New York nem éppen legszebb napjait élte 1977 nyarán. Az amerikai nagyváros pénzügyi gondokkal küszködött, romlottak a bűnözési mutatók, a „Sam fia-gyilkosságok” (David Berkowitz hat embert ölt meg) egy éve borzolták a kedélyeket, miközben a város éppen az év addigi legnagyobb hőhullámától szenvedett. Mintha csak a feszült és sötét hangulatot akarnák fokozni, július 13-án este a város mind az öt negyedében kihunytak a fények: New Yorkot huszonöt órára áramszünet bénította meg.
A felelős két villámcsapás volt: az első 20.37-kor ért egy elektromos alállomást, a második húsz perccel később egy távvezetéket. A többi vezeték túlterhelődött, és a rendszert üzemeltető cég, a Con Edison kisebb hibái, illetve apróbb félreértések nyomán nem sikerült a szokásos vészhelyzeti protokollal megoldani a helyzetet. A cég elszigetelte magát a külső áramforrásoktól, hogy megvédje a túlterhelt rendszert, városon belül azonban nem tudott elég áramot termelni: este fél tízkor leállt a Big Allis generátor, és az egész város elsötétült.
Tizenkét évvel korábban, 1965-ben volt hasonló áramkimaradás: akkor több amerikai és kanadai állam, összesen harmincmillió ember maradt áram nélkül tizenhárom órára. Az akkori beszámolók mindössze öt esetben számoltak be fosztogatásról; egyesek szerint bűnözés szempontjából New York egyik legnyugodtabb estéje volt. 1977-ben egészen másként alakultak a dolgok: a fent említett rossz hangulat szinte azonnal lázadásba és fosztogatásba fordult át. Az okok sokrétűek voltak, a legtöbb kommentár szerint fontos elem volt, hogy az etnikai kisebbségek körzeteit a többinél is rosszabbul érintette a pénzügyi krízis.
Grandmaster Caz és társa, DJ Disco Wiz épp az egyik bronxi parkban, a város elektromos hálózatára csatlakozva pörgette a lemezeket, amikor kihunytak a fények. Először azt hitték, hogy csak ők okoztak valami kisebb, helyi rövidzárlatot, de aztán hamarosan látták, ahogy a környező boltok és bódék lehúzzák a rolót. Kitört a pánik, üvegek törtek. „Mindenhonnan azt hallottam, hogy nyomás az üzletekbe! Aztán mindenki egyszerre kezdett el futni” – emlékezett vissza Caz egy későbbi dokumentumfilmben. Úgy tűnik, mindenki ugyanarra gondolt: városszerte kezdték feltörni az üzleteket, egy autókereskedésből elloptak ötven vadonatúj kocsit. Vittek mindent, amit értek. Caz elmélete szerint a hiphop szubkultúra felfutása is innen eredeztethető: bár bizonyítani ezt nehéz, arról vallott, hogy ő maga is eltulajdonított aznap éjjel egy-két dolgot. Szerinte elég csak meghallgatni, mit vettek fel az áramkimaradás előtt, és milyen minőségben zenéltek utána.
Összességében ezerhatszáz üzletet ért kár, ezer tűzesethez riasztották a tűzoltókat. Egész blokkokat tarolt le a vandalizmus: volt, ahol még másnap reggel is lángoltak az épületek. A rendőrség nagy erőkkel vonult fel, közel négyezer embert tartóztatott le azon az éjszakán. Néhány kórházban sem sikerült generátorról működtetni az áramot, így több helyen gyertyafénynél műtöttek, Brooklynban pedig a parkolókban, tűzoltósági reflektorok fényében látták el a pácienseket. A New York Post korabeli leírása szerint az utcák harctérré alakultak, ahol a fosztogatókat is kirabolták. A kár közel háromszázmillió dollár volt.
A szolgáltatás visszaállítása csak másnap reggel kezdődött meg, és elég lassan folyt: fokozatosan tért vissza különböző környékekre az áram. Az utolsó érintett területen, Manhattan Upper East Side városrészében csak éjjel tizenegy körül volt újra szolgáltatás. A szövetségi kormány tizenegymillió dollárt adott a városnak a károk enyhítésére, a városi hatóságok pedig felülvizsgálták az elektromos rendszer kezelését. New York a káosz után fellélegezhetett: még Sam fiát, azaz David Berkowitzot is elkapták egy hónappal később.
