Ha néhány héttel korábban beszélünk, hallott volna sírni – így kezdi albérletkeresése történetét Nagy Zsuzska, egy elsős kisfiú anyukája. Zsuzska rutinos: mindig bérelt lakásban éltek, sajátot nem tudtak vásárolni. De a 31 éves nő most először szembesült azzal, hogy utcára is kerülhet a gyerekkel. Hiába van munkája neki és a párjának is, hiába szedik össze a pénzt a kaucióra és az első havi bérleti díjra, mindez nem számít: a legtöbb helyről visszautasítják, ha meghallják, hogy gyerekük van.
Sorra hívogatta a hirdetőket. Volt, hogy a gyereket először nem mondta, csak azt, hogy a párjával él. Néha már ez elég volt.
– Most az egyedülálló diák a legmenőbb, és lehetőleg lány legyen – mondja erről. A végén kitört Zsuzskán a pánik. Úgy vettek ki egy lakást az utolsó pillanatban, hogy megnézni sem maradt idejük, letették a kauciót azonnal. Hat órájuk volt kiköltözni, az új lakást el sem hagyta az előző bérlő. Óbudán ma nagyjából százhúszezer egy rendezettebb másfél szobás panellakás, üresen. Végül ők is ennyiért találtak.
Ha egy gyerekkel ekkora probléma a lakáskeresés, el lehet képzelni, milyen esélyei vannak a 41 éves Györgynek és feleségének. Ők négy gyermeket nevelnek. György gépkezelő, egy Budapesthez közeli üzemben dolgozik. Másfél éve élnek egy eredetileg ideiglenesnek szánt albérletben, azóta folyamatosan keresnek Budapesten. Mostani helyük határozott időre szól. Június végéig költözniük kellene, de nincs hova. Nem tudják, mi lesz velük.
– Volt, aki azt mondta, felőle jöhet ide akármilyen jószág, kutya, macska, elefánt, de gyerek nem – meséli György. Volt, aki azonnal letette a telefont, amikor meghallotta: négy gyerek van. Másnak akkor jutott eszébe, hogy ja, mégsem kiadó az ingatlan. Megint más azzal rukkolt elő, hogy mégis drágább a lakás, mint amennyiért meghirdette.
Pedig György nem keres rosszul, tudnának fizetni. Annak ellenére, hogy a lakásárak iszonyúan elszálltak Budapesten. A férfi azt mondja, ma már az ingázás sem megoldás. A Budapesthez közeli települések árait is másfél éve figyelik, és éppúgy az egekben vannak, mint a fővárosiak. Egyre többen költöztek ki, vállalták az utazást az alacsonyabb bérleti díjért, de aztán a kereslettel az árak is elindultak.
– Az albérlet a XXI. század nyerőgépe – mondja György. – Olyan ütemben viszi a pénzt, mint a félkarú rabló.
Zsuzskáék is megszenvedték, hogy Budapesten megduplázódtak a díjak. 2014-ben költöztek ki egy belvárosi lakásból, amelyet eladott a tulajdonos. Azt még kilencvenezerért bérelték, és nagyobb is volt, nyolcvan négyzetméter. Amikor költözniük kellett, már 150-160 ezer volt egy hasonló ugyanott.
– Mi lett volna, ha nem találnak semmit? – kérdezem.
– Elmehettünk volna vidékre az anyósomékhoz, de akkor annyi a munkánknak és a gyerek sulijának is.
Érdekes, hogy miközben sok tulajdonos nem szeretne családos bérlőt, ez a hirdetésekben tabunak számít. Csak egyszer találkoztunk ilyennel, hiába böngésztük hetekig a kínálatot. A háziállat és a dohányzás tilalma a hirdetések nyolcvan-kilencven százalékánál ott van, de arra legfeljebb utalást találunk, hogy milyen bérlőt képzel el a tulajdonos. „Egyedülállók és párok számára ideális.” Vagy: „A környék gyereknevelésre nem alkalmas.”
Egy albérletkereső Facebook-csoportban kerestünk lakástulajdonost, hogy elmondja, szerinte is ez-e a helyzet, és ha igen, miért. A felhívásunkat sokan látták, egyvalaki – adatlapja alapján fiatal anyuka – nyomott egy lájkot. Válasz egy helyről érkezett. A 26 éves Kovács László Attila segített nekünk. Régóta ad bérbe saját lakást, miközben maga is albérletben lakik. Nem tagadja: bérbeadóként a diákok, a külföldiek és a fiatal dolgozók előnyösebbek, mint egy család. Mert fizetőképesek, és mert úgy tapasztalta: az Y generáció alkalmazkodóképes.
