Négy ok, amiért Hedvig volt a legjobb Roxfortban – e címmel jelent meg egy cikk az író, J. K. Rowling Harry Potter-rajongó közösségét összefogó Pottermore honlapon. Ebben szabályos nekrológot írnak a bagoly tiszteletére. Az okok között olyanokat találunk, hogy Hedvig egyéniség volt, több Harry házi kedvencénél, továbbá okos, és nem is csak egy madárhoz mérten. A baglyot A halál ereklyéi című kötetben öli meg a főgonosz Voldemort.
A Harry Potter-sorozatnak sokat köszönhetnek a baglyokkal foglalkozó állatvédők, hiszen a könyvek divatba hozták ezeket az egykoron félelemmel vegyes tartózkodással kezelt ragadozó madarakat, így a korábbinál több figyelem és pénz áramlott a védelmüket célzó projektekbe. Ugyanakkor az érem másik oldala már kevésbé örömteli és egyáltalán nem varázslatos. A varázslórajongók másik, kevésbé értelmes csoportja ugyanis nem az élőhelyükön akarja megvédeni a baglyokat, hanem a könyvbeli hősökhöz hasonlóan otthon szándékozik birtokolni őket, talán még azt is elvárják tőlük, hogy nyugodtan üldögéljenek kinyújtott karjukon, és hozzák-vigyék az üzeneteket.
Ez már nem mese. Az anekdoták alapján már korábban is sejthető volt – számol be a Nature –, hogy India állat-feketepiacán Harry Potter hatására nőtt meg a kereslet a védett baglyok iránt, de egy új tanulmány, amely a Global Ecology and Conservation szaklapban jelent meg, már konkrét adatokkal is alátámasztja a pletykákat. Az Oxford Brookes Egyetem kutatói húsz indonéziai (Bali és Jáva szigetén lévő) madárpiac eladási adatait vizsgálták át. Míg az ezredforduló előtt talán néhány száz baglyot adtak el évente ezeken a piacokon, tavaly már 13 ezret. A kereslet emelkedését természetesen a kínálat bővülése is követte. 2001 előtt a baglyok alig egy ezrelékét tették ki a piacokon árult madaraknak, míg mára már másfél százalékukat adják. Ez tizenötszörös növekedés.
Vincent Nijman, a tanulmány egyik szerzője úgy nyilatkozott a Nature-nek, hogy bár bizonyítani rettentően nehéz, hogy ok-okozati összefüggés lenne a Harry Potter-könyvek, illetve -filmek, valamint az egekbe szökő illegális bagolyeladások között, szinte biztos a kapcsolat. Már csak azért is, mert Indonéziában 2000-ben jelent meg az első Harry Potter-regény, A bölcsek köve, és pont ekkor ugrott meg a hobbicélra tartott baglyok kereskedelme. „A Harry Potter szinte természetessé tette a baglyok otthoni tartását” – mondja a vadállat-kereskedelmet kutató szakember. Az ezredforduló előtt a legnagyobb indonéz nyelven, malájul még burung hantunak, szó szerint szellemmadárnak hívták a baglyot, ma már mindenki burung Harry Potternek, Harry Potter madarának nevezi.
A meseregények mellett az internethasználat terjedése is szerepet játszik a háznál tartott baglyok számának megsokszorozódásában és ezzel együtt a vadon élő példányok megtizedelődésében. Számos indonéz honlap, fórum foglalkozik a kizárólag lakásokban senyvedő baglyokkal, amelyekben a boldog tulajdonosok egymásnak büszkélkedhetnek kedvenceikkel, tippeket oszthatnak meg egymással a tartásukkal és a beszerzésükkel kapcsolatban. Ezek a honlapok gyakorlatilag az illegális madárkereskedelem marketingjeként is felfoghatók. A Traffic nevű, vadállat-kereskedelmet monitorozó angol szervezet is kiemelte néhány évvel ezelőtti jelentésében, hogy többszörösére emelkedett a baglyok forgalma a törvénytelen indonéz állatpiacokon, és ez akár a Harry Potter-univerzum népszerűségének is tulajdonítható. Ugyanakkor a szervezet munkatársa arra hívja fel a figyelmet, hogy az okok sokfélék, Indiában például azért népszerűek a kalitkában tartott baglyok, mert varázserőt tulajdonítanak nekik (ez persze nem feltétlenül zárja ki, hogy e hiedelem is a Harry Potter-könyvek hatására vált népszerűvé).
A baglyok kifejezetten olcsók, ez is hozzájárul ahhoz, hogy tömegesen kerülnek laikus Potter-rajongók kezébe. Egy-egy madár ára 2–9 ezer forintnak felel meg, a legnépszerűbb fajok a füles kuvikok közül kerülnek ki. E madárnem képviselői között vannak súlyosan veszélyeztetett fajok, sőt olyanok is, amelyeket alig néhány évvel ezelőtt fedeztek fel. Könnyen előfordulhat, hogy egy-egy ritka bagolyfaj utolsó példányai még azt megelőzően elpusztulnak a mit sem sejtő „gazdáik” ketreceiben, mielőtt az ornitológusok egyáltalán tudomást szerezhetnének a létezésükről. Bár az indonéz törvények betűje szerint tilos kereskedni a vadállatokkal, a hivatalos szervek valójában semmit sem tesznek az orvvadászat, illetve a madárbefogás megakadályozására. Sőt, mintha egyáltalán nem is érdekelné őket saját faunájuk. Nincs hivatalos indonéz monitorozórendszer a madárfajok egyedszámainak nyomon követésére, így a kutatók legfeljebb becsülhetik a madarak veszélyeztetettségének fokát. A baglyoknál ezt tovább nehezíti, hogy éjszakai állatok, így még nehezebb észrevenni, ha egyedszámuk gyors csökkenésnek indul. Nijman sötét hasonlattal a vágott virághoz hasonlítja a befogott baglyokat: „Szépek, amikor megvesszük őket, de gyors halálra ítéltetnek. Hiába tűnnek élettelinek és boldognak, amikor a piacon látjuk őket, valójában már akkor is halottak.”
