Persze nem maradhatott ki így 2011 sem: az atlanti-óceáni hurrikánszezon nyolcadik nevesített trópusi vihara a Karib-tenger térségében alakult ki augusztus 19-én. Közép-Amerikát és Mexikót is elérte, házakat pusztítva el, valamint súlyosan megrongálva egy San Lazaró-i templomot. Ábécérendben haladunk mindig, így az örök nyolcadik Harvey-t ebben a csoportban Arlene, Bret, Cindy, Don, Emily, Franklin és Gert előzi meg. A mostani pusztító ciklon neve után Irma, Jose, Katia, Lee és Maria jön a sorban. Az ideit követően legközelebb tehát 2023-ban találkozhatunk ezekkel a hurrikánelnevezésekkel. Ezek persze csak a Karib-tengerre, a Mexikói-öbölre és az Atlanti-óceán északi részére vonatkoznak, más térségekben más névcsoportokat használnak.
Kezdetben önkényesen jelölték meg a hasonló viharokat. Egy atlanti-óceáni ciklont például, amely leszakított egy árbócot, a hajó után Antje hurrikánjának neveztek el. Nyugat-Indiában évszázadokig jegyeztek azon szent nevén egy-egy ciklont, amelyik napján a katasztrófa bekövetkezett.
A legelső a queenslandi meteorológus, Clement Wragge lehetett, aki nevet adott a ciklonoknak 1887 és 1907 között.
Az 1900-as évek közepén aztán általánosan női neveket kezdtek használni a hurrikánokra, hogy a meteorológusok végül ábécérendbe szervezett listákat állítsanak össze.
A 20. század végére beköszöntött az egyenjogúság, és férfineveket is elkezdtek alkalmazni a déli félteke ciklonjaira. 1978-tól van érvényben az új rend a Csendes-óceán északi részének viharai, egy évvel későbbtől pedig az atlanti térség katasztrófái esetében. Az elnevezéskor azt nézik, egy-egy forgószél mikor éri el legalább egy, három vagy tíz perc erejéig a több mint 65 kilométer per órás sebességet.
Nyugdíjazhatnak is egyes neveket, amennyiben olyan súlyosnak, halálosnak bizonyul valamelyik ciklon, hogy megjelölésének újraalkalmazása később zavaró lehet. Idén márciusban például bejelentették:
a tavaly bekövetkezett számos haláleset és hatalmas károk miatt trópusi ciklon nem kapja ezután a Matthew vagy az Otto nevet.