– Egy családnak nem adnék ki lakást véletlenül sem. A gyerek úgy viszi a pénzt, hogy arra hasonlatot se tudnék írni. Gondoljunk csak bele, hogy a mi szüleink mennyit költhettek ránk 0–23 éves korunk között! Így fennáll a fizetési nehézség, illetve a fizetésképtelenség veszélye – mondja őszintén. Azt is hozzáteszi, hogy a gyerekek, ha kicsik, valószínűleg hangoskodnak, ami ingerli a szomszédokat.
Kovács azt mondja, van rossz tapasztalata is a családosokkal.
– Manapság a gyermekes szülők, pusztán azért, mert gyerekük van, sokszor azt hiszik, bármit megengedhetnek maguknak. A gyerek ordibálhat, rá se szólnak. Elvárják, hogy azonnal ugrálják őket körbe, és mindenki 150 százalékig legyen velük elfogadó. Ezt többnyire meg is kapják, de az ingatlanpiacon már a negatív sztereotípiák uralkodnak róluk.
A helyzet időnként „kreatív” megoldásokat eredményez: a bérlők egyszerűen nem vallják be, hogy családosok.
– Egy csomó embert ismerek, akik lakáskereséskor simán letagadták a gyereket – meséli Zsuzska. Tapasztalatai szerint ez bevett módszer. A gyereket eltitkolni úgy a legegyszerűbb, ha ingatlanirodán keresztül bérel az ember. Ekkor ugyanis nem valószínű, hogy látogatni fogja a bérlőt a tulajdonos. De Zsuzska nem szívesen folyamodott volna ehhez.
– Nem fogom a gyereknek azt mondani, hogy maradjon csendben egész nap. Nem bujkálok vele. Így is eléggé megviselte a költözés. Végre megszokta az iskolát, és akkor jött a bizonytalanság. A vége felé megesett, hogy a szeme láttára összeomlottam, sírtam.
Ki lenne ideálisabb alany a csokra, a családi otthonteremtési kedvezményre, mint György és családja? A vissza nem térítendő tízmilliós támogatáshoz és a plusz tízmillió kedvezményes hitelhez három gyermeket kell vállalni. Györgyék már túl is teljesítették ezt.
– Beszéltünk a csokról egy illetékessel. Ott kezdődött a dolog, hogy ha BAR-listán vagyok, elfelejthetem a dolgot – meséli György, aki korábban tartozásokat halmozott fel. – Vidéken laktunk, munka nem volt, a négy gyermeket mégsem dobhattam ki, hát játszadoztam a számlákkal. Az ilyesminek előbb-utóbb az a vége, hogy mínuszba fordul az ember.
Közmű- és mobilszámla-tartozásuk volt. Hiába fizette ki ezeket György, még öt évig a listán marad, a bankoknál tehát nem rúg labdába. A tízmilliós támogatást felvehetné BAR-listásként is, de annyiból lakást nem kap. Abban sem biztos, hogy húszmillióért kapna megfelelőt. A csok szerinte akkor lenne ideális, ha ők maguk is hozzá tudnának tenni a támogatáshoz, de négy gyerek és a lakásbérlet mellett bajos tartalékot képezni. Tart attól is, hogy 25 évre eladósodik.
Zsuzskáék is gondolkodtak a csokon, de úgy érzik: túl nagy kiszolgáltatottságot jelentene a három gyerek.
– Végiggondoltam: esélytelen. Egy gyerekkel sem könnyű munkát találni. El sem tudom képzelni, három gyerek mellett hogyan dolgoznék. Eleve olyan munka kell, amit nyolctól négyig lehet csinálni, és lehetőleg nem ötvenezer forintot fizet – mondja.
Az anyagi feltételek jóval kedvezőbbek Németországban, a gyerekes bérlőkhöz való hozzáállás viszont nem különbözik sokban. Durva verseny folyik a lakásokért, és a gyerek egy a hátrányok közül. Legalábbis ezt meséli Harci Andor. A 35 éves fordító pár éve költözött ki. Alapított egy kisvállalkozást, amely a kivándorló magyaroknak segít eligazodni a német adminisztrációban, lakáskeresésben. Egyre több munkánál követelik meg az alapszintű németnyelv-tudást, de még mindig érkeznek olyanok, akik bíznak benne: enélkül is elhelyezkednek.
