„Senkiházi drogos kutyák” – a kesznyéteni brutális nemi erőszak háttere

A helyiek szerint az egész környék tele van patkánymérges cigarettával. Még kérni sem képesek a bódultan boltba tévedők. Riport.

Aki lehet, hogy csak 15 éves. Úgy elbántak vele az elkábítói és megerőszakolói, hogy komoly belső sérülése lett. A lányról és az esetről a kocsmáros nem beszél, inkább biliárdozik, hallgat a dohányboltos is, arról érdeklődik inkább, hogy erősen kérem-e a kávét, de nem beszél a postás sem, aki csöngetés helyett hangosan kiabál egy címzettel.

A sértettről egy fiatalember elmondja, hogy „ganéj egy munkát végeztek vele azok a családos emberek”, egy másik kesznyéteni férfinak meg annyi jut eszébe, hogy „addig jár a vízhordó lány a kútra, amíg meg nem b ák”. Akit egy otthonkás asszony sajnálkozva csak „csepp lányként” emleget, megjegyezve, hogy erőszaktevőből „egy is elég, nemhogy ennyi”. Akiről egy kígyómintás cipős lány fagyinyalogatás közben megjegyzi, hogy máskor is volt már több fiúval, meg hogy ő szégyelli magát miatta a gyerekei előtt, amikor ott guggol az út mellett, és „azt csinálja”.

– Mégis mit, a dolgát végzi?

– Hát nem, hanem szo szóval érti – mondja szája elé kapva a kezét.

Farkas Máriának az élettársa és a testvére van most Miskolcon előzetesben. Őket is a nemi erőszak elkövetésével gyanúsítják, tettükért akár 15 évet is kaphatnak. Nehezen viselik. Mária gyermekével a karján jön ki házuk elé, hogy elmesélje az ő verzióját a tőlük pár száz méterre történtektől. Ahogy felidézi az eseményt, amely szerinte egyébként nem volt erőszak, egyre sűrűbben ismétli meg szóról szóra, hogy „az a lány egy füves cigiért bárkivel lefeküdt”.

Jogosnak érzi, hogy az egyik előzetesben ülő vádlott felesége felpofozta a lányt közvetlenül azután, hogy heten (vagy többen) közösültek vele.

– Jól tette – mondja. Visszakérdezek, jól értettem-e.

– Tehát az egyik férfi felesége, aki feltehetően erőszakosan közösült a 16 éves lánnyal, felpofozta az áldozatot? És ezt helyesli?

– Miért, maga mit tenne hasonló helyzetben?

Nem szólok semmit, a kínos csendet az töri meg, hogy a Farkas Máriáék udvarán álló fémteknőt ütemesen ütni kezdi egy pancsoló pucér gyerek.

– De hát különben is ide jár az a lány az utcánkba, és csábítja az itthon maradt férfiakat! Gondoltam is, hogy lefotózom, aztán 19-én elviszem a képet a tárgyalásra! – majd talán biztos, ami biztos alapon elismétli, hogy „az a lány egy füves cigiért bárkivel lefeküdt”. Szerinte a lányt se nem kötözték ki, se nem erőszakolták meg, egyébként is folyton a kábítószerről beszélt. Sőt dicsekedett szinte, hogy a családjuk „remeg meg kattog” a szerért.

– Az ön élettársa és a bátyja is használt kábítószert?

– Néha. Ritkán.

– Milyenek voltak olyankor?

– Hát, bágyadtak.

– És nem mondta nekik, hogy álljanak le vele?

– De, bele is egyeztek. Csak hát nem sikerült nekik.

A fiatalkorú áldozat nem akart lapunknak nyilatkozni. Helyette édesanyja, Turóczi Csabáné beszél. Előrebocsátja, hogy most már dühös is, nem csak szomorú. Azzal kezdi, hogy lánya nem drogos.

– Hát látták, itt ment be maguk előtt! Ugye, hogy nem remegett? – kérdi. Valóban nem remegett. Állítja, az sem igaz, hogy a lány rendszeresen létesít szexuális kapcsolatot a helyi fiúkkal, csak „sokat barátkozik”, mert öt évig intézetben volt. Ehhez gyorsan hozzáteszi még, hogy épp ottjártunk előtt egy nappal volt kint náluk a gyámügy, és mindent rendben találtak. Közben hol az egyik gyermekét akarja bezavarni az utcáról, hol a másikat próbálja leparancsolni a kerítésről.

– Nem megyünk ki az utcára azóta, pedig nézze, itt van a bolt szinte a szomszédban. De inkább bezárkózunk – panaszolja. Azon gondolkoznak, hogy elköltöznek a házból, elmennének akár a világ végére is. Az asszony megmutatja, hol volt a házukon az eladó tábla, amely most azért nincs a helyén, mert lefújta onnan a vihar.

– De hát ki a franc költözne ide ezután? – teszi fel a költői kérdést.

Turóczi Csabánénak elege van abból, hogy a lányát hibáztatják azért, ami történt, és ennek hangot is ad:

– Kis senkiházi drogos kutyák, én mondom, és még ezek mondják az én lányomra, hogy kábítós, istenem, istenem! – kiabálja csípőre tett kézzel. Majd felidézi, hogy ő miként hallotta a történteket.

