Bár a szépségideálok az évszázadok alatt állandóan változtak, egyvalami mégis örök: a nők bármire képesek szépségükért és fiatalságukért. Az ókorban perzselt hangyatojást használtak, hogy a szemöldöküket sötétebbé varázsolják, a pigmentfoltokat higanyos csirkevérrel kezelték, vagy épp mérgező ólomporral fehérítették az arcukat. Volt idő, amikor a túl nagy kebelt a beteges gyöngeség jelének tartották, a korabeli dokumentumok szerint azonban sikeresen lehetett gyógyítani marhaepéből készült kenőccsel. A nők nem ismertek lehetetlent például, ha a bőrregenerálásról és a ránctalanításról volt szó. Sokáig az áztatott birsalma héjára vagy a sótlan vajra esküdtek, de az Athenaeum Részvény-Társulat által 1885-ben A női szépség fenntartásának, ápolásának és növelésének titkai címmel kiadott könyv szerzője azt javasolja, hogy „ha a ráncz az arcz közepe táján van, czitromgyökérből készült apró golyót is lehet a szájban tartani, vagy porczellán-, esetleg üveggolyót, szóval oly kerek testet, mely az arczokat kissé kifeszíti”.
A múlt században fiatalságuk megtartása érdekében az asszonyok sokszor kötöttek éjszakára az arcukra nyers borjúszeletet, vagy használták a marhavelő-viasz-dióolaj keverékéből készült kencét. Egy második világháború alatt kiadott kézikönyvből kiderül, hogy még abban a drámai helyzetben is keresték a szépítkezési lehetőségeket. Viszont a tejes-kenyeres pakolás is csak nehezen és csupán egy szűk réteg számára volt elérhető. Amerikában az 1930-as években pedig bevett gyakorlat volt az állati eredetű hormonok – mint például a teknősbéka vagy a krokodil petefészkéből kinyert szérum – alkalmazása az arckrémekben. Csak a hatvanas években kezdtek gyanakodni, hogy ezek a szerek az arcszőrzet megerősödését okozzák, de az egyre hangsúlyosabbá váló állatvédelem is közrejátszott abban, hogy végül kivonták a forgalomból ezeket a krémeket.
A legabszurdabb szépségápolási túlkapásokról Szakonyi Eszter egészségügyi szakkozmetikus írt könyvet Időtlen szépség – Bolyongásaim a szépségápolás történetében címmel, amelyben az 1700 és 1970 között megjelent szakirodalomból szemezget. A könyv azonban felidéz számos házi használatra alkalmas szépségápolási receptet is, és épp ezekhez nyúlt vissza Szakonyi Eszter maga is, amikor megalapította saját kozmetikai márkáját, a Vintage Beautyt.