Gyilkos sorok: előbb elkövetik a bűntényt, aztán eladják a sztorit

Bár törvénybe nem ütközik, morálisan mégis aggályos, hogy bűnözők a rácsok mögött ülve történeteik megírásával szereznek pénzt.

Sokan kedvelik a hátborzongató történeteket. Egy gyilkosság, egy rejtélyes ügy, egy nyomozó, aki felgöngyölíti a bűncselekményt: a krimi mindenki által ismert receptje. Létezik azonban olyan eset is, amikor nem valaki ír a gyilkosról, hanem a gyilkosból lesz szerző.

Kétezernégy októberében az amerikai Michigan államban Curtis Dawkins halloweenre kábítószert fogyasztott, felöltött egy húszas éveket idéző gengszterjelmezt, és tombolni kezdett az utcán. Az egyik ház előtt megölt egy férfit, majd bement az épületbe, és egy másikat túszul ejtett. Kommandósok és rendőrök két órán át tárgyaltak vele, mígnem megadta magát. Ma tényleges életfogytiglani börtönbüntetését tölti Michiganben, szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.

A The New York Times írt arról, hogy Curtis Dawkins július elején első könyves író lett. Nem is akárhol, a Scribnernél, amely az Egyesült Államok egyik legnagyobb könyvkiadó vállalata. A The Graybar Hotel címet viselő kötete már megjelenése előtt kapott hideget-meleget. Az előolvasók nagyon szerették, a média képviselői viszont inkább arra voltak kíváncsiak, hogyan képes a kiadó felkarolni egy elítélt gyilkost.

A The Graybar Hotel történetei fegyházban és börtönben játszódnak, egyes szám első személyben meséli el őket egy általában meg nem nevezett rab. Az egyikben, az 573 543 címűben egy elítélt megtanul láthatatlanná válni, átmenni a börtön falain, és idővel megszökik. A történet címét viselő szám Dawkins azonosítója a börtönben. A sztorik érdekessége, hogy a rab nevét, bűncselekményét nem fedi fel a szerző.

Ahogyan az várható volt, a könyv megjelenése az áldozat családját háborította fel a legjobban. Kenneth Bowman, az elhunyt férfi fivére egyenesen azt mondta, örült volna, ha Dawkins halálbüntetést kap, de ha már nem így történt, nem hiszi, hogy joga lenne bármiből is profitálni, nemhogy könyvet kiadni. Bowman fájdalma mindenki számára érthető. Dawkins elvette egy másik ember életét, ezt ő maga is tudja, és említést is tesz róla a könyv végén. Állítása szerint néha olyan bűntudat gyötri, hogy majdnem felrobban tőle.

A Louisville-ből származó férfi középosztálybeli családból származik. Szüleinek élelmiszerüzlete és húscsomagoló üzeme volt. Dawkins tizenkét évesen kezdett el inni, s húszas éveire súlyos függőség alakult ki nála. Kirúgták a főiskoláról, majd 1991-ben elvonókúrára ment. A program teljesítése után az anonim alkoholisták összejöveteleire járt, és munkát vállalt apja üzemében. Az egyik alkalmon történt: egy másik függő férfi kölcsönadta neki Salinger és Faulkner könyveit. Dawkins beleszeretett a fikciós műfajba, és beiratkozott a Dél-illinois-i Egyetem angol szakára. A férfi annyira megkedvelte az írást, hogy miután elvégezte az egyetemet, posztgraduális képzésre ment a Kalamazoo városában lévő Michigan Egyetemre, ahol kreatív írást tanult. Ott ismerte meg gyermekei anyját, Kimberly Knutsent. Egy fiuk és egy lányuk született.

Dawkins autókereskedőként helyezkedett el, amíg felesége befejezi doktori disszertációját. Továbbra is rendszeresen járt az anonimok gyűléseire, a templomba, és ő foglalkozott a gyerekekkel is. Fizetése azonban kevésnek bizonyult a négyfős háztartásra, emiatt sokat veszekedtek élettársával, és a férfi visszaesett. Erős fájdalomcsillapítókkal kezdte, majd ketamint és heroint használt. A pár kapcsolata megromlott, és Knutsen megkérte, hogy költözzön el a családtól.

Dawkins ekkorra már teljesen paranoiás lett a kábítószerektől. Pisztolyt vett, hogy megvédhesse magát. Azon az estén, amikor megölte áldozatát, a családjához ment látogatóba. Megvacsoráztak, majd Dawkins leült meccset nézni a gyerekeivel. Miután vége lett, azt mondta, hazaindul filmet nézni. Azt tervezték, hogy másnap is átmegy hozzájuk.

Ám nem ez történt. Dawkins nem hazafelé vette az irányt, hanem cracket vásárolt, amelyről később azt mondta a rendőröknek, hogy azelőtt sosem próbálta. Ráivott, majd tisztázatlan körülmények között jelmezt öltött, és elindult, hátha talál az egyetemi campusnál egy bulit. Útközben több járókelőbe is belekötött, s mindenki azt hitte, hogy a nála lévő pisztoly csak játék, a jelmez része.