Lakáskereső sok van, lakás kevés. Az utolsó falucska legszélső házára is tucatjával jelentkeznek, ezért a bérbeadók válogathatnak. Meg is teszik.
– Ha a főbérlőnek az az elképzelése, hogy egy elvált, negyvenöt éves anyuka költözzön hozzá, aki villamosmérnök, és csak hétvégenként vannak ott a gyerekei, nem dohányzik, van egy agámája, de azon kívül más háziállata nincs, talál ilyet – érzékelteti a kiélezett helyzetet.
A német tulajdonosok többnyire nincsenek rászorulva a bérleti díjakból származó jövedelemre, ráadásul a bérlőt erősen védi a jog, nehéz kirakni. Így a bérlők körmére néznek. Ha nem találnak megfelelőt, marad a lakás üresen. A jelentkezőknek részletes űrlapot kell kitölteniük. Szerepelhet rajta olyan is, hogy játszik-e az illető hangszeren, vagy előfordult-e, hogy adós maradt bérleti díjjal. Az állításokat többnyire nem ellenőrzik, de az látszik az űrlapokból, hogy mi minden aggasztja a bérbeadókat: háziállat, dohányzás, kereset. És a gyerekek is.
Németországban sem lehetetlen, csak nagyságrendekkel nehezebb lakást találni gyerekkel.
– Az a tapasztalat, hogy egy gyermektelen pár 3500 eurós bevétel mellett az első tíz lakásból jó eséllyel megkap egyet. Egy kétgyerekes párnál sokszor kevésbé garantált a havi bevétel, vagy nem ekkora, ezért ők az első százból vagy százötvenből kapnak valamit.
Harci és a felesége is inkább eltitkolták, hogy gyermeket várnak. Jobbnak látták, ha nem kockáztatnak. Csak pár hónap múlva közölték a bérbeadóval, hogy hárman lesznek.
Azt nem tudni, hány szülő neveli ma Magyarországon bérelt lakásban a gyermekét. Érdeklődésünkre, hogy vannak-e becslések arról, hány családot érint a probléma, az Emberi Erőforrások Minisztériumától nem érkezett válasz.
Az tudható, hogy Magyarországon a lakosság 13-14 százaléka él bérelt lakásban, a többiek saját ingatlanban. Ezt Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője mondta lapunknak. Az elmúlt öt évben nőtt a lakásbérlők aránya, hiszen öt éve még csak tíz százalék körüli volt. Az okot a szakember a belső migrációban látja. Egyre többen indulnak el kisebb településekről a vidéki nagyvárosok vagy Budapest felé. Ilyenkor évek telhetnek el, mire az érintettek saját ingatlanban kezdhetnek gondolkodni.
Baloghék is sokszor találkoznak azzal a problémával, hogy gyerekkel nehezebben találnak lakást az albérletkeresők. Az ok az a berögződés, hogy nehezebb a jogérvényesítés a nem fizető bérlővel szemben, ha kiskorú is él a lakásban. Ettől joggal tartanak a bérbeadók, viszont a probléma kiküszöbölhető közjegyző előtt kötött szerződéssel. Ez a megoldás a bérlőt is hatékonyabban védi, ha a bérbeadó esetleg elmulasztaná a kötelezettségeit.
A családos bérlők elutasítása Balogh László szerint is felvet morális kérdéseket, főleg a jelenlegi árak mellett. A vidéki nagyvárosokban és Budapesten a nettó fizetésük 50-60 százalékát költik lakbérre azok, akik bérelt lakásban élnek. Az árak az elmúlt négy-öt évben megduplázódtak, és nem valószínű, hogy az elkövetkező két-háromban csökkennének.
Az adózási kedv ugyanakkor nem duplázódott meg. Nagyon kevesen vallják be előírásszerűen a lakáskiadásból származó jövedelmüket. Ebben változást az hozhat, ha a bérbeadóknak valóban nem kell majd megfizetniük egymillió forint feletti bevételük után a 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást. Bár ez egyelőre csak tervezet szintjén van napirenden, ha törvényerőre emelkedik, nőhet az adózási hajlandóság.
