Gyerekkel keres albérletet? Készüljön fel a legrosszabbra

A lakásváltás lehetetlen helyzetbe hozza a kisgyerekeseket. A tulajdonosok mindenre vágynak, csak családos bérlőkre nem.

– Az albérlet a XXI. század nyerőgépe – mondja György. – Olyan ütemben viszi a pénzt, mint a félkarú rabló.

Zsuzskáék is megszenvedték, hogy Budapesten megduplázódtak a díjak. 2014-ben költöztek ki egy belvárosi lakásból, amelyet eladott a tulajdonos. Azt még kilencvenezerért bérelték, és nagyobb is volt, nyolcvan négyzetméter. Amikor költözniük kellett, már 150-160 ezer volt egy hasonló ugyanott.

– Mi lett volna, ha nem találnak semmit? – kérdezem.

– Elmehettünk volna vidékre az anyósomékhoz, de akkor annyi a munkánknak és a gyerek sulijának is.

Érdekes, hogy miközben sok tulajdonos nem szeretne családos bérlőt, ez a hirdetésekben tabunak számít. Csak egyszer találkoztunk ilyennel, hiába böngésztük hetekig a kínálatot. A háziállat és a dohányzás tilalma a hirdetések nyolcvan-kilencven százalékánál ott van, de arra legfeljebb utalást találunk, hogy milyen bérlőt képzel el a tulajdonos. „Egyedülállók és párok számára ideális.” Vagy: „A környék gyereknevelésre nem alkalmas.”

Egy albérletkereső Facebook-csoportban kerestünk lakástulajdonost, hogy elmondja, szerinte is ez-e a helyzet, és ha igen, miért. A felhívásunkat sokan látták, egyvalaki – adatlapja alapján fiatal anyuka – nyomott egy lájkot. Válasz egy helyről érkezett. A 26 éves Kovács László Attila segített nekünk. Régóta ad bérbe saját lakást, miközben maga is albérletben lakik. Nem tagadja: bérbeadóként a diákok, a külföldiek és a fiatal dolgozók előnyösebbek, mint egy család. Mert fizetőképesek, és mert úgy tapasztalta: az Y generáció alkalmazkodóképes.

– Egy családnak nem adnék ki lakást véletlenül sem. A gyerek úgy viszi a pénzt, hogy arra hasonlatot se tudnék írni. Gondoljunk csak bele, hogy a mi szüleink mennyit költhettek ránk 0–23 éves korunk között! Így fennáll a fizetési nehézség, illetve a fizetésképtelenség veszélye – mondja őszintén. Azt is hozzáteszi, hogy a gyerekek, ha kicsik, valószínűleg hangoskodnak, ami ingerli a szomszédokat.

Kovács azt mondja, van rossz tapasztalata is a családosokkal.

– Manapság a gyermekes szülők, pusztán azért, mert gyerekük van, sokszor azt hiszik, bármit megengedhetnek maguknak. A gyerek ordibálhat, rá se szólnak. Elvárják, hogy azonnal ugrálják őket körbe, és mindenki 150 százalékig legyen velük elfogadó. Ezt többnyire meg is kapják, de az ingatlanpiacon már a negatív sztereotípiák uralkodnak róluk.

A helyzet időnként „kreatív” megoldásokat eredményez: a bérlők egyszerűen nem vallják be, hogy családosok.

– Egy csomó embert ismerek, akik lakáskereséskor simán letagadták a gyereket – meséli Zsuzska. Tapasztalatai szerint ez bevett módszer. A gyereket eltitkolni úgy a legegyszerűbb, ha ingatlanirodán keresztül bérel az ember. Ekkor ugyanis nem valószínű, hogy látogatni fogja a bérlőt a tulajdonos. De Zsuzska nem szívesen folyamodott volna ehhez.

– Nem fogom a gyereknek azt mondani, hogy maradjon csendben egész nap. Nem bujkálok vele. Így is eléggé megviselte a költözés. Végre megszokta az iskolát, és akkor jött a bizonytalanság. A vége felé megesett, hogy a szeme láttára összeomlottam, sírtam.

Ki lenne ideálisabb alany a csokra, a családi otthonteremtési kedvezményre, mint György és családja? A vissza nem térítendő tízmilliós támogatáshoz és a plusz tízmillió kedvezményes hitelhez három gyermeket kell vállalni. Györgyék már túl is teljesítették ezt.

– Beszéltünk a csokról egy illetékessel. Ott kezdődött a dolog, hogy ha BAR-listán vagyok, elfelejthetem a dolgot – meséli György, aki korábban tartozásokat halmozott fel. – Vidéken laktunk, munka nem volt, a négy gyermeket mégsem dobhattam ki, hát játszadoztam a számlákkal. Az ilyesminek előbb-utóbb az a vége, hogy mínuszba fordul az ember.

Közmű- és mobilszámla-tartozásuk volt. Hiába fizette ki ezeket György, még öt évig a listán marad, a bankoknál tehát nem rúg labdába. A tízmilliós támogatást felvehetné BAR-listásként is, de annyiból lakást nem kap. Abban sem biztos, hogy húszmillióért kapna megfelelőt. A csok szerinte akkor lenne ideális, ha ők maguk is hozzá tudnának tenni a támogatáshoz, de négy gyerek és a lakásbérlet mellett bajos tartalékot képezni. Tart attól is, hogy 25 évre eladósodik.

