– A szatmári emberek arról híresek, hogy rendben tartják magukat. Talán most ezzel a közmunkával elvan a helyi kisebbség is. Legalábbis húszan-harmincan ott vannak egy bokorban – mondja, és szavaiból nehéz nem érezni az iróniát.
Ekkor halad el a kis üzlet előtt két közmunkás, az egyik kezében két söprű is van.
– Jaj, rosszul szólok – mondja az extra szorgalom láttán. – Húsz ember is rendben tudná tartani Csengert, ezek meg vagy százan vannak, mégis csak tíz métert haladnak egy nap az árokparton. Ha meg masina van, nem kell az ember.
Azt már később, Nagygécen tudjuk meg, hogy azért formálhatta az utcaképet Makovecz Imre, mert a rendszerváltás után Csenger vezetése elhatározta, új arculatot ad a településnek, ezért az építészt kérték fel, hogy legyen ebben a segítségükre. Sorra nőttek ki a földből az általa vagy tanítványai által tervezett épületek: az iskola, a sportcsarnok, a városi ebédlő, a polgármesteri hivatal, az egészségház, lakóházak, templomok. 1995-től 2010-es haláláig ő maga volt a város főépítésze. Halála után egykori munkatársa, Csernus Lőrinc vette át a stafétabotot, így történhetett, hogy a nemrégiben átadott uszoda is Makovecz-jellegű organikus épület.
Nagygéc története egyik legszomorúbb momentumának épp ma van az évfordulója. A települést ugyanis 1970. május 13-áról 14-ére virradó éjszaka mosta el az árvíz. Vannak a falu egykori lakói közt olyanok, akik a mai napig úgy gondolják, a települést végleg felszámoló tragédiában benne volt a kommunista hatalom keze is, éppen azért, hogy a szülőföldjükhöz és hitükhöz ragaszkodó magyarok, zsidók és cigányok szoros egységét megbontsák. Az árvizet követően az ott élőket kitelepítették, és soha többé nem engedték vissza. A legtöbben Csengeren és Csengersimán kezdték újra életüket, de szinte mindenhova jutott belőlük.
749 indult
új hazát keresni
próbált meg
gyökértől szakadva
új fa ága lenni
Ezt már Juhász Ferencnek az emlékhelyen kőbe vésett verse hirdeti, mögötte ott sorakozik azok neve, akiket pontosan 47 évvel ezelőtt az árvíz Csengeren talált. Azóta a falu Árpád-kori templomát felújították, elnevezték a Megmaradás templomának, hiszen annyi mindent átélt már, mégis áll. Mellette 2015-ben alakítottak ki nemzeti emlékhelyet. Az emlékparkban kétszáz márványoszlopon háromezer település neve a történelmi Magyarország területéről. Megjegyzendő, ez így már egy kicsit sok is, kár mindent beletuszkolni egy olyan emlékhelybe, amelynek jóravaló, dolgos emberek szülőföldhöz ragaszkodását, a tragédiában való helytállását kellene hirdetnie.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!