Elveszik a német óvodásoktól a játékokat, nehogy drogosok legyenek

Az elmélet szerint a játékok idővel addiktív viselkedéshez is vezethetnek. De bizonyítja-e ezt bármi is?

A mozgalom gyökerei az 1980-as évekig nyúlnak vissza. A bajorországi Weilheim-Schongau járásban drog- és egyéb függőkkel foglalkozó szakemberek azon kezdtek töprengeni, mi okozza valójában a betegeknél az addiktív viselkedést. Arra jutottak, hogy a rossz szokások már kisgyermekkorban kezdenek kialakulni, méghozzá részben a sablonos játékok hatására. Elméletük szerint a gyerekek ahelyett, hogy megküzdenének a rossz hangulatukkal, inkább a kész elfoglaltságot kínáló játékokba menekülnek. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy meg kell vonni a játékokat tőlük. Az első óvoda, amely befogadta elveiket, a bajor Penzbergben volt (ők mind a mai napig részesei a projektnek). Az óvónők a három hónapos játékmegvonás előtt tájékoztatták a szülőket és a gyerekeket, mire számíthatnak, aztán bedobták őket a mély vízbe: egyik reggel üres termet találtak, sem Duplo, sem vonat, sem autók, sem babák.

Miután lezajlott a kísérlet, az Aktion Jugendschutz publikálta a pozitív tapasztalatokat, és a mozgalom gyorsan terjedt. Ma már több száz német (és osztrák, valamint svájci) óvodában tartanak hosszabb-rövidebb játékmentes időszakot. Sőt már Kínából is érdeklődnek, hogyan alkalmazhatnák a kezdeményezés elveit. „Játékok nélkül a gyerekeknek van idejük saját ötleteik megvalósítására – nyilatkozta Elisabeth Seifert, az Aktion Jugendschutz igazgatója a The Atlanticnek. – A játékmentes időben nem kész eszközökkel foglalkoznak, hanem maguk találnak ki játékokat. Többet játszanak együtt, így javulnak pszichoszociális képességeik.” Megtanulják megérteni és szeretni önmagukat, empatikusak lesznek mások iránt, kritikusan és kreatívan gondolkodnak majd, és gyakorolják a felmerülő problémák megoldását – hangoztatja a szervezet. Tehát a játékmegvonásban részesített gyerekek is játszanak, csak máshogy. A bútorokból, kövekből, botokból készítenek játékszert maguknak.

Kritikusai szerint igazából semmi bizonyíték nincs rá, hogy bármit is érne a program. Ha a népszerűségét vesszük alapul, mindenképpen sikeresnek mondható. A kérdés csak az, eléri-e eredeti célját, megakadályozza-e, hogy a gyerekek későbbi életük során drog- vagy alkoholfüggővé váljanak.

Hosszú távú vizsgálatokat eddig nem végeztek ezen a területen. Vannak kisebb tanulmányok, amelyek mutattak ki pozitív pszichikai hatásokat azoknál a gyerekeknél, akik részt vettek (pontosabban kénytelenek voltak részt venni) a kísérletben. Ezek a kezdeményezők előzetes hipotéziseit igazolták, tehát náluk fejlettebb társas és kommunikációs képességeket, kreativitást, empátiát mértek a pszichológusok. Hogy mi lett velük tizenévesen vagy fiatal felnőttként, arról nem sokat tudni.

A programot nem övezi teljes szakmai egyetértés Németországban sem. A Focus magazin számos pszichológust szólaltatott meg, akik a kezdeményezés tudományos megalapozottságának hiányát emelték ki. Egyikük, Hans Mogel, a Passaui Egyetem kutatója odáig ment, hogy a játékmegvonást gyermekbántalmazásként értelmezte. „A megvonás a biztonságérzet és az egészséges önbecsülés kárára válik. [ ] A gyerekeknek szükségük van a tárgyakra, és az a legjobb, ha a játékok széles kínálatából választhatnak. A maguk készítette játékok manapság gyakran már nem elegendők. Ha a gyereket a modern társadalom kihívásaira akarjuk felkészíteni, ahhoz olyan játékok kellenek, amelyek kapcsolódnak a mai világhoz. [ ] Az óvodáknak nem kell megvenniük a legdrágább divatos játékokat, de babákat, építőkockákat mindenképpen kell kínálniuk.”

Egy berlini óvodában olyan hangos lett a szülők tiltakozása (attól féltek, hogy gyerekük nem akar majd óvodába járni), hogy egy év után be is szüntették a játékmentes hónapokat. Később visszaállították a programot, de lerövidítették, és tél helyett tavaszra időzítették, amikor nem kell naphosszat az üres szobában lenniük. A szabadban – jöttek rá nagy bölcsen – játékok nélkül is jobban elvannak a gyerekek.

Persze kérdés, hogy a sokat szabad levegőn tartózkodó óvodások azért boldogabbak-e, mert elvették, vagy azért, mert meghagyták a játékaikat.