Zsuzskáék is gondolkodtak a csokon, de úgy érzik: túl nagy kiszolgáltatottságot jelentene a három gyerek.

– Végiggondoltam: esélytelen. Egy gyerekkel sem könnyű munkát találni. El sem tudom képzelni, három gyerek mellett hogyan dolgoznék. Eleve olyan munka kell, amit nyolctól négyig lehet csinálni, és lehetőleg nem ötvenezer forintot fizet – mondja.

Az anyagi feltételek jóval kedvezőbbek Németországban, a gyerekes bérlőkhöz való hozzáállás viszont nem különbözik sokban. Durva verseny folyik a lakásokért, és a gyerek egy a hátrányok közül. Legalábbis ezt meséli Harci Andor. A 35 éves fordító pár éve költözött ki. Alapított egy kisvállalkozást, amely a kivándorló magyaroknak segít eligazodni a német adminisztrációban, lakáskeresésben. Egyre több munkánál követelik meg az alapszintű németnyelv-tudást, de még mindig érkeznek olyanok, akik bíznak benne: enélkül is elhelyezkednek.

Lakáskereső sok van, lakás kevés. Az utolsó falucska legszélső házára is tucatjával jelentkeznek, ezért a bérbeadók válogathatnak. Meg is teszik.

– Ha a főbérlőnek az az elképzelése, hogy egy elvált, negyvenöt éves anyuka költözzön hozzá, aki villamosmérnök, és csak hétvégenként vannak ott a gyerekei, nem dohányzik, van egy agámája, de azon kívül más háziállata nincs, talál ilyet – érzékelteti a kiélezett helyzetet.

A német tulajdonosok többnyire nincsenek rászorulva a bérleti díjakból származó jövedelemre, ráadásul a bérlőt erősen védi a jog, nehéz kirakni. Így a bérlők körmére néznek. Ha nem találnak megfelelőt, marad a lakás üresen. A jelentkezőknek részletes űrlapot kell kitölteniük. Szerepelhet rajta olyan is, hogy játszik-e az illető hangszeren, vagy előfordult-e, hogy adós maradt bérleti díjjal. Az állításokat többnyire nem ellenőrzik, de az látszik az űrlapokból, hogy mi minden aggasztja a bérbeadókat: háziállat, dohányzás, kereset. És a gyerekek is.

Németországban sem lehetetlen, csak nagyságrendekkel nehezebb lakást találni gyerekkel.

– Az a tapasztalat, hogy egy gyermektelen pár 3500 eurós bevétel mellett az első tíz lakásból jó eséllyel megkap egyet. Egy kétgyerekes párnál sokszor kevésbé garantált a havi bevétel, vagy nem ekkora, ezért ők az első százból vagy százötvenből kapnak valamit.

Harci és a felesége is inkább eltitkolták, hogy gyermeket várnak. Jobbnak látták, ha nem kockáztatnak. Csak pár hónap múlva közölték a bérbeadóval, hogy hárman lesznek.

Azt nem tudni, hány szülő neveli ma Magyarországon bérelt lakásban a gyermekét. Érdeklődésünkre, hogy vannak-e becslések arról, hány családot érint a probléma, az Emberi Erőforrások Minisztériumától nem érkezett válasz.

Az tudható, hogy Magyarországon a lakosság 13-14 százaléka él bérelt lakásban, a többiek saját ingatlanban. Ezt Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője mondta lapunknak. Az elmúlt öt évben nőtt a lakásbérlők aránya, hiszen öt éve még csak tíz százalék körüli volt. Az okot a szakember a belső migrációban látja. Egyre többen indulnak el kisebb településekről a vidéki nagyvárosok vagy Budapest felé. Ilyenkor évek telhetnek el, mire az érintettek saját ingatlanban kezdhetnek gondolkodni.

Baloghék is sokszor találkoznak azzal a problémával, hogy gyerekkel nehezebben találnak lakást az albérletkeresők. Az ok az a berögződés, hogy nehezebb a jogérvényesítés a nem fizető bérlővel szemben, ha kiskorú is él a lakásban. Ettől joggal tartanak a bérbeadók, viszont a probléma kiküszöbölhető közjegyző előtt kötött szerződéssel. Ez a megoldás a bérlőt is hatékonyabban védi, ha a bérbeadó esetleg elmulasztaná a kötelezettségeit.

A családos bérlők elutasítása Balogh László szerint is felvet morális kérdéseket, főleg a jelenlegi árak mellett. A vidéki nagyvárosokban és Budapesten a nettó fizetésük 50-60 százalékát költik lakbérre azok, akik bérelt lakásban élnek. Az árak az elmúlt négy-öt évben megduplázódtak, és nem valószínű, hogy az elkövetkező két-háromban csökkennének.

Az adózási kedv ugyanakkor nem duplázódott meg. Nagyon kevesen vallják be előírásszerűen a lakáskiadásból származó jövedelmüket. Ebben változást az hozhat, ha a bérbeadóknak valóban nem kell majd megfizetniük egymillió forint feletti bevételük után a 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást. Bár ez egyelőre csak tervezet szintjén van napirenden, ha törvényerőre emelkedik, nőhet az adózási hajlandóság.