Sokak szerint a régi játékok sokkal ötletesebbek voltak, mint a maiak. Több teret hagytak a gyermeki kreativitás kibontakozásának, nem volt szigorúan meghatározva már a tervezésükkor az az egyetlen tevékenység, amelyet velük kezdeni lehetett. Ezt mindenki kész ténynek veszi, így nagy divatjuk van a végletesen leegyszerűsített, általában fából készült, „természetesnek”, kézzel készültnek, egyedinek, emberinek tűnő játékoknak. Ez az árukon is meglátszik: egy 35 darabos, teljesen átlagos fa építőkocka-készlet akár 17 ezer forintot is kóstálhat (biztosan az anyagköltség miatt).
Ha tetszik, a fenti komplex, a gyári játékokat elutasító korszellem végletes megnyilvánulása a müncheni Aktion Jugendschutz [Ifjúságvédelmi Akció] Alapítvány kezdeményezése, amely mára rendkívül elterjedtté vált Németország-, sőt Ausztria- és Svájc-szerte is. A 1992-ben drogfüggőség-megelőző programként induló mozgalom lényege egyszerűen összefoglalható: vegyük el a játékokat az óvodásoktól. No nem örökre, hanem csak néhány hónapra. A programban részt vevő óvodáknak eredetileg azt ajánlották, olvasható a The Atlanticben, hogy a tanév során három hónapra. Bár ezt sok helyütt – főként a nem teljesen pozitív szülői visszajelzések hatására – lerövidítették, finomították.
Hogyan néz ki egy játék nélküli óvoda? Pontosan úgy, ahogyan elképzeljük. A csoportok termeiből eltávolítanak minden játszásra való tárgyat, maradnak a bútorok, a párnák, a takarók, egyéb használati eszközök. A gyerekek ott találják magukat az üres szobában, az óvónők pedig nemcsak hogy játékot nem adhatnak a kezükbe, nem is irányíthatják őket, mihez kezdjenek magukkal. „Önerőből” kell túljutniuk zavarodottságukon, leküzdeniük unalmukat. Az elmélet szerint a gyerekek villámgyorsan feltalálják magukat az új helyzetben. Játékokat találnak ki maguknak, egymással kezdenek foglalkozni, fejlődnek szociális, kreatív képességeik, és főképp megtanulják, hogyan legyenek úrrá azokon a negatív lelki állapotokon, amelyek később gyakran droghasználathoz vezetnek – legalábbis az elmélet szerint.
A mozgalom gyökerei az 1980-as évekig nyúlnak vissza. A bajorországi Weilheim-Schongau járásban drog- és egyéb függőkkel foglalkozó szakemberek azon kezdtek töprengeni, mi okozza valójában a betegeknél az addiktív viselkedést. Arra jutottak, hogy a rossz szokások már kisgyermekkorban kezdenek kialakulni, méghozzá részben a sablonos játékok hatására. Elméletük szerint a gyerekek ahelyett, hogy megküzdenének a rossz hangulatukkal, inkább a kész elfoglaltságot kínáló játékokba menekülnek. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy meg kell vonni a játékokat tőlük. Az első óvoda, amely befogadta elveiket, a bajor Penzbergben volt (ők mind a mai napig részesei a projektnek). Az óvónők a három hónapos játékmegvonás előtt tájékoztatták a szülőket és a gyerekeket, mire számíthatnak, aztán bedobták őket a mély vízbe: egyik reggel üres termet találtak, sem Duplo, sem vonat, sem autók, sem babák.
Miután lezajlott a kísérlet, az Aktion Jugendschutz publikálta a pozitív tapasztalatokat, és a mozgalom gyorsan terjedt. Ma már több száz német (és osztrák, valamint svájci) óvodában tartanak hosszabb-rövidebb játékmentes időszakot. Sőt már Kínából is érdeklődnek, hogyan alkalmazhatnák a kezdeményezés elveit. „Játékok nélkül a gyerekeknek van idejük saját ötleteik megvalósítására – nyilatkozta Elisabeth Seifert, az Aktion Jugendschutz igazgatója a The Atlanticnek. – A játékmentes időben nem kész eszközökkel foglalkoznak, hanem maguk találnak ki játékokat. Többet játszanak együtt, így javulnak pszichoszociális képességeik.” Megtanulják megérteni és szeretni önmagukat, empatikusak lesznek mások iránt, kritikusan és kreatívan gondolkodnak majd, és gyakorolják a felmerülő problémák megoldását – hangoztatja a szervezet. Tehát a játékmegvonásban részesített gyerekek is játszanak, csak máshogy. A bútorokból, kövekből, botokból készítenek játékszert maguknak.
Kritikusai szerint igazából semmi bizonyíték nincs rá, hogy bármit is érne a program. Ha a népszerűségét vesszük alapul, mindenképpen sikeresnek mondható. A kérdés csak az, eléri-e eredeti célját, megakadályozza-e, hogy a gyerekek későbbi életük során drog- vagy alkoholfüggővé váljanak.
Hosszú távú vizsgálatokat eddig nem végeztek ezen a területen. Vannak kisebb tanulmányok, amelyek mutattak ki pozitív pszichikai hatásokat azoknál a gyerekeknél, akik részt vettek (pontosabban kénytelenek voltak részt venni) a kísérletben. Ezek a kezdeményezők előzetes hipotéziseit igazolták, tehát náluk fejlettebb társas és kommunikációs képességeket, kreativitást, empátiát mértek a pszichológusok. Hogy mi lett velük tizenévesen vagy fiatal felnőttként, arról nem sokat tudni.
A programot nem övezi teljes szakmai egyetértés Németországban sem. A Focus magazin számos pszichológust szólaltatott meg, akik a kezdeményezés tudományos megalapozottságának hiányát emelték ki. Egyikük, Hans Mogel, a Passaui Egyetem kutatója odáig ment, hogy a játékmegvonást gyermekbántalmazásként értelmezte. „A megvonás a biztonságérzet és az egészséges önbecsülés kárára válik. [ ] A gyerekeknek szükségük van a tárgyakra, és az a legjobb, ha a játékok széles kínálatából választhatnak. A maguk készítette játékok manapság gyakran már nem elegendők. Ha a gyereket a modern társadalom kihívásaira akarjuk felkészíteni, ahhoz olyan játékok kellenek, amelyek kapcsolódnak a mai világhoz. [ ] Az óvodáknak nem kell megvenniük a legdrágább divatos játékokat, de babákat, építőkockákat mindenképpen kell kínálniuk.”
Egy berlini óvodában olyan hangos lett a szülők tiltakozása (attól féltek, hogy gyerekük nem akar majd óvodába járni), hogy egy év után be is szüntették a játékmentes hónapokat. Később visszaállították a programot, de lerövidítették, és tél helyett tavaszra időzítették, amikor nem kell naphosszat az üres szobában lenniük. A szabadban – jöttek rá nagy bölcsen – játékok nélkül is jobban elvannak a gyerekek.
Persze kérdés, hogy a sokat szabad levegőn tartózkodó óvodások azért boldogabbak-e, mert elvették, vagy azért, mert meghagyták a játékaikat.