Hajnali fél kettő körül eljutott áldozata, Thomas Bowman házához, aki éppen kint dohányzott a teraszon. Nem ismerték egymást, de Dawkins odakiabált Bowmannek, hogy adjon neki pénzt. Amikor a férfi megtagadta ezt, Dawkins mellkason lőtte. Ezután bement az épületbe, és másokat is terrorizálni kezdett, egyiküket túszul ejtette. Végül hajnali négy órakor adta meg magát.

Az áldozat tanulási nehézségekkel küzdő férfi volt, akit a helyiek ismertek és szerettek. Időseken segített, és környékbeli gyerekekre vigyázott önszerveződő körök keretében. Thomas Bowman mélyen vallásos édesanyja megbocsátott fia gyilkosának, és testvérével ellentétben örült neki, hogy a férfi életcélt talált magának az írással.

A The New York Times szerint jelenleg közel kétmillióan ülnek amerikai börtönökben. A PEN America kurzusain húszezer rab tanul, a művek többsége azonban elsősorban az asztalfióknak készül. Eddig nagyon kevés kiadó vállalta, hogy együtt dolgozzon egy elítélttel.

Vannak azonban kivételek. 1981-ben a Random House karolta fel Henry Jack Abbott In the belly of the beast (A szörny gyomrában) című kötetét. A férfi fegyveres rablásért ült, de az író Norman Mailer a szárnyai alá vette, és nemcsak könyve kiadásáért, de szabadlábra helyezéséért is lobbizott. Abbottot idő előtt ki is engedték a börtönből, de hamar vissza is került. Pár nappal szabadlábra helyezése után leszúrt egy pincért New Yorkban.

Az amerikai alkotmány nem tiltja a raboknak, hogy könyvet adjanak ki, így akadályok legfeljebb kereskedelmi vagy morális téren jelentkezhetnek. A The New York Times szerint csak néhány államban érvényes olyan törvény, melynek értelmében a rabok nem részesülhetnek olyan művek jogdíjából, amelyek az általuk elkövetett bűncselekményről szólnak. Az így szerzett pénzből például az áldozatok családtagjai részesülhetnek.

A Son of Sam (Sam fia) néven elhíresült törvényt – amely megtiltotta, hogy rabok bármiféle fizetségben részesüljenek interjúkért, könyvek írásáért vagy önéletrajzi közreműködésért – 1991-ben a szövetségi legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek minősítette és eltörölte. Az indoklás szerint a törvény túlságosan tág körre vonatkozott, és szembement a szólásszabadsággal. Így aztán az államok saját maguk döntik el, milyen szabályokat alkalmaznak az irodalmi ambíciókat dédelgető rabokat illetően. Dawkins tehát megtarthatja a könyvei eladásából származó részesedést. Ám mivel ő már nem szabadulhat, az összeg gyermekei taníttatását szolgáló alapba kerül.

A Son of Sam bevezetése előtt a sorozatgyilkosok tetemes pénzösszegeket kerestek azzal, hogy meséltek gaztetteikről vagy írtak róluk. A törvény névadója, David Berkowitz maga is írt könyvet Son of Hope (A remény fia) címmel. Ebben nem beszél konkrétan a gyilkosságokról, inkább azt ecseteli, hogyan költözött belé gyerekkora óta az ördög, ami ellen még nagyon kedves szülei sem tehettek semmit. (Letartóztatása után Berkowitz megtért, egykori szektásból keresztény és prédikátor lett abban a börtönben, ahonnan sosem szabadul ki.)

Az egyik legmegrázóbb hasonló történet a szomszédunkban, Ausztriában történt, ahol óriási hírnévre tett szert egy gyilkos. Johann „Jack” Unterwegert egy prostituált, Margaret Schaefer 1976-os megöléséért ítélték el. A börtönben megírta életrajzát, és remélte, hogy általa mindenkit meggyőz róla, hogy a rácsok mögött teljesen új ember vált belőle. A könyv 1984-ben bestseller lett, Unterwegert pedig 1990-ben – számos politikus, közéleti személyiség, író, újságíró petíciójának köszönhetően – rehabilitálták, és tizenöt év börtön után szabadon engedték. A férfi sztár lett az országban, olyannyira, hogy televíziós, majd újságírói állást is kapott egy osztrák magazinnál. Bűnügyi tudósító lett, és józan ésszel fel nem fogható módon szerkesztője azzal bízta meg, hogy írjon a Los Angeles-i prostituáltakról. Amerikai rendőrökkel járőrözött a piros lámpás negyedben, konzumnőkkel beszélgetett.

Amerikai tartózkodása idején három prostituáltat is holtan találtak. Mindannyiukkal ugyanúgy végeztek: brutális kegyetlenséggel megverték, megerőszakolták, majd melltartójukkal megfojtották őket. Unterweger szabadulása óta nemcsak Amerikában, de Ausztriában és Csehországban is egyre több meggyilkolt prostituáltra bukkantak. Kiderült, hogy mindannyiukat a szabadon engedett férfi ölte meg, aki ezután menekülőre fogta. Különböző országokban bujkált, leveleket írt a médiumoknak, bizonygatva ártatlanságát. Mindhiába. Miután elfogták, kilenc gyilkosságot sikerült rábizonyítani, és ezúttal nem úszta meg az életfogytiglani börtönbüntetést.

Nem várta meg, hogy rácsok mögött élje le életét, az első benn töltött éjszakán a férfi felkötötte magát.