Egy bekövetkező merényletre 6-10 elhárított terrortámadás jut

Az életünk többet ér bármilyen utazásnál, bármennyi, a foglalás lemondása miatt elvesztett pénznél.

Ez a félelem másutt egészen sajátos reakciókat szül: a Reuters hírügynökség szeptember elején arról számolt be, hogy a terrorfenyegetettség miatt fellendült a betontömbök iránti kereslet Franciaországban. A piacvezető bordeaux-i cég, a Blocstop 900 kilogramm és 2,4 tonna közötti tömegű tömböket gyárt, amelyek egy-egy városi helyszín biztosítása szerint állíthatók össze. A hat főt foglalkoztató vállalkozás tanácsadással is szolgál annak érdekében, hogy a tömbökkel úgy szavatolják a biztonságot, hogy közben a rendőrség vagy a mentők közlekedését ne akadályozzák. Franciaországban mostanra már 1800 betontömböt használnak a gázolásos merényletek megakadályozására. A cégnél hetente átlagosan 60-80 tömböt gyártanak, a vállalat tulajdonosa szerint azonban a piac annyira fellendült, hogy az év folyamán becslése szerint ötszörösére nőhet tevékenysége.

A világ veszélytérképe így napjainkra gyökeresen megváltozott. Augusztus végén a brit külügy felmérést tett közzé, amely azt mutatta, hogy a világ mely országai minősülnek magas kockázati státuszúnak, és melyek számítanak biztonságosnak a turisztikai célú utazások szempontjából. A brit turisták körében kedvelt országok közül Spanyolország, Franciaország, Törökország, Tunézia és Belgium besorolását is veszélyesre változtatta a külügyminisztérium a közelmúlt terrortámadásai következtében. A brit Daily Star ennek nyomán elkészítette a globális terrorfenyegetettség térképét, amelyből a lap azt olvasta ki, hogy a világ tíz legbiztonságosabb országa Chile, Svájc, Bhután, Tuvalu, a Fidzsi-szigetek, Új-Zéland, Izland, Málta, Írország – és Magyarország.

Hogy mindez nem pusztán légből kapott adatsor, visszaigazolja az amerikai külügyminisztérium szeptember eleji figyelmeztetése is, amelyben azt javasolták az amerikaiaknak, hogy lehetőleg ne utazzanak Európába. Mint írták, az Iszlám Állam terroristái több alkalommal is kifejezetten turistacélpontok ellen hajtottak végre támadást a kontinensen, vagyis szándékosan olyan területeket céloztak meg, ahol számos nemzetiség tagjai is megfordulnak, az amerikaiak pedig különösen kiemelt figyelmet „élveznek”. Napjainkra azokban az országokban is felerősödött a félelemérzet, ahol eddig még nem voltak dzsihadista indíttatású terrortámadások. A Závecz Research áprilisi kutatásából például kiderült, hogy a magyar lakosság leginkább a terrorizmustól fél.

– A dzsihadisták ellenségképe alapvetően a Nyugat – mondja Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet biztonságpolitikai szakértője, akitől arról érdeklődtünk, van-e okunk félni, ha külföldre utazunk. A szakember szerint a mai európai dzsihadizmus nem országspecifikus, inkább centrumaik vannak. Így például nem általában Franciaországban vannak problémák, hanem konkrétan Párizsban és Marseille-ben. Spanyolországban ilyen hely Barcelona: az elmúlt években letartóztatott szélsőségesek 40 százaléka Barcelonából vagy Madridból érkezett.

– Nem úgy van az, hogy mindenhol ott vannak a terroristák: nyilván ők is szeretik a világvárosokat – hangsúlyozza a szakember, aki szerint Németországban Berlin és Köln, Belgiumban Brüsszel (azon belül is a Molenbeek nevű kerület), Verviers és Antwerpen számít ilyen városnak. Az Egyesült Királyságban pedig London és Manchester a szélsőséges iszlamisták gócpontja.

Habár a dzsihadistáknak, ezen belül az Iszlám Államnak az elsődleges célpontja a Nyugat, Európának két olyan térsége is van, amely nagyon fontos a terrorizmus szempontjából. Az egyik ilyen a Balkán, ahonnan az elmúlt időszakban több aggasztó hír is érkezett: legutóbb Milos Zeman cseh államfő figyelmeztetett rá, hogy az Iszlám Állam közel-keleti vereségével a terrorszervezet Bosznia-Hercegovinában teremtheti meg európai bázisát. Korábban már többször készült fénykép arról, hogy egyes boszniai házakon az Iszlám Állam fekete zászlaja lengedez. Wagner Péter úgy látja, a Nyugat-Balkánon a probléma elsősorban abból adódik, hogy az állami kapacitások jóval gyengébbek, mint a nyugat-európai országokban. Lehet ugyan, hogy titkosszolgálataik és a terrorelhárításuk jól működik, ez azonban csak egy része a terrorizmus elleni harcnak.

