaguk versenytársai is voltak akkor. Egymással is konkuráltak. Nem állítom, hogy bármelyik képes lett volna egymagában ilyen eseménysort megszervezni, de Őszöd olyan ügy volt, ami összehozta őket. Olyan általános keserűség, csalódottság épült fel akkor az országban, hogy erre lehetett építenie a szélsőjobbnak. És bármi történt, lehetett rá hivatkozni, hogy „ezt mi csináltuk!”.
– Arra volt bizonyíték, hogy a Fidesz kapcsolatot tartott ilyen csoportokkal?
– Én nem nevezném ezeket bizonyítéknak. Mindkét oldalon lehetett összeesküvés-elméleteket kreálni. Tény, hogy voltak és vannak is, azóta is politikusok, akik radikális csoportokkal tartják a kapcsolatot. A mostani, és az akkori kormánypártból is. De, hogy ez tudatos irányítás, vagy csak a hangulat felmérése, hogy milyen reakciók várhatók egy-egy ügyre az utca részéről – bárki bármit mond, ennyi év után már fölösleges ítélkezni. A baloldal megszenvedte ezt a történetet, a jelenlegi kormánypártoknak pedig az az érdeke, hogy ők szívják fel a radikális szavazókat is. De ezzel még azt sem mondom, hogy a Jobbiknak sikerült ezeket a radikális csoportokat összegyűjtenie. Ezek máig nagyrészt marginális helyzetben tevékenykednek.
– Összeesküvés-elmélet szintén, hogy a tévészékház felgyújtása jól jött a baloldalnak akkor
– Igen, az MSZP és a kormány megszervezi a tévészékház felgyújtását, majd összeomlik a támogatottsága, és katasztrofális vereséget szenved. Komolyan elhiszi ezt valaki? Akkor lenne egyáltalán hihető, ha a székházostrom után megerősödve kerültünk volna ki az egészből. De nem így történt. Az utolsó esélyünk arra, hogy egyáltalán mentsük, ami menthető, 2008-ban lett volna. Ekkor visszaállt a társadalmi nyugalom, veszített Őszöd annyira a jelentőségéből, hogy már nem volt jellemző az az indulat. Már más, úgymond normális ügyekről folytak a politikai viták, mint például a vizitdíj. De még ebből is látszik, hogy Őszöd nekünk semmi jót nem hozott. Mert ugyan az indulat kisebb volt, de a megítélésünk nem lett jobb. A bizalom irántunk nem lett erősebb. A jó szándékú javaslatainkat is automatikusan elutasítás fogadta. Békéscsabai képviselőkként mindegy volt, hogy egy helyi ügyben vagy országos vonatkozásúban mondtam valamit, automatikus elutasítás volt a reakció. Felelősen gondolkozó vezetőnek ekkor előre hozott választást kellett volna tartania.
– Miért nem tartottak?
– Azt mondták: akkor nyer a Fidesz. És nyert is volna. De nincs kétharmad. Elronthat egy kormány sok mindent, mint ahogy a miénk el is rontott. Az őszödi beszéd kezelését például. De amikor látja, hogy nagyjából helyreállt a társadalmi nyugalom, akkor választásokat kellett volna tartania. A saját érdekében is. De akkor nem volt meg bennünk ehhez a bölcsesség. Pedig, ha meglépjük, a Magyarországot 2008 őszére elérő pénzügyi válság kezelése már egy „dicsőséges” Fidesz-kormányt ér, nem egy bizalmát vesztett szocialistát. Amelyik már nem tudott igazán intézkedni, mert nem volt meg az a társadalmi támogatottsága, amelyik kellett volna ehhez. Meg kellett volna csinálni. Akkor is, ha hamarabb kerül Orbán Viktor kormányra. Mert nem az a baj, hogy kormányon van Orbán Viktor vagy a Fidesz, az a baj, hogy kétharmada lehetett, és visszaélt ezzel.
Névjegy:
Tóth Károly 1951-ben született Battonyán. Végzettsége szerint matematika–fizika szakos tanár, 1994-ben választották meg országgyűlési képviselőnek az MSZP színeiben. Az MSZMP-be még 1975-ben lépett be. A szélesebb nyilvánosság az olajbizottság tagjaként ismerhette meg, szakterületévé vált a nemzetbiztonság. Párttársaival többször nyilvánosan is vitába keveredett. Mára visszavonult az aktív politizálástól.