– Megkínálták kábítószerrel, de nem akarta elfogadni, aztán mégis adtak neki, amelytől először elszédült, aztán zsibbadni kezdett.

Utána a lányt az egyik helyi romos házból átvitték egy másikba, ahol aztán megkötözték és megerőszakolták.

Hogy a drog jelen van Kesznyétenen, az Turóczi Csabáné szerint nem kifejezés, sőt szerinte az egész környék tele van patkánymérges cigarettával. Ebben nagy az egyetértés a faluban. Egy járókelő elmondása szerint még kérni sem képesek a bódultan boltba tévedők, más pedig arról beszél nekünk, hogy főleg a fiatalok élnek a pár száz forintért kapható anyaggal, a húszas korosztály, és „különösen azok, akik most bent vannak” az előzetesben nemi erőszakért.

A templom árnyékába húzódunk, ahol egy 17 éves fiatal szinte mindent elmesél nekünk a kesznyéteni drogok hátteréről. Azt mondja, az egész fent van az interneten.

– Van a zöld, amely ipari acetonból készül meg herbálteából. Esetleg hozzáraknak egy kis patkánymérget. Meg van a kristály is, de az nem tudom, miből van, azt Tiszaújvárosból hozzák.

Ő nem él a szerrel. Aggódik, amióta a közeli Körömben meghalt tőle valaki a közelmúltban.

– És milyenek a szerhasználók? – kérdezzük.

– Mint a gyufa. Kidagad a szemük, mint a gyufának a feje, és imbolyognak, mintha vékony gyufaszálakat fújna a szél – lírai hasonlata után a kocsma felé vesszük az irányt. Itt csak egy ember áll szóba velünk, de ő sok mindent mesél. Felidézi, hogy pár éve egy nagy fekete autó állt meg a falu közepén, a csomagtartója mögött szabályos sor alakult ki.

– Nem cukorkát osztogatott, az biztos, mindenesetre gyorsan végeztek, és mentek a dolgukra – mondja, majd leszögezi, hogy őt nem érdekli a drog. Inkább legurít egy-két sört. A falut felkavaró nemi erőszak kapcsán pedig szomorúan jegyzi meg, hogy mindennap kéne jönnünk, mert itt hetente történik valami. Betörés, lopás, de szerinte a hatóságot ezeknél meg a drogos ügyeknél sokkal jobban érdekli a falun áthaladó kamionforgalom ellenőrzése.

– Kirabolták a nagymamámat is. Késsel fenyegették meg, hogy maradjon nyugton, aztán elvitték a nyugdíját – mondja, majd egy ismerős, de meglepő bonmot-val vesz búcsút.

– Egy a lényeg, uram: Magyarország erős és büszke ország!

– És európai – teszem hozzá.

– Meg az is, igen – kilépek, ő pedig sört kér.

A házban, ahol az erőszak történt, már jó ideje nem lakik senki. Utolsó tulajdonosa felakasztotta magát, amikor elhagyta a felesége. Az asszony viszont nem tudott túladni az ingatlanon, úgyhogy sorsára maradt. Idővel azonban így is nagy lett benne a forgalom. Annyi drogos jár ide, hogy a szemben lakó idős asszony azt hitte, megvette valaki a házat.

– Esténként jönnek kábítózni, de én kinézni se merek olyankor. Egyikük egyszer itt feküdt a járdámon, azt hittem, meghalt, pedig csak elkábult – közli közönyösen. Turócziékhoz hasonlóan ő is eladná a házát, de biztos benne, hogy nem venné meg senki.

Az akasztott ember házában minden falra péniszeket és halálfejeket rajzoltak filccel. Széklettel pedig neveket írtak fel. Az ablakokat kitörték, és több helyen a téglát is elkezdték bontani. Állítólag az összes elhagyatott kesznyéteni házban ez van. Ezt már egy fiatal pár mondja nekünk. Már meg sem lepődünk rajta, hogy ők is viszolyognak a szertől és a kábítósoktól, de ismernek olyanokat, akik az utolsó ruhájukat is odaadják egy cigarettáért. Mielőtt továbbmennének, megmutatják, hol lakott Barna bácsi, akit kilenc éve meghurcolt a balliberális média és az igazságszolgáltatás, amiért a kertjében áramot vezetett az uborkái köré. A pár házzal arrébb történtekből azért lett óriási botrány, mert egy besurranó tolvajt halálra csapott az áram.

– Ezért meg a mostanihoz hasonló esetekért bélyegzik meg a falut – mondja a fiú.

– Meg a cigányokat – teszi hozzá a lány, aztán tovasuhannak a poros utcán. El az akasztott ember háza mellett, el a romos drogos ház mellett, el az azóta már elhunyt Barna bácsi háza mellett is, ahová még a Magyar Gárda is kivonult annak idején, rendet tenni úgymond. Kesznyétentől volt akkor hangos minden.

Most nagy csend van a faluban, csak a gólyák kelepelnek szinte minden villanyoszlop tetején. Csak ezt halljuk, ahogy megyünk kifelé, meg az autók huppanását, ahogy áthaladnak a Sajó felett átívelő, csöppet rozoga, de kétségkívül bájos kis hídon.