Fontos szerepük lenne mellettük más intézményeknek is, az oktatásnak, a szociális hivataloknak, a gyámügynek, a büntetés-végrehajtásnak, de még az egyházi szervezeteknek is. A nyugat-balkáni országok ezeken a területeken gyengébbek, így jobban kitettek a terrortámadásoknak. Ugyanakkor a szélsőségesek ezekben az országokban nem a Nyugat-Európában ismert másodgenerációs fiatalok közül kerülnek ki, hiszen ebben a térségben az iszlám a lakosság identitásának természetes része. Boszniában, Macedóniában és Koszovóban ezért csak elvétve történtek terrortámadások. Wagner szerint ez annak is köszönhető, hogy a dzsihadisták fejében ez a térség nem jelenik meg célpontként, hiszen itt nagyrészt már muszlim országokról beszélhetünk. A szakértő úgy látja, hogy ezt a térséget egyáltalán nem azonosítják a nyugati világ részeként, ezért azok a terroristák, akik albánként vagy bosnyákként hazatérnének, nem a szülőhazájukban követnének el merényleteket.

A másik veszélyeztetett térség Európában Oroszország, ahol egészen különös helyzet állt elő. A statisztikák szerint az Iszlám Állam külföldi fegyveresei közül rengetegen innen érkeznek, e sorba beletartoznak a csecsenek, a kaukázusiak és a közép-ázsiaiak is. A szíriai háború egyik következménye az volt, hogy Csecsenföldön relatíve jobb lett a biztonsági helyzet. Így most az a kérdés, hogy az Iszlám Állam vereségei után vissza akarnak-e térni hazájukba. Az eddigi tapasztalatok szerint a csecsen és üzbég terroristák igazi „nemzetközi dzsihadisták”, viszont most több országon keresztül kellene átjutniuk, hogy hazaérjenek, miközben már a csecsen hatóságok sem fognak tétlenül ülni. A szakértő ezért nem számít arra, hogy az Iszlám Állam oldalán harcoló csecsenek nagy számban térnének vissza Oroszországba.

A lakosság körében jelentkező félelem mértékét azonban nem csak a konkrét, megtörtént terrortámadások befolyásolják. Wagner Péter szerint fontos tényező az is, hogy Nyugat-Európában már a dzsihadizmus megjelenése előtt találkozott a lakosság a terrorizmussal, ezért a legutóbbi támadások nem váltottak ki hisztériát az emberekből, legfeljebb egyes médiumok reagáltak ekként. Másrészt az is rendkívül fontos, hogy mit tudnak az emberek arról, mi történik a háttérben. Csak egy példa: napjainkban egy bekövetkező merényletre 6-10 elhárított terrortámadás jut. Ennek a nyilvánosságra hozatala mindig nagy dilemma: ha az állami szervek tudatják a lakossággal, hány embert gyanúsítottak meg, hány támadást számoltak fel még a megvalósítás előtt, a társadalom tisztában lesz vele, milyen környezetben él, így ha valami bekövetkezik, kevésbé ijed meg. Ennek ellentéte, hogy nem mondanak semmit, mert addig nyugodt a lakosság, amíg nem tud semmiről – ennek az a hátránya, hogy ha terrortámadásra kerül sor, kitörhet a pánik. A szakértő úgy látja, hogy Nyugat-Európában a hatóságok munkája jól átlátható, megfelelően tájékoztatják a lakosságot, így kisebb a félelem, mint amilyenre gondolnánk.

– Ha az emberek azt látják, hogy a rendőrség, a szolgálatok és más állami szervek megpróbálják ellátni a feladatukat, történnek válaszlépések és letartóztatások, az mindenképpen nyugtatólag hat, hiszen azt érezhetik, hogy az állam képes megvédeni őket – hangsúlyozza Wagner, szerinte ebben fontos szerepe van a médiának is, amely legtöbbször csak a bekövetkező terrortámadásokról számol be, viszont ha a terrorelhárítók bemutatják, hogyan fogtak el olyan dzsihadistákat, akik merényletre készültek, már kisebb a figyelem. Pedig ha ezekről is tudnának az emberek, jóval higgadtabban és megfontoltabban reagálnának a terrorveszélyre.